Takarékosan a vízzel

Jövőnk a tét

Földünk több mint 70%-át borítja víz, ám ennek mindössze 1%-a édesvíz. Jelenleg a Föld lakosságának mintegy 20%-a küzd ivóvíz-ellátási gondokkal, és több mint két milliárdan kénytelenek nélkülözni a tiszta vizet a mindennapi tisztálkodáshoz, főzéshez. Mindezen tragikus számok mellett a Föld ivóvíz felhasználása folyamatosan nő, "köszönhetően" a fejlett országok lakosságának. A mintegy másfél évtizede megfogalmazott fenntartható fejlődés gondolatának alapelvei között szerepel az a pont, mely szerint "meg kell változtatni az emberek attitűdjét és magatartását". Ez a mondat akár a környezetvédelem mottója is lehetne, szinte minden területre érvényes. Esetünkben a víztakarékosság terén is alapelvként szolgálhat. A vízpazarlás visszaszorításának persze vannak sokkal egyszerűbb módjai is, mint például a víz- és csatornázásiköltségek növelése, melyeket a fogyasztó azonnal a pénztárcáján érez, de az intelligens ember nem csak rövid távon gondolkodik, hanem tiszteletben tartja a következő generációk tiszta környezethez, tiszta vízhez fűződő jogait is.
Az emberi szokások, magatartások (pozitív irányba való) megváltoztatása nehéz és hosszú folyamat. Ennek a folyamatnak kiegészítésére és némiképp megkerülésére készülnek azok a berendezések, amelyekről a továbbiakban szó lesz. Ilyenek például a "vízfékkel" rendelkező fürdőszobai csaptelepek, vagy a csapra szerelhető sugárrendezők, melyek használata nem jár plusz odafigyeléssel, a vízfelhasználás mégis jelentősen visszaesik.

Víztakarékos fürdőszobai csaptelepek

A kézmosó használatakor gyakran előfordul, hogy a meleg vízre várni kell, aminek az az oka, hogy a vízmelegítő a csaptól messze, esetleg egy másik helyiségben helyezkedik el. Ezt az időt veszteségi időnek nevezzük, amelyhez még hozzájön az az idő is, amikor a már megérkezett meleg vizet a hideggel a kívánt hőmérsékletűre keverjük. Ezen idő és vízveszteség legegyszerűbben egy tárolós vízmelegítővel - mely lehet akár gázos, akár elektromos - valamint az ezzel kombinált ún. cirkulációs rendszerrel küszöbölhető ki, amelyről októberi számunkban röviden már ejtettünk pár szót. Így az egyenletes hőmérsékletű melegvíz folyamatosan rendelkezésünkre áll a csapnál. Innentől már a csapé a főszerep.
Napjainkra egyre inkább elterjedtek, sőt mondhatni szinte egyeduralkodóvá váltak az egykaros csaptelepek, melyek széles ár, minőség és szolgáltatás skálán mozognak. Feltétlen előnyük az egykezes, "lyukas kar" esetén az egyujjas működtetés, valamint a kétgomboshoz képest jóval rövidebb beállítási idő. A régebbi, kétgombos típusok sem tűntek el, de létjogosultságuk gyakorlatilag a kádtöltésre szorult vissza. A vízcsapok vízhozamát szabványok rögzítik, így a kézmosóba javasolt "A" osztályú kifolyó szabvány szerint 12 l vizet szolgáltat 3 bar nyomás mellett, percenként. Természetesen ez egy feleslegesen nagy érték, melynek töredéke is bőven elég kézmosáshoz vagy akár zuhanyozáshoz is.

Egy kis becsapás

A víztakarékosság érdekében szabadalmaztatott technikák szinte kivétel nélkül pszichológiai alapokon nyugszanak, vagy az emberi lustaságot használják ki. Lássuk miről is van szó. Kézmosáskor, tisztálkodáskor sokszor nincs szükségünk olyan mennyiségű és hőmérsékletű vízre, amelyet tulajdonképpen felhasználunk, de sokkal könnyebb egy mozdulattal teljesen kinyitni a vízcsapot, mint a kívánt mennyiséget beállítani. Ezt a problémát oldja meg az ún. vízfék, amely a kart 50%-os nyitottságnál enyhén megakasztja, majd ha tovább emeljük, elérhetjük, hogy a teljes vízmennyiség a rendelkezésünkre álljon. Ez az 50%-os vízmennyiség bőségesen elegendő pl. kézmosáshoz, sőt további "trükkökkel" ez a mennyiség is csökkenthető.
Egy másik ötletes találmány az ún. energiafék. Általában hajlamosak vagyunk az egykaros csapot középső állásban hagyni, ennek főleg az az oka, hogy így esztétikus. Középső állásban a csap gyakorlatilag még hideg vizet ad, viszont már egy kevés meleget is kever hozzá, melyet azonban nem érzünk, ezért eszünkbe sem jut a hideg oldalra fordítani a kart. Így hideg vízben mosunk kezet (mely sok esetben bőven elegendő), viszont tudtunkon kívül elhasználunk egy adag meleget is. Nem is beszélve arról, hogy egy rövid kézmosás alatt a melegvíz sokszor el sem jut a csapig, és a vízvezetékben hűl le.
A fent említett energiafékkel rendelkező csapok középállásban 100% hideg vizet adnak, nem is fordíthatóak jobbra, a "hagyományos" hidegvíz tartományba. Balra fordítva egyre melegszik a víz és 90 vagy egyes esetekben 120°-ra kapjuk a 100% meleg vizet. A csap további érdekessége, hogy hasonlóan a vízfékhez, 50%-os melegvíznél ez is "megakad", csak itt nem a víz mennyiségével, hanem az energiával spórolunk. Természetesen tovább nyomva a kart, melegebb vizet is kaphatunk. Megesik, hogy ez a két bemutatott "trükk" annyira jól működik, hogy akad aki sokáig nem is jön rá, hogy tovább lehet fordítani a kart, ugyanis a kifolyó melegvíz-mennyiség bőven kielégíti igényeit. Az ilyen energiafékes csaptelepek a kar alatt egy hőfokkorlátozó gyűrűt is tartalmaznak, amely a kar levételével állítható a kívánt értékre, ezzel a maximálisan kinyitott csapból jövő víz hőmérsékletét korlátozhatjuk.
Fontos szót ejteni a infrás vagy a nyomás hatására bizonyos ideig működő csapokról, melyek frekventált helyekre, vizesblokkokba (pl. kempingek) ideálisak. Az első fajta addig engedi a termosztát által beállított hőmérsékletű vizet, míg kezünk az érzékelő közelében van, az utóbbi pedig egy megadott ideig (kb. fél percig) hagyja folyni, majd elzár.

Sugárrendezők

A vízhozam korlátozásának másik formája a kifolyó elé szerelhető, vagy már gyárilag beépített sugárrendező. Ezek primitívebb fajtáival már 15-20 évvel ezelőtt is találkozhattunk, ám ezek mindössze esztétikailag és hangerő szempontjából befolyásolták némileg a kifolyó vizet. A modern sugárrendezők több feladatot látnak el egyszerre, természetesen létezik belőlük egyszerűbb és bonyolultabb kivitel is. Egy cél azonban közös, viszonylag kis vízmennyiségnél is sok víz látszatát kell kelteniük.
Ezt úgy érik el, hogy mielőtt a víz kilépne a kifolyón, tetemes mennyiségű levegőt ragad magával, így a vízsugár átmérője viszonylag nagy, a tényleges kifolyt vízmennyiség azonban kicsi marad. Ez a látszat becsapja az embert, így nem nyitja ki annyira a csapot, ezáltal rengeteg vizet takarít meg. További előnyös tulajdonságuk, hogy a víz csendben hagyja el a csapot. Ilyen sugárrendezők az ún. perlátorok, vagy az ezeknél bonyolultabb kialakítású kaszkád kifolyók, melyekben a vízsugár apró lépcsőkön "lépked" le, így dúsítva azt levegővel és csökkentve a kifolyás hangerejét. E típus továbbfejlesztett változata az ún. PCA mennyiségszabályozós kaszkád kifolyó, amelyben egy O gyűrű található, és ha a víz mennyisége meghaladja a kifolyón feltüntetett értéket, az O gyűrű szétfeszül és korlátozza a vízhozamot. Ilyen mennyiségszabályozók kaphatók több értékben is, melyek akár 7-5-4 l-re is korlátozhatják a szabvány szerinti 12l-es percenkénti vízmennyiséget.
A csúcsot mégis egy másik apró és ötletes szerkezet tartja a maga 1,5 l/perc-es vízmenynyiségével. Ez nem más, mint egy csapra szerelhető minizuhany, mely kimondottan kézmosási célokat szolgál. A fent említett sugárrendezők szabványos szerelvények. Külső és belső menetes változatban egyaránt beszerezhetők, így minden szabványos csaptelepre felszerelhetők, az igényesebb gyártók pedig gyárilag adják termékeikhez.

Zuhany, kádtöltő, mosogató csapok

A zuhany csaptelep hasonló szolgáltatásokat nyújt, mint kézmosó testvére. Ez is tartalmazhat mennyiségszabályzót, melyből ez esetben kb. 5 l/perces az optimális. A vízmennyiség a zuhanyzórózsa ésszerű megválasztásával is csökkenthető, fontos, hogy ne legyen túl nagy átmérőjű, és az egyes sugarak se kalandozzanak jobbra-balra, hanem egy egyenletes, viszonylag egyenes sugárcsoportot alkossanak. Egyes iparcikk boltokban fellelhető a "VÍZSTOP" nevű szerkezet, melyet a zuhanyrózsa elé lehet bekötni. Ennek létjogosultsága a kétgombos zuhany-csaptelepek esetében lehetett volna, ám műszakilag a csapszerelvényre szerelve helyes használatuk, ugyanis a zuhany tömlőjét az előírás szerint nem szabad nyomás alatt tartani, annak csak azt a nyomást kell elviselnie, amely természetes esetben éri.
Több helyen látni, hogy a használat végeztével a zuhany tömlőjét a csaptelepre tekerik fel. Ez a legbiztosabb módja, ha gyorsan tönkre szeretnénk tenni a flexibilis csövet. Feltétlenül ajánlott a falirúd vagy valamilyen zuhanyrózsa-tartó, amely azért is szerencsés, mert mindkét kezünket szabadon hagyja.
Hasonlóan a nyomógombos kézmosókhoz, frekventált helyeken előszeretettel alkalmazzák a meghatározott ideig (általában 1 percig) működő zuhanyozókat is. Mérések bizonyítják, hogy egy 5 perces, percenként 12 literes zuhanyzás vízfelhasználása a nyomógombos rendszerrel a negyedére csökken.
A kádtöltő csaptelepekre más előírások vonatkoznak, mint a zuhanyos társaikra. Bár a kádfürdő nem tartozik a víztakarékos fürdési formák közé, mégis érdemes röviden szólni róla. Itt a cél pont fordított, mint az előzőekben; minél gyorsabban töltjük meg a kádat, annál kevésbé hűl le közben a fürdővíz, illetve ha utána akarunk tölteni, szintén a nagy vízhozam a kedvező. A kádtöltő csapok a B, C, D kategóriába tartoznak.
Mosogatáskor két fő feladatot kell ellátnia a csapfejnek, ezért az igényesebb kivitelű rózsák két elkülöníthető részből állnak: középen egy koncentrált vízsugarat kapunk, mellyel a mosogatótálcát vagy edényt tölthetjük meg, körülötte pedig egy széles zuhanyfej található, amely az edények öblítésénél vagy zöldségek illetve gyümölcsök mosásánál lehet praktikus. Egyre gyakrabban találkozni olyan mosogató fejekkel is melyek házukból kihúzhatóak, így ha a tűzhelyen lévő edénybe vizet kell ereszteni, közvetlenül a csapból megtehetjük azt.
Egy olyan csaptelepnél, mely tartalmazza a fent említett víz- és energiastop funkciót, továbbá a mennyiségszabályzós sugárrendezőt, mérések szerint 1/3-ra csökkenthető a vízfogyasztás, úgy hogy mindebből mi semmit nem vettünk észre.

Víztakarékos WC-öblítők

A háztartási vízfelhasználás mintegy 30-32%-át a WC öblítésére fordított vízmennyiség teszi ki. A fürdés mellett ez a másik nagy "házi víznyelő". Hazánkban egészen a közelmúltig a magasra telepített, húzóval működtethető tartályok voltak elterjedtek. E tartályok óriási hátránya volt korábban, hogy bármilyen "kis dologról" is legyen szó, egész tartalmuk kiürül, mely általában 12 l körül van.
Szerencsére fürdőszoba felújításoknál, új vizesblokk kialakításakor egyre inkább a víztakarékos tartályok és szerelvények veszik át a vezető szerepet. Ma már a magasra telepített gravitációs tartályok között is találunk víztakarékosat, illetve olyat is, ami egyszerűen - egy úszó eltávolításával - alakítható takarékos üzeműre. Ilyenkor csak addig ömlik a víz, amíg a fogantyút húzzuk.
Hasonlóan a csaptelepekhez, az öblítőtartályok ára és ezzel együtt minősége is széles spektrumot fed le. Különösen a fal mögé szerelt, illetve a monoblokkos tartályok között találhatunk igen korszerűeket, esztétikusakat. A nevesebb gyártók hosszabb garanciát is vállalnak termékeikre, valamint a felhasznált anyagok, pl. rudazatok, tömítések minősége is az átlag felett van. Ez utóbbi azért is fontos, mert egy folyamatosan szivárgó tartály akár több száz literrel is megnövelheti háztartásunk havi vízfogyasztását, anélkül, hogy ennek látványosan jelét adná.
A víztakarékos öblítőrendszerek felé történő következő lépés a STOP funkcióval ellátott tartály volt. E konstrukció lényege, hogy az öblítőszelep harangja a "lehúzó" gombbal vissza is tolható a helyére, ezzel gátat szabhatunk a víz áramlásának. Ehhez a kialakításhoz természetesen az szükséges, hogy a tartály elérhető magasságban, általában a csésze felett legyen. Az ilyen elvű tartályok számtalan hazai háztartásban megtalálhatók.
Bár a porcelán csészék bűzelzárója többféle kialakítású lehet, alapvetően igaz, hogy a szifon teljes átöblítéséhez minimum 3 l vízre van szükség, még kisdolog esetében is. A problémát alapvetően az jelenti, hogy sokan annyira takarékoskodni szeretnének a vízzel, hogy még ezt a 3 litert sem eresztik le tartályukból. Ez egyrészt kellemetlen szag, másrészt dugulások kiváltó oka lehet. E probléma orvoslására találták ki a kétgombos rendszert, mely különbséget tesz kis- és nagydolog között. A tartály maga lehet falba épített, ill. falra szerelt.
Az öblítőszelep két részből áll, melyek egymástól függetlenül működnek, az alkalmanként kieresztett vízmennyiség pedig állandó. A kisebb öblítés vízmennyisége 3-4,5 a nagyé pedig 6 és 9 liter között változtatható az öblítőszelep oldalán, függően a csésze fajtájától illetve a használók szokásaitól. Ezzel a kettős rendszerű vízöblítővel a 12 l víz akár 70%-a is megtakarítható, mely jelentősen alacsonyabb vízfogyasztást valamint a berendezés gyors, 1-2 éven belüli megtérülését is eredményezi.
(Következő lapszámunkban a mosó- és mosogatógépek víztakarékosságát vizsgáljuk meg.)