Többcélú kettős köszörűk

A köszörűgépünk nem erőbajnok, teljesítményfelvétele csak 150 W, fordulatszáma pedig hivatalosan 2950 f/perc. A gép tengelyére 165 mm átmérőjű, 15 mm széles korongok vannak felfogva. A tengely átmérője 12,7 mm, M12-es bal- és jobbmenetek biztosítják a csiszolókorongok tárcsák közé szorítását. Nem egy precíziós szerkezet, de a célnak megfelel, ha nem hosszú órákig használjuk, mert akkor túlhevülhet a meghajtó motor. E felmérést követően azt vizsgáltuk meg, hogy a nagyoló korong eltávolítása után mire tudnánk használni a szabad tengelyt. A finom korongot e célból áthelyeztük a bal oldalra, hogy a jobbmenetes tengelyvéget tudjuk egyéb céljainkra felhasználni.

Síkcsiszoló famunkákhoz

Első közelítésben a síkcsiszoló tárcsa tűnt nagyon hasznosnak. A nagyobb csapos csiszolókorongok, és kisebb átmérőjű huzalkefék, polírozó korongok befogására is alkalmasnak véltük, ha a tengelyére tokmányt tudunk erősíteni. A gép fordulatszáma ugyan nem szabályozható, viszont a kisebb átmérőjű csiszoló- és finomító szerszámoknál ez a fordulat még éppen megfelelő. A síkcsiszoló tárcsához ugyan kissé magas ez a fordulat, de ha a tárcsa max. 160 mm átmérőjű, még jó lehet. A tengelyre reményeink szerint a sarokcsiszolókhoz használt vágótárcsát is fel lehetne fogatni, és akkor még csövek, zártszelvényű anyagok, kisebb fémlemezek korlátozott mélységű vágására is alkalmassá tehetjük a köszörűnket, mivel ötleteink életrevalóságát a gyakorlatnak kellett igazolnia, hozzáláttunk a megvalósításukhoz, az eredmény pedig két eltérő módon átalakított köszörűgép lett.
Első próbálkozásként megfelelő átmérőjű tárcsát kerestünk, amely alkalmas lehet a géptengelyre fogásához. Szerencsére megrögzött gyűjtögetők vagyunk, így régi barkácsgépünk maradékai között találtunk egy éppen megfelelő tárgyasztalt. Központi menetét egy esztergályossal M12-esre változtattuk. Vezetőhüvely is került rá, amely a tárcsa központos futását hivatott biztosítani. Ezt a tengely sima palástjának átmérőjéhez igazodva adtuk meg. A tárcsát azért a jobb oldalra szereltük fel, mert ezen a tengelyvégen normál jobb-menet van. A tárcsa jól futott, homloklapja ugyan a szélén picit ütött, de az eredeti csiszolókő még egyenetlenebbül forgott, mégsem rázta be számottevően a gépöntvényt. Eddig jó!
Következő lépésként a védőburkolatot kellett kialakítanunk. E célra az eredeti burkolat palástlemezét használtuk fel, amelyet két alumínium szöganyagból leszabott darabbal fogattunk a gépen rögzített oldalburkolatra. A helyzetén természetesen változtattunk, a védőüveget tartó kihajlított része az eredeti tárgyasztal alá került, amelyet a menethez igazodva átfúrtunk. A menetes részét pedig az új tárgyasztal felfogásához használtunk fel.

Tárgyasztal

A tárgyasztalt 10 mm vastagságú rétegeltlemezből szabtuk ki, és alá 15x30 mm-s lécből leszabott konzolt ragasztottunk. A hátsó konzolt a palástburkolathoz csavaroztuk, az elöl levőt pedig az eredeti tárgyasztal oldalához ütköztetve rögzítettük. A tárgyasztalt elöl a védőburkolat menetébe hajtott csavar fogja le szorosan. Amint a tárgyasztal a helyére került, próbacsiszolást végeztünk. A szélen viszonylag nagy a korong kerületi sebessége, viszont minőségi csiszolóanyag esetén, kis erejű előtolás mellett faanyagokat nagyon jó hatásfokkal koptatott egyenesre a tárcsa, és közép felé haladva még a lágyacél anyagokat is könnyű volt lecsiszolni. Ez természetesen elsődlegesen csiszolóanyag kérdése. A tárcsára erősítésükhöz kétoldalú ragasztószalagot használtunk.
A pontosabb szögbecsiszolásokhoz azonban a tárgyasztalra vezetőléc is szükséges. Ez 2x10x20 mm-es szögalumíniumból leszabott 100 mm hosszú darab, amelyet két csavarral, és a tárgyasztal alján, süllyesztékbe ragasztott anyákkal rögzítettünk 45, 60, 90, 135, és 150 fokos szögben. Gérbe vágott keretek készítésekor e szögállások gyorsan beállíthatók, és a darabok pontosan az adott szögbe csiszolhatók.

Tokmány a gép jobb oldalán

A gépre tokmányt is szereltünk, amelyet esztergályossal készítettünk el, és egy másik, kisebb tárgyasztallal is kiegészítettük a biztonságosabb munka érdekében, amelynek állványát ugyancsak a belső védőburkolathoz csavaroztuk fel, végére pedig 5x70x150 mm-es lapos alumíniumidomot, magasságának állíthatóságát is lehetővé tevő vasalattal csavaroztunk az állványra. Ez esetenként a kisebb, max. 40 mm átmérőjű faanyagok kiesztergálásánál, illetve a tokmányba fogott egyéb csapos szerszámok használatakor előnyös. A hosszirányú konzolt a belső védőburkolathoz két anyás csavarral rögzítettük, vége alá pedig 5 mm vastag polifoam szivacscsíkot ragasztottunk, ami jelentősen csökkenti a működés közben fellépő finom rezgéseket. Szükség esetén ez a tárgyasztal is könnyen leszerelhető, és helyre állítható a gép eredeti kivitele.
A fúrógéptokmány tengelyre erősítéséhez mindenképpen adapterre van szükség, amit esztergályossal készíttettünk el. A hüvelye a köszörű tengelyéhez igazodón M12-es menetű, a tokmányt rögzítő tengely menete pedig természetesen a tokmányhoz igazodik. Készülhet 19 mm-es laptávú hatszögű-, vagy hengeresre esztergált rúdacélból, amelynek palástjába két menesztőlapot kell reszelni a villáskulcs részére. A tokmánnyal felszerelt géphez célszerű az előzőtől eltérő tárgyasztalt készíteni. A cél az volt, hogy az asztal minél közelebb kerüljön a tokmányba fogott szerszámokhoz. A tokmány így kis fatárgyak esztergálására is alkalmassá vált.

Daraboló tárcsa és tokmány közös tengelyen

A másik gépet fémlemezek idomok darabolására és egyéb szerszámok befogására tettük alkalmassá. Az átalakításhoz a jobb oldali védőburkolatot először is 30 mm-rel távolabb vittük az öntvény csapágyházától. Ezt egy masszív 60 mm átmérőjű csőbilincs közbeiktatásával értük el. A burkolat belső fedőelemét M4x40-es, szélesfejű bútorösszehúzó csavarokkal, a bilincs élére igazítva erősítettük vissza a helyére.
Következő lépés a tokmány felerősítése volt. Mivel a tengelyvégen M12-es menet van, örültünk, mikor olyan tokmányt sikerült szereznünk, amelybe 12-es menet volt. Ez az érzés azonban csak egy röpke pillanatig tartott, mert a tokmányok menete nem normál, hanem finommenet. Felfogásához tehát egy adapterre is szükség van. Ezt is természetesen esztergályos készítette el hatszögű rúdanyagból. Amint az adaptert felhajtottuk a köszörűgép tengelyére, lehetőség adódott arra is, hogy a tokmánnyal egy (115) 125x2,5x22,2 mm-es fém darabolótárcsát is az adapterre rögzítsünk. Központosításához a tokmány aljának kúpos élű kiálló peremét hasznosítottuk, amellyel az adapter magas oldalához tudtuk a tárcsát szorítani.
Ez viszont új helyzetet szült, mivel a vágótárcsát hosszabb vágásokra is szerettük volna használni, ehhez pedig felső tárgyasztalra volt szükségünk. Ebben viszont akadályt jelentett a védőburkolat felső része. Mivel a tokmány miatt ennél a gépnél a védőburkolat külső takarólemezét amúgy is át kellett volna alakítani, a belsővel együtt megcsonkítva változtattuk meg. A csőbilincs két vízszintesen szárának síkjában fűrészeltük le a belső oldalburkolat felesleges részét. A palástburkolat egy részét is levágtuk, majd a külső fedőlemez közepét és felső részét is ezekhez igazodva kanyarítottuk ki. Az alacsonyabbra szabott védőburkolat darabjait az eredeti módon, anyás csavarokkal összefogatva erősítettük vissza a gépre, majd egy sűrűn hornyolt alumínium hűtőborda idomból levágtuk a 120x150-es méretű új tárgyasztalt. Bejelöltük a vágótárcsa kiálló részéhez szükséges nyílást, majd a tárgyasztalt a helyére illesztve átjelöltük az aljára és kifúrtuk a felerősítő csavarok lyukait. Az asztalt M4x10-es csavarokkal fogattuk a bilincsszárak tetejére, anyáiként pedig a bilincs felfogó hornyába illő nyakkal ellátott bútorösszehúzó anyákat alkalmaztunk, amelyek hüvelye - megrövidítése után - pozícionálva rögzíti helyére a bordázott felületű tárgyasztalt. A vágótárcsa számára tulajdonképpen önmagával vágtuk ki a hasítékot az asztalon, de e művelethez természetesen sarokköszörűbe fogtuk a tárcsát. Ezt követően már csak a műveleti próbák voltak hátra.

Gyakorlati tapasztalataink az átalakított gépekkel

Mivel a köszörűgép csak 150 W-os, bármilyen műveletet csak kis erővel, csekély előtolást alkalmazva ajánlatos elvégezni. Síkcsiszoláskor ez fokozottan érvényes, különben a finomabb szemcséjű csiszolópapírok hamar eltömődnek. Ez azonban az álló tárcsáról gyökérkefével könnyen eltávolítható. Durvább szemcséjű csiszolóanyag használatánál szinte alig kellett előtolást alkalmaznunk, mégis hatékonyan csiszolhattuk simára még a durvább, szálkás lécek felületét is. A csiszolóanyag cseréje gyorsan elvégezhető, ha előtte több méretre vágott csiszolóanyag áll a rendelkezésünkre. A tárgyasztalt szögbecsiszoláskor is jól használhattuk, pontosságát azonban célszerű mindig ellenőrizni. A tokmányba fogott csiszolószerszámok használata is könnyű, hiszen mind a két kezünk szabad, ám igényesebb méretre munkálásoknál a pótasztal használata ajánlatos.
A vágótárcsával is jó tapasztalatokat szereztünk, és a fémlemezek, fém és műanyag alkatrészek (pl. csavarok) darabolásán kívül pl. a plexit is kilágyulás és szinte sorja nélkül tudtuk méretre vágni. A nagyoló csiszolókorongot pedig ha szükséges, a finom kő helyére lehet felerősíteni. A célunkat tehát elértük, gépünket sikerült többfunkcióssá alakítanunk, és bárki követheti példánkat, akinek van kettős köszörűje.