Különleges gumós növények

A Földön található mintegy ötvenezer ehető növény közül a történelem során nagyjából hétezret termesztettünk, míg manapság már csak néhányszázat. A világon legtöbbet fogyasztott étel háromnegyede pedig csupán tizenötféle növény felhasználásával készül. Ha van kiskertünk vagy legalább egy-két magaságyásunk, fokozhatjuk étkezésünk változatosságát. Olyasmiket is ehetünk, amikhez egyébként szinte sohasem juthatnánk hozzá. Találunk bőségesen példát azokra a növényekre, amiket nem találunk meg a multik zöldségosztályán, de még termelői piacokon sem könnyű beléjük botlani. Szaporítóanyaguk azonban beszerezhető, és kerti termesztésük sem bonyolult.

Gumós tisztesfű, kínai articsóka

(Stachys affinis)

Apró „gumócskái” úgy néznek ki, mint valamilyen lárvák, ami talán nem a legbizalomgerjesztőbb jellemzés, de úgy is mindenki erre gondol, mikor meglátja. Ha legyőzzük viszolygásunkat, rájövünk, hogy egyébként kellemes ízűek, fogyaszthatók nyersen, főzve, sütve és fermentálhatók is. Tavasszal szaporítható rizómákkal, mivel tarackolósan terjednek. Árnyékos, félárnyékos részen is szépen fejlődik, de a gumóképzéshez napsütéses helyre, jó vízelvezetésű, tápanyag dús, laza talajra és sok nedvességre van szüksége. Ősszel lehet felszedni, és aztán ajánlott mielőbb elfogyasztani. Csak rövid ideig tárolható.

Gumós sarkantyúka

(Tropaeolum tuberosum)

A kerti sarkantyúkához hasonlóan minden része (levél, virág, terméstok) ehető, viszont ez a faj bónuszképpen még gumót is növeszt, ami nyersen és főzve is fogyasztható. Termesztése viszonylag könnyű. Futónövény, ehhez kell neki megfelelő körülményeket biztosítani. Ha nincs lehetőségünk támrendszerre futtatni, lehet hagyni, hogy a talajon kússzon. A tavaszi fagyok után tegyük tápanyag dús, nem túl száraz talajba, 5-7 cm mélyre. Nyáron jól fejlődik magában, és ha kap elég vizet, dús levéltengerrel borítja a talajt vagy a futtatót. Virágokat csak ősszel hoz, de azok is ehetők, és még finomak is. Az első fagypont körüli éjszakákat még elviseli, de utána már nem érdemes sokáig várni a felszedésével. Hideg helyen kell tárolni.

Gumós madársóska

(Oxalis tuberosa, becenevén Oca)

Ahogy latin keresztneve sejteti – a nálunk ismert madársóskákkal ellentétben –, gumóval rendelkezik. Őshazája az Andok, ahol különösen nagy jelentőségre tett szert, mivel 4000 méter felett is képes élni és teremni, nem úgy, mint a burgonya. A keményítőben gazdag gumó többféle színben létezik, és ennek megfelelően az ízük is más és más; van köztük gyümölcsösebb, édeskésebb, semlegesebb, gesztenyére emlékeztető, zellerízű és savanykás is. Tápanyagtartalma jelentős, A-, B1-, B2-, B3-, B12- és C- vitamint, továbbá vasat, cinket, foszfort, kalciumot, karotinoidokat, flavonoidokat és rostokat tartalmaz. Vezetékneve nemcsak a „gyökereire” és családi vonatkozásaira utal, hanem emlékeztet minket arra is, hogy oxálsavat tartalmaz, ami miatt – bár oxálsav tartalma csak mérsékelt – egyeseknek tanácsosabb lehet mellőzni. Az oxálsav nagy mennyiségben az arra hajlamos egyéneknél vesekő képződést idézhet elő.

A gumókat a fagyok elmúltával ültetjük ki, amik az intenzív fejlődés után nyáron kissé megtorpannak, nem kedvelik annyira a forróságot, így főleg a túlélésre koncentrálnak. Ősszel a rövidülő nappalok beindítják a virágzást, és a hűvösebb periódust kihasználva elkezdik végre a gumóképzést. November végén, december elején szedhetjük fel a gumókat, melyek a késő őszi napsugarak hatására édesebbé válnak. Kemény teleken elfagyhat, ezért a vetésre szánt gumókat érdemes fagymentesen tárolni tavaszig.

Változatosan elkészíthető, főzve, sütve, grillezve, kandírozva valamint nyersen is fogyasztható. Őshazájában lekvár és alkoholos ital is készül belőle. A legfinomabb, ha a megtisztított gumókat kevés olaj hozzáadásával megsütjük, akár más zöldségekkel keverve. Kipróbálhatjuk olyan receptekben, melyben burgonyát, esetleg más gyökérfélét használnánk. Falatnyi darabokra vágott száraival pedig a rebarbarát illetve az egrest helyettesíthetjük süteményekben.

Az itt bemutatott fajokon kívül még számos növény van, ami a kiskertek hasznos tagja lehetne. Ezek soha nem kerülnek majd üzemi termesztésbe kis terméshozamuk, a nem gépesíthető termesztési technológia, vagy bármi más miatt, de a családellátó kertekben helyük lehetne, és az étkezésünket is változatosabbá tennék.