Kokedama: növény és művészet

Virágcserép helyett mohagombóc

A kokedama egy számunkra egyelőre rendhagyó dísznövénytartási forma: mohagombócban. A mohák jól tárolják a vizet, de levegősen is tartják a gyökereket. Ez teszi alkalmassá őket, hogy kokedamát készíthessünk belőlük.

A mohák változó vízállapotú növények. Ez azt jelenti, hogy míg a magasabb rendű növények egy bizonyos mértékű vízhiányt már nem tudnak elviselni, akkor kiszáradnak elpusztulnak a folyamat visszafordíthatatlan. Ezzel szemben a mohák, bár alacsonyabb rendűek, egyszerűbbek, ez az egyszerűség sokszor jól jön az életben maradásukhoz. A moha ugyanis még ha teljesen kiszárad, akkor sem pusztul el. Ha újra nedvességhez jut, és ez az állapot tartós, a moha újra életre kel, kizöldül. A kokedamáknak ez az egyik díszítőeleme is, hiszen a moha nem csak az ültető közeg, hanem zöldjével, élő cserépként a beleültetett növénnyel egyenrangú dísze a kompozíciónak.

Kint is bent is tartható

A kokedamaval elsősorban belső tereket szokás díszíteni, de kertben is készíthetünk ilyen installációt, csak a teleltetést fagymentes helyen kell megoldani. A dolog sajátosságából adódóan az egyébként talajban télálló növények kokedamaként már nem biztos, hogy fagyállóak lesznek. Főleg kültéren vigyázzunk, mert ha a mohát túl sok napfény éri, akkor kiszárad, megbarnul, ami kevésbé szép. Ezért érdemesebb árnyékkedvelő, vagy félárnyékot szerető növényt választani a kompozícióhoz, hiszen így a moháéval nagyjából azonosak lesznek a beleültetett növény igényei is.

Jó kokedama növények az Epipremnumok (futóka), a Fittonia, a Ficus pumila, a Selaginella, a Peperomia, az orchideák többsége, vagy a páfrányok is, melyek szintén vízigényesek és árnyékkedvelők, akár csak a mohák. Pozsgásokat is ültethetünk mohagömbbe, ám azok kevés vizet igényelnek, így ezeket ne vizezzük 3-4 naponta, csak a moharészt permetezzük rendszeresen, és elég kéthetente vízzel felszívatni. Így a pozsgás növény sem lesz túlöntözve, de a moha is kap annyi vizet, hogy zöldelljen.

A kokedamat tárolhatjuk kis tálban, de felfüggesztve is tarthatjuk. Alapvetően nem öntözzük, hanem 3-4 naponta egy vízzel teli tálba tesszük néhány percre, hogy felszívja a vizet a mohacsomó. Akkor van kész a vízfelvétel, amikor már nem buborékol a moha.

Elkészítése egyszerű

Nem nehéz elkészíteni a kompozíciót. Először is tőzeget kevés virágfölddel és vízzel keverjünk össze úgy, hogy kétmaréknyi méretű labdákat tudjunk formálni belőle – ami nem esik szét. A növény gyökereit kimossuk, és beleültetjük ebbe a labdába. Ezután a földes tőzeglabdát körbeburkoljuk mohával, amit madzaggal erősítünk fel rá. Bőven használjunk mohát, mert ha csak vékonyan borítjuk be, akkor a föld ki fog szivárogni a moha közül áztatáskor. Ha nagyobb növényt ültetünk, akkor nem biztos, hogy a körbe madzagozás elegendő a földlabda összetartásához és a felfüggesztés megtartásához. Ilyenkor tegyünk a labda alá kis műanyag tálat, és átfúrva azt innen induljanak a felfüggesztő drótok. A műanyag tálat akárcsak a földlabdát borítsuk be mohával – így elrejtve azt.

Kis pozsgások felfüggesztve, itt általában elég csak vízzel permetezni a mohát

Fontos, hogy a moha jó szorosan körbe legyen kötözve

Sokféle növény alkalmas ilyen tartásmódra

A páfrányoknak és moháknak hasonlók a környezeti igényeik

Még egy mandarinból is lehet mohalabdás növény

Az a legjobb, ha a mohát sikerül folyamatosan zölden tartani

A madzagok színével is variálhatjuk a látványt

A majdnem mindent elviselő gyompálma is szeret mohában lakni

A kert szürkébb részeire is színt vihetünk

A fátyolaszparágusz jó példa arra, hogy nem baj, ha növény és ültető közege is zöld

Nehezebb növényeknél használjuk a rejtett tálas megoldást

A jukka jól mutat a saját kis emelvényén