Hagymák és hagymaszerűek

A hagymás növények széles körben elterjedtek a világon, számos dísznövény van közöttük, de zöldségeket és gyógy- valamint fűszernövényeket is találunk soraikban. Legismertebb nemzetségük, az Allium, ezek hagymája, azaz a tápanyag raktározásra módosult föld alatti hajtása ehető, de leveleik és virágaik is fogyaszthatók.

A hagyma egy növényi szerv is

A hagyma tulajdonképpen egy modifikált leveles szár, amely túlélésre alkalmas tárolószervet hoz létre. Belül találhatók a raktározó, húsos hagymalevelek, ezeket pedig száraz, a védelmet szolgáló buroklevelek fedik. A hagyma rendkívül gazdag tápanyagokban és vízben, amelyek segítenek a növénynek életben maradni és új hajtásokat hozni még akkor is, ha a körülmények nem ideálisak. A hagyma külső héjának célja az, hogy védje a belső rétegeket a környezeti hatásoktól, például a szárazságtól, a hidegtől vagy az állatoktól.

A hagyma működése rendkívül érdekes és meglehetősen bonyolult folyamat. Amikor a hagymás növény tárolószerve, azaz a hagyma környezete, eléri a megfelelő hőmérsékletet, akkor elindul a hajtásfejlődés, ebből a tartalékból. A hagymán belüli több hajtáskezdemény indul fejlődésnek, az egyik hajtáskezdemény domináns lesz, és elkezdi növekedését a hagyma tetején. Miközben a legfelső része felfelé nő, az alsó részek, vagyis az alsó levelek, a tápanyagok raktározását veszik át a hagyma tárolószervéből. Később ezen a domináns hajtáson alakul ki a virág, például a konyhakertekben is gyakran ültetett hagymafélék esetén.

A dísznövényként tartott hagymás növények többsége tavaszi virágzású, és ez egy jó módszer a növényeknél az időbeli elkülönülésre, megelőzve a versengést, a konkurenciaharcot. Hiszen a hagymások kihajtanak, virágoznak és vissza is húzódnak addigra, mire a felettük levő fák kilombosodnak, és árnyékuk úgyis eltakarná a fényt előlük.

A hagymafélék nemzetsége: Alliumok

A hagymafélék (Allium nemzetség) széles körben elterjedtek a világ konyháiban, és az egyik legfontosabb zöldségfaj-csoport, melyek emellett a fűszer és gyógynövény kategóriába is beleférnek, sőt számos dísznövényként is ültetett fajuk is van. Az északi féltekén több mint 1200 faja és megannyi változata él az Allium nemzetségnek. A hagymafélék sokféle ízt és aromát adnak az ételeknek, és számos egészségügyi hatással is rendelkeznek.

A vöröshagyma (Alliumcepa) az egyik legelterjedtebb hagymafaj, sok változattal: például lilahagyma, a hosszúkás sonkahagyma, a fehér gyöngyhagyma is ide tartoznak. Az erőteljes, csípős íze miatt gyakran használják salátákban és más hideg ételekben. Nyersen vagy főzve is fogyaszthatjuk. Gazdag C-vitaminban, rostokban és antioxidánsokban, fogyasztása jót tesz a szív- és érrendszer egészségének.

A fokhagymát (Alliumsativum) az ősidők óta használják mind fűszerként, mind gyógyászati célokra. A fokhagyma erőteljesebb, és más aromával rendelkezik, mint a többi hagymaféle. Allicin nevű vegyülete erős antibakteriális és antioxidáns tulajdonságokkal rendelkezik. A rendszeres fokhagymafogyasztás csökkentheti a vérnyomást, támogathatja az immunrendszert és csökkentheti a gyulladást.

A póréhagymát (Allium porrum) hosszú, hengeres fehér szára és zöld levelei jellemzik. Íze enyhébb, mint a vöröshagyma vagy a fokhagyma íze, ezért is sokan kedvelik frissen, vagy levesként, főzelékként, salátaként. A póréhagyma gazdag rostokban, vitaminokban és ásványi anyagokban, például A-, C- és K-vitaminban, folsavban és vasban. Az antioxidánsok segítik a gyulladások csökkentését, és támogatják a megfelelő emésztést.

Ametélőhagymát (Alliumschoenoprasum) vagy snidlinget gyakran friss zöldhagymának nevezik. Bár a többi hagymafaj levelei is ehetők, a metélőhagyma esetén – lévén elsődlegesen zöldfűszerként fogyasztjuk – a levele az elsősorban fogyasztott része, mindamellett, hogy bimbója, virágai és még éretlen magjai is ehetők, virága remek szendvics- vagy tányérdíszítő. Lila, rózsaszínű és fehér virágszínű változatai is vannak. A metélőhagymát gyakran salátákhoz, szendvicsekhez és más hideg ételekhez használják a friss, enyhe hagymaíze miatt, amit hőkezelés hatására nagyrészt elveszít. Gazdag C- és K-vitaminban, antioxidánsokban, ásványi anyagokban, pl. káliumban és mangánban. Segíthet az immunrendszer erősítésében és a vérnyomás szabályozásában.

A medvehagyma (Alliumursinum) az egyik legkülönlegesebb hagymafaj, amely előfordul Európa erdeiben. Kerek, zöld levelei alakjukban eltérnek a többi hagymaféle hengeres leveleitől, ám jellegzetes hagymaízűek. Főként frissen fogyaszthatók, de a medvehagyma salátákban, levesekben és főételekben is megállja a helyét. Készülhet belőle pesto, de akár kenyerek, pogácsák ízesítője is lehet. Gazdag C-vitaminban, káliumban és kalciumban. Ezenkívül a medvehagyma ismert antibakteriális és vírusellenes tulajdonságairól, valamint a vérkeringést serkentő hatásáról.

A kígyóhagyma (Alliumsocodoroprasum) hazánkban sokfelé vadon is megtalálható faj, hosszúkás, csípős ízű fehér hagymája, az ázsiai konyha egyik kedvelt alapanyaga, lévén kozmopolita, a Földön nagyon sokfelé elterjedt faj. Gyakran sütik, párolják, vagy marinálják. A kígyóhagyma gazdag C- és B-vitaminokban, valamint vasban és mangánban. Hatékonyan segíthet a gyulladások enyhítésében, a csontok erősítésében és az emésztés támogatásában.

Hagyma ízű különlegességek

Két olyan növény is megtalálható már a hazai kertekben, amelyek nem az „Allium” azaz a valódi hagyma nemzetség tagjai, de mind ízükben, mind megjelenésükben és a felhasználás módjában is hasonlítanak hozzájuk. Az egyvirágú csillaghagyma (Ipheionuniflorum) már virágával is mutatja, hogy nem az Allium nemzetség tagja, hiszen azoktól eltérően csak egy virága van egy növénynek. Argentínában és Uruguayban őshonos faj, de nálunk is jól érzi magát. Tavasszal áprilistól hozza üde, csillag alakú virágait. A kékes, lilás vagy rózsaszínes árnyalatú, tőkocsányos virágok szirmainak közepén jellegzetes sötétebb barázda fut végig. A 15-20 cm-es virágszárak mindegyikén egy-egy hatszirmú, finoman illatos, 3-4 cm átmérőjű virág nyílik. Napjainkban is vita van rendszertani besorolását illetően, ezért Tristagmauniflorum néven is találkozhatunk vele. Levele, virága kellemes hagymaillatot áraszt.

Nyárra teljesen eltűnik, ilyenkor a növény föld feletti részei visszahúzódnak a hagymájába. Ha néhány évig nem bolygatjuk képes magától is nagyobb területen elszaporodni.

A fokföldi csillagvirág (Tulbaghiaviolacea) sem hagyma igazán, de hasonlít azokra. Hazánkban korábban nem számított télállónak, de az utóbbi években már áttelel szabadföldben is, tehát nem feltétlenül szükséges fagymentes helyen teleltetni. Ez a növény Afrika déli részén őshonos, és Tanzániában valamint Mexikóban kezdték el termeszteni. Hazánkban még elég ritka, de azért beszerezhető akár többféle színváltozatban is. Van levéldísz változata is, melynek levélszegélye fehér. Kellemes, nem túl erős hagyma íze van, gyógyhatását vizsgálják, gombaellenes hatása már bizonyított.

A kányazsombornak (Alliariapetiolata) végképp semmi köze a hagymákhoz, mégis egy kedvelt, hagymához hasonló ízű, hazánkban vadon is élő, de kertben is könnyen termeszthető salátanövényről van szó.

A tulipán hagymája

A hollandok 1944 telén nagyon nehéz helyzetbe kerültek a háború során, mert rendkívül kevés volt az élelem. Az orvosok még a háború elején fogyasztásra alkalmasnak nyilvánították a tulipánhagymákat, de aztán végül elvetették az ötletet, hogy e fajt szükség esetén éhezés ellen felhasználják. Azonban azon a télen az egyik hivataluk kiadott egy tájékoztatófüzetet arról, hogyan kell eljárni a tulipán hagymákkal, és kitaláltak néhány receptet. Például egy levest, ami néhány tulipánhagymát, egy vöröshagymát, sót és némi fűszert tartalmazott. Ezzel legalább némi tápanyaghoz tudtak jutni az emberek. Lehetett kását, kenyeret, süteményt és fasírtot is sütni belőle. Fontos megjegyezni, hogy nem volt szabad túl sok tulipánhagymát enni, mert emésztési zavarokat okozhatott. A hollandok élelmiszer ellátása két hónap múlva állt helyre, de addig sokan fogyasztottak annak idején tulipánt.

Ha valaki meg szeretné kóstolni mindenképp kis mennyiségben (egyesek allergiások is lehetnek rá), és olyan tulipánhagymát használjon, ami nem lett növényvédőszerekkel kezelve, hiszen amit a kereskedelemben kaphatunk, azok dísznövény kiültetési céllal kerülnek forgalomba, emiatt pedig teljesen más a növényvédő-szer használati protokolljuk, mint élelmezési célú növények esetén. Tehát a tulipán csak egy vészhelyzeti eledel volt. Egyébként a tulipánok virágszirmai is ehetők, főleg a vastagabbak az ízletesek, és használhatók salátákba, esetleg túróval, vagy akár édes krémekkel töltve.