A legkisebb helyiség

Különálló WC helyiség

Gyakorlatilag mindig egy normál WC kagyló elhelyezésére van csak lehetőség, hiszen a kis helyiségben csak erre van hely. Legfeljebb csak azt kell eldöntenünk, hogy fali vagy álló kialakítású legyen, illetve, hogy a WC tartály a falsík előtt, vagy a falsík mögött, tulajdonképpen oda beépítve kerüljön-e elhelyezésre. Mindegyiknek megvannak a maga előnyei, illetve hátrányai, amiket érdemes szem előtt tartani a végleges döntés meghozása előtt. És persze, nemcsak az észérveket kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy milyen látványt nyújtanak az egyes megoldások, és mennyire illenek bele a környezetbe. Kétségtelen, hogy a falsík előtti öblítőtartály sokkal könnyebben javítható, ha gond lenne vele. Nem kell esetleg az egész hátsó falat kibontani csempeburkolatostól, hogy egy kisebb hibát elhárítsunk. A falsík mögötti szerelés viszont sokkal elegánsabb, és az is nagy előny, hogy a csésze hátul van rögzítve, nem támaszkodik a padlóra, így sokkal könnyebb alatta tisztaságot tartani.

Ha a WC a fürdőszoba része

Akkor ott már bidé elhelyezésében is gondolkozhatunk. (Különálló WC helyiség esetén bidé funkciós ülőke vagy WC zuhany jöhet szóba.) Hazánkban nem annyira elterjedt a bidé használata, mint mondjuk a tőlünk nyugatabbra fekvő országokban. Ennek nagy valószínűséggel az a magyarázata, hogy sok fürdőszoba akkora alapterülettel rendelkezik, ahol csak a legszükségesebb berendezési tárgyak férnek el. Emiatt sok esetben nincs lehetőség arra, hogy például a WC környékén, a fürdőszobában a zuhanyzó vagy a kád mellett kialakítsunk pluszban egy bidét is. Ott azonban, ahol van rá mód, érdemes élni a lehetőséggel.

Sokan el sem tudják képzelni, hogy a fürdőszobában piszoár is legyen, mert azt olyan közvécés megoldásnak tekintik. Pedig nagyon is hasznos lehet, különösen olyan családban, ahol a férfiak-fiúk túlreprezentáltak. A kis méretének köszönhetően szinte bárhol elhelyezhetjük még a mellékhelyiségben is, pláne a fürdőszobában, ha rendelkezésre áll egy szabad falfelület. Beszerelésével egyrészt megnő a mellékhelyiség kapacitása, másrészt sokkal higiénikusabb, mint a WC csésze „férfias használata”.

Akár külön helyiség, akár a fürdőszoba tartozéka lesz a WC kagyló, a bidé és esetleg a piszoár, az első lépés mindenképpen a méretek és funkciók figyelembevételével a tervezés. Nem kevés esetben okoz gondot a helyhiány, ami kisebb lakások felújításánál még gyakoribb jelenség. Ha például a WC az ajtó, vagy egy fürdőszobabútor ajtajának hozzáférhetőségét, kinyitását akadályozhatja, az nagy bosszankodást okozhat egy új fürdőszobánál. A WC-k általában azonos („standard”), vagy „komfort” magasságúak, ez utóbbiak pár centivel magasabbak a standard toalettekhez képest, de megesik, hogy alacsonyabbra kell tennünk ezt a mércét, illetve a WC-t. Ez többnyire akkor merülhet fel, ha egy többgyerekes családban a WC használatát, elérhetőségét könnyíteni szeretnénk a kicsik számára.

A WC csésze és az öblítőtartály lehet különálló két egység és lehet összeépített, ún. monoblokkos rendszerű. Valljuk be, ez utóbbi elegánsabb megoldás, és könnyebben tisztán tartható, viszont a különálló, magasba helyezett öblítőtartályból lényegesen lendületesebben folyik le a víz öblítésnél. Az otthonokban évekig csak egyfajta WC-t használtak: gravitációs, lapos-öblítésű WC-t. Ezeknek szinte kivétel nélkül tálcás a belső kialakításuk, míg a mélyöblítésű toalettek esetében nincs tálca.

Falra szerelhető, beépíthető tartályos toalettet szinte nem is lehet találni tálcás öblítéssel, de előnyösebb is a mélyöblítés. Belsejében kevésbé tud megtapadni a szennyeződés, így kifejezetten higiénikus, és könnyebben is tisztítható. WC ülőkéből érdemes lecsapódásgátlós tetejűt választani, hogy elkerüljük a hangos detonációkat és a fajansztörést. Az ülőke anyaga lehetőleg ne fa legyen, amihez fém csavarok rögzítik a zsanérokat, mert a speciális igénybevétel miatt a fa hamar elkorhad a csavaroknál, és az egész ülőke használhatatlanná válik. Ide jobb a műanyag, melyhez a pántszerkezet is teljesen műanyag vagy rozsdamentes acél legyen.