Miniciklámen

Eredete, formája

A miniciklámen Kis-Ázsia hegyvidékeinek erdeiből származik, a fák világos árnyékában tenyésző, szobai ciklámenként ismert perzsiai ciklámen (tudományos néven: Cyclamen persicum) apróbb termetű változata. Kertészeti nemesítésből származik. Formája leginkább karalábészerű, földben lévő gumójából sok válik levelessé. Mérete sem magasságban, sem szélességben nem haladja meg a 30 cm-t, többnyire inkább csak egy jó arasznyi nagyságot ér el. Hajtása módosult, tartalék tápanyagot bőven raktároz.
Levelei a gumójából eredők, tőállóak, hosszú nyelűek, tapintásuk kissé bőrszerű. Általában szív vagy vese alakúak. Esetenként ezüstös rajzolattól keskenyebb-szélesebb sávban, kifejezetten díszesek. Aljuk színe a világoszöldtől a sötétvörösig változhat. Virágai magasan a lombozat fölé nyúló, egyvirágú, hengeres tőkocsány csúcsán nyílnak. Rendszerint kellemes illatot árasztanak. Színük tiszta fehér, vagy vörös szemes, de előfordul rózsaszín, lazac, és különféle lila színben is.
Virágzása nyár végétől, tavasz közepéig is eltarthat, és az is lehet, hogy éppen a téli időszakban a legerőteljesebb. Termése elég bőséges, beérve sötétbarnára színeződő kis borsnyi magot tartalmazó toktermések. Ezek éréskor sajátos csavarodással a föld felszíne fölé hajolnak vagy bele is fúródnak.

Elhelyezés, ápolás

Igényli egész évben a szellős, levegős és világos de nem napos, hűvös helyet. Télen 12-15 °C körüli hőmérséklet a legjobb számára. Virágzó állapotban hűvös, de napfényes helyre kerüljön. Remek például a belső ablakpárkány, ha a fűtőtest nincs közvetlenül alatta. Elhelyezhetjük egy állványra az ablak mellé, és bármilyen más növény társaságában igen mutatós.
Gondozása nem annyira körülményes, mint ahogy sokan ezt gondolják. Legtöbbször elvirágzás után kidobják pedig sikeresen tovább nevelhető. Az újravirágoztatás előfeltételei, hogy elvirágozás után pihenjen, ehhez viszont csökkenteni kell a vízmennyiséget és az öntözés gyakoriságát, hogy minden levele leszáradjon. Május végéig még az eredeti edényben hagyjuk, majd világos, de ne napos helyre kerüljön, és mérsékelten elkezdhetjük újra öntözni. Mikor megjelennek az új levelek, akkor kell átültetni friss földbe úgy, hogy a gumójának felső harmada kiálljon, mert ha mélyebbre ültetjük, rothadásveszélyt idézhetünk elő.
Öntözése mértékét a levelek állapota szabja meg. Amíg kicsik a levelek addig kevés vizet kapjon, viszont ahogy nő, úgy nőjön fokozatosan a vízmennyiség is. A levelek és bimbók közé soha ne kerüljön víz, mert ez is rothadáshoz vezethet. A legmegfelelőbb, ha alulról felszívatva öntözzük.
Tápanyagellátása virágzása idején, kéthetenkénti tápoldatozással oldható meg. Az ehhez használt tápoldat közepes töménységű legyen (1 liter vízbe 2-3 ml tápoldat). Páraigényét kielégíthetjük, ha nedvesen tartott kavicsréteget teszünk alá. Évenként ültessük át, lehetőleg jó minőségű humuszban gazdag földbe (pl. Florasca B típusföld). Átültetés után az új gyökérképződéseit csak igen kevés vízzel szabad öntözni, de legjobb, ha vízpermetezést alkalmazunk.

Szaporítás, károsítók

Szaporítása egész évben lehetséges magról, de csak fűtött körülmények között, pontosan 20 °C-on. Inkább kertészetekben szaporítják, többnyire tél közepére vagy végén, hogy mire kibújnak, elegendő napfényt kapjanak, különben nem lesznek szép tömött példányok, hanem elnyurgulnak. Ezért nem érdemes lakásban szaporítani.
Károsítója lehet rá a feleslegesen megrekedt víz. Ez gyökérpusztuláshoz vezethet, ami átterjedhet a gumókra is. Melegben a levelei elsárgulnak, leszáradnak, a virágok kocsánya megnyúlik, virágai elkorcsosulnak. A túlzott melegben levéltetvek, takácsatkák, szamócaatkák szaporodnak el rajta, viszont magas páratartalom esetén szürkepenész fertőzheti meg.