Ünnepi díszek házilag

Gyertyaöntés

A decemberi ünnepek az advent és a karácsony elengedhetetlen jelképe a gyertya. Különleges gyertyák készítésével magunk is megpróbálkozhatunk, hiszen így sokkal egyedibb és ízlésünket jobban tükröző alkotásokkal díszíthetjük lakásunkat, mintha azokat készen vásároltuk volna.
Ennek egyik módja a gyertyaöntés, melyhez hobbiboltokban kapható paraffint kell vásárolnunk, de alapanyagként bármilyen egyszerű gyertyát is felolvaszthatunk. Egy papírhengernek lappal lezárjuk az alját, és felülről belelógatunk egy pamutszálat, ami a kanóc lesz. Ezután szárazvirágokat, száraz terméseket, vagy kiszárított látványos gyümölcsdarabokat teszünk bele, majd ráöntjük a megolvasztott gyertyát.
Ezután az egész hengert hideg vízbe állíthatjuk. Nagyon lassan hűl ki, ezért célszerű vízben hűteni, és egyúttal a papírhenger is leázik alkotásunkról. Az így elkészült gyertya hátránya, hogy a beleépített szárazvirágok könnyen lángra lobbannak. Ezt megelőzendő célszerű a díszítésként használt szárazvirágokat, terméseket csak a henger alsó harmadában elhelyezni, így amíg idáig ég a gyertya, addig biztonságosan használható. Az égő gyertyát soha ne hagyhatjuk magára!

Gyertyamártás

Mártott gyertya készítésekor a kanócot belemártjuk az olvasztott gyertyába, majd azonnal belelógatjuk egy pohárnyi hideg vízbe. Addig váltogatjuk ezt a paraffinba, majd vízbe mártogatást, amíg a gyertya el nem éri a kívánt vastagságot. Utoljára vízbe mártás helyett valamilyen fűszerkeverékbe (darált fahéj, vanília, citromhéj-reszelék) mártjuk a gyertyát, így az égetéskor folyamatosan illatozik majd. A mártott gyertyát különféle színű alapanyagokból is összeállíthatjuk, vagy a külsejét színezhetjük.

Gyertyadíszítés

A sima oldalú egyszínű gyertyákra papírszalvétákból kivágott mintákat is tehetünk az erre a célra használható dekupázs-ragasztóval. Ennél a technikánál is figyeljünk arra, hogy az így felragasztott papír lobbanékony, ezért a gyertyát mindig valamilyen tűzálló tálon, gyúlékony anyagoktól távol égessük, és ne hagyjuk felügyelet nélkül.

Szaloncukor házilag

Fél kilogramm cukrot két deciliter vízben elkezdünk főzni állandó kavarás mellett. Forrástól számítva 5-6 perc múlva kiveszünk belőle egy kanálnyi mennyiséget, és miután ujjainkat hideg vízzel lehűtöttük, kipróbáljuk, hogy mennyire nyúlik a massza. Ha a mutató és hüvelykujjunk közé csípve, majd széthúzva szál képződik a cukorból, ami 2-3 centiméteresre nyújtható s csak azután szakad, akkor ez jelzi, hogy eleget főztük. Ekkor osszuk szét tálakba, melyekben hozzákeverjük majd a különféle ízesítőket.
Ezek lehetnek: finomra darált dió, mogyoró, kókuszreszelék, kakaópor, fahéj, citromlé, vaníliás cukor vagy bármilyen gyümölcslekvár. Ha ezalatt megdermedt volna, akkor langyosítsuk meg, majd hideg tálcán simítsuk el 2 centiméter vastagon. Rövid hűlés után vizes késsel már jól vágható a cukor. A szaloncukrot miután teljesen kihűlt csomagolhatjuk, vagy esetleg ezelőtt még belemárthatjuk felolvasztott tortabevonó csokoládéba is.

Ehető karácsonyfadísz: a mézes puszedli

Ebből a karácsonyi asztalról szinte pótolhatatlan süteményből egy kis fantáziával akár fenyődíszeket is készíthetünk. A mézeskalács és puszedli recepteknek se vége se hossza, és előnyös tulajdonságuk, hogy akár hetekig fogyaszthatók.
Íme egy recept a bőséges választékból: 3 tojást, 10 dkg cukrot, 35 dkg mézet és 5 dkg margarint habosra kikeverünk és 70 dkg lisztet fokozatosan hozzáadunk, állandó keverés mellett. Végül egy csapott kávéskanál szódabikarbónát belekeverünk, és mézeskalács fűszerkeverékkel, vagy fahéjjal, citromhéj-reszelékkel is ízesíthetjük.
Liszttel meghintett gyúródeszkán 4 mm vastagságúra nyújtjuk, és süteményformákkal kiszaggatjuk. Még sütés előtt készítsünk lyukat rajta, amibe majd befűzzük a szalagot, ha karácsonyfadísznek szánjuk. Miután megsült, átszúrhatjuk tűvel is, de így csak cérna vagy damil fér bele, ami könnyen átvágja a süteményt. Sütés előtt díszíthetjük dióval, mogyoróval, mandulával, napraforgómaggal, cukrozott vagy aszalt gyümölcsdarabokkal.
Előmelegített sütőben nagyon gyorsan megsül, ám ha megég, keserű lesz. Sütés után még díszíthetjük tojáshabbal. Egy tojás fehérjéből vert habot csipet sóval és 2 evőkanál porcukorral elkeverünk, majd egy zacskóba töltjük. Ennek a csücskét levágjuk, és ezen keresztül "írjuk meg" a süteményt. A habot kis ecsettel is felhordhatjuk, így is hamar megszárad. Levegőtől elzárt dobozban a mézes puszedli hetekig eláll. Azonban, ha mégis megszáradna, nedves konyharuhával letakarva pár óra alatt újra megpuhul.

Sógyurma

Sógyurmából is nagyon tartós karácsonyfadíszek készíthetők. 3 deciliter lisztet és ugyanennyi sót összekeverünk két evőkanálnyi tapétaragasztó-porral. Annyi vizet adunk hozzá, hogy jól formázható legyen, de ne ragacsos. A formákat fűszerekkel díszíthetjük (bors, köménymag stb.), majd az akasztó helyén kilyukasztjuk és sütőben alacsony hőmérsékleten kiszárítjuk. Az így megkeményedett alakzatokat még festéssel is díszíthetjük, végül pedig a színtartósság érdekében lakkozzuk.

Díszíteni sok mindennel

A narancs, citrom sokféleképp felhasználható a karácsonyi asztal díszítésére. Ha a narancs héjába szegfűszeget szurkálunk és azt a fűtőtest közelében helyezzük el, akkor napokig élvezhetjük a kipárolgó illóolaj és a fűszer illatának kellemes egyvelegét. Ezt néhány illatozó fahéjdarabbal tehetjük még hangulatosabbá.
A "megskalpolt" narancs héját, ha kivájjuk a gyümölcs húsát, mécses-tartóként is használhatjuk. A héjba különféle mintákat vághatunk, lyukakat szúrhatunk, amin keresztül átvilágít a bele helyezett teamécses fénye, miközben a meleg hatására intenzíven ontja illatát.
Narancsból, citromból, almából vékony karikákat vágva és azokat szellős meleg helyen megszárítva, majd madzagra felfűzve, természetes gyümölcsfüzér készíthető a karácsonyfára. Ugyanez megoldható szárazvirágok, száraz termések felhasználásával is, sőt erre a célra akár pattogatott kukorica is megfelel. A száraz termések egyéb díszítő figurák alapanyagai is lehetnek, csakúgy, mint a fenyőtobozok, melyek minden különösebb átalakítás nélkül is helyet kaphatnak a fán.
A régi hagyományokhoz hűen akaszthatunk karácsonyfánkra aszalt gyümölcsöket és színes papírokba csomagolt száraz terméseket: diót, mandulát vagy a mogyorót. Egykor ezeket csupán szalonnabőrrel dörzsölték át, hogy a zsírtól fényesek legyenek, és már kész is volt a díszítés.