AL-KO - Ezermester pályázat legjobbjai

Gázpalack szállító kocsi

A nyaralónkban gázpalackos főzővel főzünk. A néhány utcára levő lerakattól most már ezzel a kocsival lényegesen könnyebb a palack hazaszállítása. A kocsit igazi barkácsolókhoz híven maradék anyagokból készítettem el. A nyél 1/2”-os gázcsőből, a támasztók 8 mm-es gömbacélból, a fenéktartó rész és a félkör alakú támasztó bordák 20x4 mm-es laposvasból készültek.
Legelőször a nyelet vágtam 130 cm hosszúra. A vége előtt 15 cm-rel kifűrészeltem belőle egy 45°-os darabot. A fogórészt lehajlítva a rést behegesztettem. A 60 cm hosszú oldalsó bordákat egy szabályos farönkre kalapáltam rá. Az alsó fenéktartó 32 cm-es részt felhegesztettem a cső aljára. A tengelyt omega alakú bilinccsel hegesztettem rá az alsó tartórészre. A tengelyt le kellett rövidíteni kb. 15 cm-rel. Végül felhegesztettem az oldalsó bordákat is.
Az egész kocsit fekete festékkel festettem le rozsda elleni védelem céljából. A tengelybe belevertem a csavarok ellendarabjait, utána rácsúsztattam a kerekeket, majd becsavartam a csavart. Miután minden készen volt, a fogórészre egy régi kerékpár markolatot húztam.

Mohácsi Domokos (17 éves tanuló)

Kukaszállító kocsi

A családban mindig az én feladatom volt, mint a család egyetlen férfi tagjának, a szeméttároló (magyarul a kuka) kihelyezése az utcára. Ez érthető is, hiszen egy-egy ilyen tárolóedény, borzasztó nehéz tud lenni, nem is beszélve arról, hogy nagyon kellemetlen, amikor a kuka kihúzása, taszigálása közben megakad valahol. Az egyik alkalommal – természetesen indulás előtt, öltönyben felöltözve – majdnem sikerül a fejnejéz kuka egész tartalmát a ruhámra önteni.
Ekkor érlelődött meg bennem a gondolat egy kuka szállítására alkalmas eszköz megépítésére. Így amikor az „Ezermester” és a „Al-ko” közös kerék-akcióját útjára indította, azonnal jelentkeztem a kerekekért.
A kuka-kocsit úgy terveztem meg, hogy a szerkezetet könnyen akár egy kézzel is lehessen használni, mindamellett biztonságosan tartsa a szeméttárolót, de mégse okozzon különösebb gondot a kuka le vagy felvétele. A fogó szerkezetet úgy alakítottam ki, hogy akár egy kézzel is húzható legyen a kocsi. Akinek pl. hegynek, felfelé kell mennie, nagy hasznát fogja látni ennek a megoldásnak. További előnye a szerkezetnek az optimális súlyelosztásban van, egy nehéz kuka is kis erővel tartható egyensúlyban.
Eredeti képesítésemnek megfelelően, fémipari szakemberként természetesen csak vas anyagból tartottam elkészíthetőnek az eszközt. A felhasznált anyagok nagy része valószínűleg a legtöbb barkácsoló házi készletében megtalálható. Amire feltétlen szükség lesz az kb. 2-3 m 30x30-as zártszelvény, fél méter 3/4”-os cső és néhány apróság. Valamint egy AL-KO kerék készlet, egész pontosan csak a fele. Nem árt, ha rendelkezünk némi lakatosipari ismerettel és szerszámokkal. Ami az elkészítés idejét illeti, számomra kb. 4 órát vett igénybe a nyers, tehát festetlen mű elkészítése.
Anyagok: 30x30 as zártszelvény; 3/4”-os vastag falú acélcső; 3/4”-os véglezáró (dugó); 2 db 30x3-as lapos vas; fél AL-KO kerékkészlet; festék, hígító.
A legelső feladat a gyári AL-KO tengely megrövidítése. Ehhez távolítsuk el az egyik oldalról a felhegesztett alátétet, ami a kerék helyzetét határolja. Használjunk flex-et vágókoronggal. Ezután a tengely hosszából vágjunk le 104 mm-t. A következő lépésben csiszoljuk meg a tengely végét, hogy hegeszthető legyen, és hegesszük vissza az alátétet. Méretileg alkalmazkodjunk a másik oldalhoz. Erre azért van szükség, hogy a kerekeink ne lógjanak túlságosan ki a kuka mellől, akit ez nem zavar, az el is hagyhatja ezt a folyamatot.
Ez után a szükséges méretű zártszelvények ledarabolásával és lesorjázásával folytassuk a munkát. A legjobb lenne erre egy szögben állítható fémfűrészgép, de akár egy sarokcsiszoló (vágókoronggal), vagy akár egy vasfűrész is megteszi. Minden saroknál 45°-ban levágott szelvényeket találunk, kivéve a szár felső részénél lévő töréseket, ahol a szelvények 15°-ban vannak vágva, ami aztán a 2x30°-os törést adja meg. Ha flex-szel darabolunk, ajánlom az 1 mm vastag korong használatát, amivel gyorsan és majdnem sorja mentesen dolgozhatunk. Ezután sorjázzuk le a munkadarabokat egy csiszolókoronggal. Erre a legjobb egy közepes szemcseméretű, legyezős csiszoló, amivel a felület, nagyon szépen megmunkálható. A sorjázásra nem csak munkavédelmi szempontból van szükség, hanem az illesztések megkönnyítése végett is. Ügyeljünk a munkadarabok pontos ledarabolására, (felejtsük el azt a mondatot, hogy nem baj, hogy rövidebb, majd behegesztem...).
Pontatlan méretű darabokat nagyon nehéz megfelelően illeszteni, a túl sok hő el fogja húzni az anyagot minden irányba, és a csiszolással is sok időt fogunk eltölteni. Ajánlanám a teljes szerkezet összeállítását ponthegesztéssel, így még van lehetőségünk a helytelen irányba álló darabok helyzetét korrigálni. Ilyen állapotában le tudjuk a szerkezetet teljes egészében tesztelni, méretileg és optikailag is.
Ha meggyőződtünk arról, hogy a szerkezet teljesen megfelel, az elképzelésünknek, csak akkor kezdjük a végleges varratokat elkészíteni. Lehetőleg ne hegesszünk egy helyen sokáig, mert az anyag elhúzódhat a hő irányában. Ha végeztünk a hegesztési munkákkal, akkor csiszoljuk meg az összes hegesztési varratot. A tartószerkezet elkészülte után a tengelyt kell felerősítenünk. Ehhez nem a készletben található rögzítőelemeket használtam, hanem a vázat közvetlenül ráhegesztettem a tengelyre. Az estleges nagy súly miatt, másoknak is ezt a módszert ajánlanám.
Ha a kocsinkat a későbbiekben másra is szeretnénk használni, akkor el kell készítenünk a képen is látható 4 db, csavaros rögzítési pontot, ahová a későbbiekben más kiegészítőket szerelhetünk. Terveimben szerepel a kocsihoz egy kis L-alakú teherhordó rész elkészítése, amivel a kocsi átalakul, „molnár kocsivá”, valamint dolgozom még egy olyan adapteren, aminek a segítségével majdan a havat lehet gyorsan, nagy felületről, könnyedén letolni. (Ennek az eszköznek a kidolgozásához még szükségem lesz némi segédanyagra, neveztessen hóra, a tesztek elvégzéséhez.)
Amennyiben végeztünk a szerkezettel, akkor kezdődhet a festés, de aki igazán igényes szerkezetet szeretne, annak ajánlom a porlakk szórást (szinterezést). Ez a megoldás egy nagyon tartós felületvédelmet ad, bár egy kicsit jobban terheli a pénztárcánkat, mint ha magunk festenénk le. (Én 2500 Ft-ot fizettem érte egy mogyoródi szinterezőnél.)
Az utolsó munkálatok, közé tartozik a kerekek felszerelése, a rögzítéshez tengely végébe kell beütnünk. Így a menetes betét szilárdan rögzül a cső belsejében, de a kerék továbbra is eltávolítható egy csillagfejű csavar eltávolítása után. Mielőtt a kerekeket felszereljük nem árt a tengely végeket vékonyan bezsírozni. Ami még hátra van, az a két műanyagdugó elhelyezése a fogantyúban.

Szabó Miklós

Kenu kocsi

A „Van 4 kerekünk!” felhívás és a készlet egy régi tervem megvalósítására inspirált. Rendszeres vízitúrázó vagyok, és a túrák alkalmával a hazai folyóinkon gyakran válik szükségessé – a víziakadályokon áthaladáskor – az „átemelés”. Az akadály lehet duzzasztógát, kis víz, fenékgát, amelyek miatt az átemelés távolsága általában 50-600 m között változik. E műveletet könnyíti meg a kenu kocsi. A kis kétkerekű szerkezet kellő szilárdságú teherbíró fémvázból áll. Célszerű rozsdamentes anyagokból készíteni, mert vizes környezetben kerül sor a használatára, előfordulhat a vízbe merítése is.
A terveket a készletben kapott kerekekre készítettem el, de időközben hozzájutottam a júniusi számban a képen is látható, felfújható műanyag felnis változathoz, így a kocsi már ezekkel készült el. A felfújható kerekeket azért részesítettem előnyben, mert könnyebbek, illetve a futófelület szélessége és rugalmassága miatt annak gördülő ellenállása lényegesen kisebb, így terepjáró képessége jobb. A várható használat helyszínén csak ritkán van sima, jó minőségű út.
A képen látható kenu kocsi fém vázának elkészítéséhez vékony falú 20 mm átmérőjű rozsdamentes vasötvözetből készült csövet választottam. A kerekeket 73 cm hosszú, egyenes darabra rögzítettem a készletben kapott körmös anyákkal, csavarokkal, végzáró műanyag betétekkel. A tengely csővégeinél a hajlított elemek rögzítési pontjáig erősítő betéteket helyeztem be a szükséges szilárdság növelése céljából. Ugyanebből a csőből kettő darabot „U” alakban meghajlítottam. Az „U” két szára közötti távolság 68 cm, az „U” szárai 10 cm-el hosszabbak, mint a kerék sugara. Végeiket rövid betét csővel erősítettem meg. Az egyik meghajlított darab végeit acél 6-os csavarral és a körmös anyával a tengelyre csavaroztam. Erre a csővégre egy megfelelő alakúra szabott és meghajlított alumínium lapot készítettem, amely a másik nyitható tartó csőnek forgáspontot biztosít. A második hajlított csövet ide csavaroztam úgy, hogy nyitott állapotban a vége a tengelyre támaszkodjon. A két cső nyitott állapotban körülbelül 100°-os szögben nyílik ki, amelyet két oldalt egy-egy heveder határol. Fontos, hogy a két tartó nyitott helyzetben derékszögnél nagyobb szögben álljon, hogy használat közben stabilabb legyen, és ne csukódjon össze. A cső hajlítása során a megfelelő hajlítási sugár és az anyagminőségnek megfelelő technológia alkalmazásával el kell érni, hogy az anyag megtartsa a kellő szilárdságát és rugalmasságát. A hajlított csövek egyenes felső részére fekszik fel a hajó alja, ezért azokra megfelelő méretű hőszigetelő csövet húztam. Erre a célra puha falú műanyag cső is megfelel.
A használat során a kocsi tengelyét gumi pókokkal rögzítjük a hajótesthez, így egy ember is könnyen mozgathatja a kajakot, illetve kenut a napi szükséges túrafelszereléssel együtt.
Az általam javasolt méretektől el lehet térni. A csak túrakajak szállítására készült kocsi keskenyebb (50-60 cm széles) is lehet, kenu szállítása esetén 60-90 cm közötti méret célszerű.

Varga Lajos (Budapest)