Sárkányfa

Valamennyi melegkedvelő és különösen a fényes-zöld alapszínen, két hosszanti, keskeny, vagy egy esetleg több szélesebb fehér, illetve sárga csíktól színes, tarka levelű változat páraigényes. Ennek ellenére a száraz szobalevegőt is jól elviselik, különösen idősebb korban, amiért napjainkra különösen kedvelt szobai növényekké váltak. Jól megfelel számukra a mérsékelten meleg 18-20 °C körüli hőmérsékletű hely. Az erősebb napsütés ellen védelmet kívánnak, de szórt fényt bőségesen igényelnek. A zöld levelűek kevesebb fénnyel, jóval alacsonyabb hőmérséklettel is beérik és a páraszegénységet is ezek tűrik a legjobban. Csak az ilyenek kerülhetnek ki szabadba a nyári időszakban. Világos, huzatmentes, télen sem hideg folyosón, lépcsőházban, verandán még a csíkos levelű is elhelyezhető, különösen ha már korosabb és a szobát kinőtte.
Az ingadozó hőmérséklettől, például a hirtelen és erős lehűléstől viszont bármelyik károsodhat. E tekintetben is a zöld levelűek és az idősebbek a tűrőképesebbek. Mérsékelt öntözésük kedvező. Jó, ha a leveleiket legalább időnként sikerül langyos vízzel permetezni úgy, hogy a vízcseppek éjszakára már fölszáradjanak. Az ilyen tiszta langyos vizes lombpermetezés különösen hasznos lehet a meleg, száraz levegőjű szobákban. Amikor bőségesen kapnak fényt és a hőmérséklet is kedvező a fejlődésükhöz, hetenként és literenként egy-két milliméter Wuxal, esetleg más hasonló lombtrágya-szer is tehető a permetezésükhöz használt vízbe.
Kedvezőtlen tartás következtében elkerülhetetlenül száradnak a levelek, elsősorban a levélcsúcsok. Ezek viszont bátran levághatók anélkül, hogy a még eleven, zöldellő részbe is belevágnánk a száraz részek eltávolítása során (ábra). Felkopaszodást előidéző levélvesztés is bekövetkezhet. A leveleket alulról fokozatosan elvesztő és közben meg is fásodó törzsön végül csak fölül marad levélüstök.
Az utóbbi időkben törzses formáikban keresettek leginkább. Kétségtelenül érdekes, mondhatni bizarr megjelenésükkel nagyon jól illenek a legkülönbözőbb lakásokba. A több törzses, illetve töves és különböző méretekben együtt, közös tartóedényben neveltek is nagyon divatossá váltak napjainkra. Ilyen módon valóságos növényszigetet képezhetnek ott, ahol hely jut számukra.
A leveles csúcsrész jól felhasználható szaporításhoz is. Ez pár levéllel levágva és vízbe téve vagy nyirkos homokba, még inkább homok és rostos tőzeg egyenlő arányú keverékébe eldugványozva, előbb vagy utóbb meggyökeresedik. Gyökeresen 8-10 cm átmérőjű cserépbe ültethetők be homokkal kiegészített lombföld és rostos tőzeg közel egyenlő arányú keverékébe, még inkább a Florasca A vagy B típusföldbe, amely majd az átültetéshez is megfelelő lesz.
A lefejezett törzsrész érintetlenül hagyható az ismételt kihajtáshoz, vagy a tövénél levágható, hogy innen induljon újra a fejlődése. A visszavágást követően csak nagyon mérsékelt öntözést kíván. Az idővel előtörő hajtások közül csak legfeljebb hármat-négyet érdemes meghagyni, a többi hajtás levágható.
A gyakori kisebb-nagyobb mértékű levélfoltosodást élettani okok vagy baktériumok idézik elő. Házilag sajnos ezek nem orvosolhatók. Ameddig az lehetséges, a megbetegedett részek, illetve levelek eltávolítása ajánlható ilyenkor, és ez egészen a végleges felkopaszodásig, vagy teljes pusztulásig tarthat, ha az időközbeni visszavágás után sem jön rendbe a növény.