Megesik, hogy telkünkön, vagy a szomszédban egy öreg fát ki kell vágni. Ilyenkor az ágait még csak-csak fel tudjuk használni, a törzsével azonban már bajban van az, aki nem elég ötletes. Kár lenne tüzelőnek, vagy hulladéknak tekintenünk, hiszen újra felhasználható, ha átformálására nem sajnálunk több-kevesebb munkát. A mikéntre pl. fatörzsből kialakított virágláda elkészítésének fázisai adnak útmutatást, és néhány további ötletet is adunk a kivágott rönkök felhasználásához.
Egy vaskos fatörzsdarabból viszonylag könnyen készíthetünk virágvályút (1). E célra a 30 cm-t megközelítő vastagságú, lehetőleg ép, egyenes törzsrészek a megfelelők. A végüket fűrészeljük egyenesre, élüket pedig körben szekercével vagy széles vésővel ferdén munkáljuk le. A törzset szabadítsuk meg a kérgétől, ha szükséges vonókéssel, vagy szekercével munkáljuk le a törzs esetleg felszálkásodott felületét. A törzsről hosszában lefűrészelve alakítsuk ki a leendő virágvályú egyenes talprészét, majd sík talajra állítva most már biztonságosan hozzáfoghatunk a fatörzs kiüregeléséhez.
Először az üreg két végét határoljuk be egy-egy függőleges vágással (2). Ezek kb. a törzsátmérő 1/3-ával essenek beljebb a bütüknél. Egyelőre elégséges vízszintesen tartott láncfűrésszel bevágni a törzset, majd hosszában befűrészelve is "jelöljük" ki az üreg szélét (3). Ezt követően megint kereszt irányba vagdossuk be a fatörzsből kiemelendő részt. Most már azonban jó mélyen fűrészeljük be a később kivésendő faanyagot. Óvatosan kezeljük a láncfűrészt (4), mert vágás közben ki is lyukaszthatjuk alul a törzset. Hogy ezt elkerüljük, a leendő üreg helyén inkább kisebb mélységű vágásokkal szabdaljuk fel a faanyagot, majd ezt követően jól megélezett keresztcsákánnyal (5), vagy nagy favésővel fokozatosan fejtsük ki a bevagdosott faanyagot. Kemény fák esetében e munkát nagyban megkönnyíti a jól megélezett keresztcsákány, amellyel hosszában hasogatva, szinte szeletenként távolíthatjuk el a törzs felesleges faanyagát. Az üreget az előzőkhöz hasonlóan mélyítsük tovább, majd végül a kinagyolt üreg oldalait és alját munkáljuk egyenletesebb felületűre. E munkához is jól használható az élesre köszörült keresztcsákány (6), de az oldalfelületek, valamint az üreg aljának elegyengetéséhez nagy favésőt is használhatunk. A kifaragott virágládát kívül-belül jól itassuk át fakonzerváló anyaggal, majd aljára lábként két vaskosabb ágdarabot csavarozva állítsuk a helyére. A törzs üregét béleljük ki műanyag fóliával, csak ezt követően töltsük fel termőfölddel, majd ültessünk bele virágokat. A fóliabélést a sarkokban lapolva hajtogassuk össze, miáltal megakadályozzuk a bélés szivárgását, így elejét vehetjük a fa gyors elkorhadásának is. A lábak pedig azért szükségesek, hogy a törzs ne kerüljön közvetlen kapcsolatba a talajjal, ne támadják meg a farontó gombák.
A talajból kiemelt nagyobb tuskókból is készíthetünk ilyen környezetbe illő természetes anyagú virágládákat, ám ezeknél a megfelelő üreget kissé nehezebb kialakítanunk. A láncfűrésznek csak a végéhez közel levő végével dolgozhatunk, mint marót használva a tuskó belsejének faanyagát fokozatosan forgácsolva készíthetjük el a szükséges üreget. A tuskót célszerű oldalra fordítanunk, és fogásonként körbeforgatva már előnyösebb helyzetben kezelhetjük a láncfűrészt, a mélyedést is szabályosabban tudjuk megformálni (7).
A nagyobb rönkök félbevágásával készített anyagokból kerti padot, asztalt is összeróhatunk. A kérget most is hántsuk le, a láncfűrésszel levágott felületeket vonókéssel tegyük szálkamentessé. Kerti padoknál a lábakat V-alakú bevágásokba illesztve állványcsavarokkal rögzítsük. Az asztaloknál pedig a lábakat rögzítsük a talajba, ezekre hosszában felfűrészelt vastag rönkpallókból összeállított asztallapot fektessünk. Ezt alulról a felszabáskor keletkező szélhulladékkal fogjuk össze, ezt követően állványcsavarokkal fogassuk a földbe ágyazott lábak tetejére (8). Az ilyen kültéri tárgyakat jól itassuk át UV-álló fakonzerváló szerrel, hogy a szélsőséges kültéri igénybevételekkel szemben ellenállók legyenek.
A kivágott fák vékonyabb-vastagabb, ép anyagú ágaiból még karosszéket is készíthetünk. Ezek kialakításához persze kellő találékonyság és jó szem is szükséges. Csak a szék vázát alakítsuk ki kérgétől megszabadított ágakból, az ülőlapját azonban gyalult, legalább 20 mm vastag deszkákból állítsuk össze. A különféle szabálytalan alakú darabok összecsapozásához használjunk 12 mm-es átmenő köldökcsapokat, amelyeket vízálló ragasztóval bekenve alkalmazzunk a vázelemek egymáshoz rögzítésére. Esetenként természetesen az illeszkedő felületek síkra munkálásával ajánlatos megnövelni a szilárd kötésekhez szükséges felületek nagyságát. A nyers faszéket lazúrozva, vagy kültéri zománcfestékkel többször átvonva (9) tehetjük időállóbbá és kellemes tapintásúvá. Az ülése pedig egy vászonhuzatos poliuretánhab ülőpárnával kiegészítve még kényelmes is lesz (10).