Kinyitható asztal tanuláshoz, hobbihoz

Végső soron ez egy kinyitható lapú asztal, amely használaton kívül csak feleakkora helyet igényel mint egy szokványos íróasztal, lábai között pedig - a polcos mobil elemekben - elférnek az iskolai könyvek, füzetek, s egyéb hobbink kellékei is. Használatát követően csak a polcos részeibe kell mindent bepakolni, az asztal lapját felhajtva, polcos elemeit pedig a lábai közé tolva már csak kétarasznyi helyet foglal el a szoba teréből. A rendetlenségnek is elejét veszi, hiszen lapjáról szükségszerűen mindent el kell rámolnunk, különben a nyitott asztal az egész családnak útjában lenne.
Az asztal elkészítése könnyű feladat. Lapjához két 19x400x1300 mm-es, hátlapjához 19x1300x720 mm-es, oldallapjaihoz négy 16-19x350x720 mm-es laminált faforgácslapra lesz szükségünk. A kihúzható lábak kialakításához 30x70 mm-es léceket és 10 mm-es köldökcsaprudat szerezzünk be. Kell még hozzá négy bevésős asztallap-pánt, ezt követően már munkához is láthatunk.

Először a két kihúzható lábas oldallapot készítsük el. A külső oldallapokra (A), alsó élükkel egy vonalba, ragasszuk fel az alsó vezetékléceket (B), majd a láb alsó hevederét (C) melléillesztve ragasszuk fel a másik vezetéklécet (D) is. Az oldallap felső éléhez igazítva ideiglenesen szorítsuk rá a láb felső hevederlécét, e mellé is ragasszunk egy vezetéklécet. A lécek közé szabjunk be oldalanként egy-egy zárólécet (E), majd a belső oldallapok felragasztásával zárjuk le az oldallapokat. Az éleiket csiszoljuk össze, s elölről fedjük le élfóliával. Ezután a két kihúzható lábat állítsuk össze. A lábat (F) szabjuk az oldallapok magasságával azonos hosszúságúra, majd a hevederlécek alapos lecsiszolása után mind a négyet csúsztassuk félig az oldallapokban kialakított fészkeikbe. Az oldallapok alsó éle mellé fogatott lécre támasszuk fel a lábat, jelöljük át lapjára a vezetéklécek helyét. Mindegyiket három köldökcsappal fogassuk fel a lábakra. A csapos kötéseket ragasztással is erősítsük meg. A ragasztó száradása idejére a darabokat ajánlatos alátétlécekre helyezni és szilárdan össze is fogni (1).
Amíg a ragasztott lábak száradnak, készítsük el a vezetőcsapok hornyát. E hosszú nyílásokat a legegyszerűbben felsőmaróval alakíthatjuk ki (2), de lyukfűrészgép is megfelel erre a célra. Ebben az esetben viszont erős ragasztószalaggal fedjük le a vágások felületét, hogy a kilépő fűrészfogak ne téphessék fel a lap laminált felületét. A horonymarást azonban el is kerülhetjük, ha a belső oldallapokba előzőleg mélyebb süllyesztéket készítünk, a hevederlécekbe pedig rugós csappantyút erősítünk. A lábakat így nehezebb kihúzni, vagy az oldallapokba visszatolni, viszont túlhúzás ellen ez a megoldás is biztosít, és mellőzhetjük a horonymarást.
A két oldallapra ezt követően fogassuk fel a hátlapot (G). E célra nem feltétlenül kell köldökcsapokat alkalmaznunk, megteszik a bútorösszehúzó csavarok is. Ezeket könnyebb a hátlap felől a már előfúrt lyukakba hajtani, mint a köldökcsapos kötéseket kialakítani. Mindkét oldallap élébe csavarjunk négy-öt csavart, hogy megfelelő legyen a káva szilárdsága. A kötést ragasztóval erősítsük meg, s az oldallapok merőlegességét is ellenőrizzük (3).
Ezután következhet az asztal lapjának a kialakítása. A két méretre vágatott féldarabját (H) élfóliával szegjük körbe, majd jelöljük be a pántok helyét. Ezeknek a fészkét nagyon pontosan csak felsőmaróval alakíthatjuk ki (4), de megfelelő méretű pántfészekmaróval, vagy forsztner fúróval is jó eredményt érhetünk el a lekerekített rész kialakításakor. Az egyenesekkel határolt részeket pedig már éles asztalos vésővel is kivéshetjük. Arra azonban ügyeljünk, hogy a pántok az asztallappal egy síkban legyenek, mert a kiálló pántszárak sok boszszúságot okoznak majd később írás, vagy más tevékenységünk során. Az asztallapot ezt követően hajtsuk össze, és fektessük a padlóra. Állítsuk rá a káváját. A talpa felülre kerüljön, úgy állítsuk be, hogy az asztallap hátsó éle egy vonalban legyen a háttámlával, a széleken 50-50 mm-nyire nyúljon túl az oldallapokon. A korpusz éleinek vonalát jelöljük át az asztallap aljára, majd jelöljük be a köldökcsapok fészkeinek a helyét is. A csapfuratok elkészítése és a csapok beragasztása után az asztallapot ragasszuk a helyére, szorítókkal összepréselve biztosítsuk elmozdulás ellen (5). A ragasztó megszáradása után már csak az apróbb hibák kiigazítása, valamint az asztal helyére állítása marad hátra.

A görgős, zártpolcos elemek ugyan nem feltétlenül szükségesek az asztalhoz, viszont nagyon hasznosak, hiszen magában az asztalban nincs semmiféle tárolóhely. Márpedig erre nagy szükség van, legalábbis a gyakorlat ezt bizonyítja. Ezek az elemek görgőiken könnyen mozgathatók, belsejükben pedig sok mindent el lehet helyezni. Sőt a polcokat a saját elképzelésünk szerint át is formálhatjuk. Például kis kihúzható fiókokkal láthatjuk el, vagy függőleges válaszlapok beépítésével tehetjük célszerűbben kihasználhatóvá belső rakodóterüket. A korpuszukat azonban úgy állítsuk össze, hogy a hátlapjuk (I) - ami egyben az előlapjuk is - oldalának a szélére csatlakoztassuk az összes többi elemet. A méretre szabott oldallapokba (J) készítsük el az esetleges polcokat tartó csapkonzolok furatsorát, amelyek középvonala az oldallapok belső oldalán, az élektől 50-50 mm-re legyen, a lyukak egymástól is ilyen távolságba essenek. A vakfuratok 10 mm mélyek legyenek. Az azonos furatmélységet a fúróra húzott fadarabbal behatárolva könnyedén tudjuk tartani (6). Ezt követően fúrjuk ki az oldallapok csapfészkeit, majd ezek alapján az előlapok hátsó oldalára valamint a fenék- (K), és a fedőlap (L) széleire is jelöljük át a köldökcsapok helyeit. Nem árt ezeket az alkatrészeket az előlappal négy-öt helyen összecsapozni, hogy e kiegészítő darabok kellően szilárdak legyenek, és mozgatásukkor minden darabjuk egyenletesen legyen terhelve. A két káva összeállítását az oldalukra, majd az éleikre csatlakozó fenék- (K) és fedőlapok (L) összeragasztásával kezdjük el, majd az előlap felütésével szilárdítsuk meg a polcos elemek káváit (7). A dobozok előlapjára csavarozzunk fel egy-egy hosszú fogantyút. Röviddel nem érdemes kísérleteznünk, mert ezekkel csak nehézkesen lehet majd a megpakolt görgős elemeket mozgatnunk.
Afogantyúkat a felső éltől 100 mm-re szereljük fel. A dobozokat fordítsuk meg, csavarozzuk fel a fenéklapjukra a bútorgörgőket (8). Legalább 5x15-ös pozdorjacsavarokat használjunk, mert különben később az elemek mozgatása közben könnyen kiszakadhatnak a helyükből. Az éleket ezt követően fedjük le élfóliával, majd a csapos polctartók lyukba ütése után a polclapokat (M) is illesszük a helyükre. Ha nem szorosan illeszkednek a kávaoldalak közé, akkor a konzolcsapok helyét jelöljük át az aljukra, majd véssünk számukra 5 mm mély fészket. Ezzel megakadályozhatjuk, hogy erőteljes rántás következtében a polclapok kicsússzanak a helyükről.
Ha mind a két elemet elkészítettük, és az adódó igazításokon is túl vagyunk már, akkor nyugodtan berámolhatjuk dolgainkat. Ezután egymás mellé, és az asztal alatti helyükre tolva tüntethetjük el mindkét darabot szem elől. Ha pedig szükségünk van rá, a görgős elemek bármelyikét egy könnyed húzással - mint egy fiókot - kihúzhatjuk, és oldalra fordítva bármikor hozzájuk férhetünk. Munka közben a kihúzható elemeket pótasztalként is használhatjuk, ami sok esetben nagyon hasznos, mert munka közben bizony a legnagyobb asztal is gyakran kicsinek bizonyul. Ezzel egy jól kihasználható, de csekély helyigényű bútordarabbal gyarapodtunk, amely még nem is került sokba.