Gyerekágyak a magasban 

Ezeknek a megoldásoknak közös tulajdonsága, hogy a fekvőhely feletti holttér csökkenjen, hasznosíthatóvá váljon. Ennek legegyszerűbb módja a fekhely magasba emelése, így az alatta felszabaduló helyet már kellő ötletességgel nem is nehéz "bebútorozni". Az ilyen módosításokat az ügyes kezű szülők természetesen többnyire maguk is megvalósíthatják, de a munka egy részét asztalosra is bízhatják. E tekintetben tehát az ötletesség a döntő, a kivitelezésre meg számos lehetőség kínálkozik. Egyre azonban felhívjuk az érdekeltek figyelmét, hogy a gyermekek 18 éves korukig nőnek, és ha nem akarunk néhány év múlva újból hasonló problémák elé nézni, akkor a fekhelyet már most célszerű normál méretűre tervezni, hogy később erre már ne legyen gondunk. A többi módosítás már részletkérdés, ám azt is vegyük számításba, hogy a későbbi kiegészítésekre is módunk legyen.
Az egyszerű fekhelyek kialakítása sem nehéz, hiszen lécezett ágybetétet, vastag szivacsmatracot készen is kapni, és ezeket viszonylag könnyű egy alul teljesen zárt fenéklapra erősített kávaszerkezetbe helyezni. Csak a sarokkötéseket kell megfelelő szilárdságúra készíteni. Az ágyvégek megformálása azonban mindig a komplett bútordarab egészéhez igazodjon. Arra is gondoljunk, hogy míg kicsi a gyerek, leesését korláttal előzzük meg. Ha a fekvőhely 60 cm-nél magasabbra kerül, kisebb gyerekek esetében ajánlatos néhány fokos létrával megkönnyíteni a feljutásukat.

Ágy a fiókos szekrény felett

Ez igen egyszerű megoldás, amely egy már meglevő heverőből gyorsan megvalósítható, de az egész bútordarabot is elkészíthetjük laminált bútorlapból. Az ágyvégek - amelyek magasabbak is lehetnek - két rétegben összeerősített lapokból álljanak, amelyekbe könnyű beereszteni az ágykáva oldalait. Az ágy fenéklapja 16 mm vastag faforgácslap legyen, amelyet alulról legalább három, felszerelt, és az oldalkávához is hozzáfogatott kereszthevederrel célszerű megerősítenünk. Az ágyat ezen kívül középen a legfeljebb 620 mm magas fiókos rész kávájával is támasszunk alá.
Hogy az ágykáva alá hány fiók kerül, azt mindenki maga döntse el. Az egyik mindenképpen olyan kialakítású legyen, hogy azt részben lépcsőként is lehessen használni. Ennek megfelelően a sarkokat, éleket célszerű lekerekítenünk, hogy használat közben ne okozzanak kisebb, de fájdalmas sérüléseket. A fiókokat teljes egészében 19 mm vastag laminált faforgácslapból, köldökcsapozva állítsuk össze, és a mély szélsőket két-két, illetve négy erős bútorgörgővel, míg a középsőket görgős fiókvezetékekkel szereljük fel a kávára. Ha az ágy fal mellé kerül, nem célszerű az ágykáva szélességével azonos hosszúságú fióktesteket kialakítanunk, mert ezek kihúzásukkor sok helyet igényelnek, és nehezen is kezelhetők. Ilyen esetekben a 60 cm hosszú fiókok bőségesen elegendőek. Ha mindkét oldalról hozzáférhetünk majd a fiókokhoz, akkor azok csak az ágy középfelezőéig érjenek. Fogantyúként erős, fémből készült darabokat válasszunk, amelyeknek nincs kiálló sarkuk. A lécekből készültek is megteszik, ha keresztmetszetük trapéz alakú, és sarkaikat kellően lekerekítjük. Az ilyen ágy természetesen napközben nem maradhat bevetetlen, az ágyneműt az egyik fiókban helyezhetjük el, a többiben pedig ruhaneműket, vagy egyéb használati tárgyakat tárolhatunk.

Heverő a félemeleten

Ez a bútordarab kicsivel több, mint egy szekrénnyel kiegészített fekhely, mert az ágy alól egy kis tanulóasztal is elővarázsolható. Fekvőfelülete 1 m magasan van, a kávaszerkezet kialakítása ennek ellenére nem bonyolult. Az ágyfej felőli láb három rétegben egymásra ragasztott, 20x100x1500 mm-es darabokból áll, amelyet alul egy 20x150, felül pedig két 20x200 mm-es hevederrel fogjunk össze. A közbenső heveder egyben az ágykáva oldala is lesz. A hátsó láb egy nyitott polcos szekrény, amelyet közvetlenül a 16 mm vastag, és az ágykáva belső oldalaira alul felerősített - támlécekkel is megerősített - fenéklaphoz kell rögzítenünk.
A polcos szekrény kb. 250-300 mm mély és a kávaközé beerősített hátfalú legyen. Az oldallapok felől, két oldalról csavarozzunk fel egy-egy függőleges hosszmerevítőt. E darabok egyben az ágykáva láb felőli és hátsó kávadarabjait is közrefogják, továbbá az oldalmagasítókat is rögzítik. A kétajtós szekrény lehet akár készen vett bútordarab is, ám magunk is elkészíthetjük. Ez 500 mm mély, 700-750 mm széles és a polcos résszel azonos, 800-850 mm magas legyen. Helyét úgy válasszuk meg, hogy mellette még egy legalább 600 mm széles asztalka (az ágy alá csúsztatva) is elférjen. Az ágy magassága már indokolttá teszi a kétfokos létrát, amelyet 40x80 mm-es stafliból, és 30 mm átmérőjű keményfarúdból állítsunk össze, majd csavarozzunk szilárdan az ágykáva oldalára.
Az ágyhoz csatlakozó kihúzható asztalka komfortosabbá, és helykihasználóbbá teszi a bútordarabot, mert ha nincs rá szükség, az ágy alá tolva nem foglal el helyet, viszont a lábaként szolgáló, hátfallal megerősített polcos szekrényke raktere így is használható. Az asztallapot lécvezetékkel célszerű megtámasztani, túlhúzását pedig az asztallap aljába, és a lécvezeték élébe ragasztott köldökcsapokkal akadályozzuk meg. A polcos szekrényke aljára meg szereljünk bútorgörgőket, hogy könnyen tudjuk majd mozgatni. Ezt az ágyváltozatot főként fenyőfából ajánlatos elkészíteni, mert laminált faforgácslapból összeállítva a sarokkötéseket meg kell erősíteni.

Ágy, a tanuló asztal felett

Viszonylag egyszerűnek látszik, és jó helykihasználást biztosít a mennyezet közelébe emelt ágy megoldása. Ezt legalább olyan magasra kell emelnünk, hogy alatta biztonsággal, felegyenesedve lehessen mozogni. Ez általában 2 m, ám arra ügyeljünk, hogy az ágy felett is maradjon legalább 1 m-nyi légtér, különben az ágyba csak négykézláb mászva lehet befeküdni, mint ez a bemutatott verziónál is bekövetkezett.
Az ágy anyagául többségében 20-25 mm vastag, sűrű erezetű vörösfenyő deszkákat, illetve az ezekből leszabott léceket használhatjuk. Az ágy szélességi méretét illetően igazodjunk az íróasztal hosszához. Mivel pedig a tanulóasztalok általában 1100 mm-esek, az ágy ennél csak szélesebb lehet. A bemutatott darab fekvőfelülete 1500x2000 mm, s a habszivacs matrac mellett még egy felső rakodó polc is elfért a fal felőli hosszú oldalon. Készítője a negyedik lábat egy sarokpolc beépítésével helyettesítette, amelyet azonban csak akkor érdemes követnünk, ha van rá helyünk. Az ágy lábai él-lap kötésben egymáshoz erősített 180, illetve 200 mm széles deszkák, amelyeket a belső sarokba ragasztott háromszögű léc tesz erősebbé. Az idomokat háromszögűre szabott, lekerekített élű lapok zárják le. Az ágy káváját 250 mm széles deszkákból állítsuk össze, fenéklapját pedig csaphornyos hajópadlóból leszabott deszkákból, a káva alsó szélére felerősített hossztartó lécekhez erősítsük le. Szélesebb ágy esetében ajánlatos a hosszfelező vonalába még egy 40x80 mm-es staflit is beépítenünk a kedvezőbb teherelosztás miatt. Az ágykáva négy sarkára csavarozzuk fel a négy lábelemet, de az ágy felállításához - alacsony mennyezet esetén - csak a keskenyebb oldal két lábát hagyjuk fent, a másik kettőt szereljük le, majd az ágykáva szintbeemelése után csavarozzuk fel újból a még hiányzó két elemet. Következhet az oldalmagasítók felcsavarozása, és az ágy fal mellé állítása. Jó esetben három láb a fal mellé kerül majd, ezeket átmenő csavarokkal a falba nyomott műanyag tiplik segítségével fogassuk fel szilárdan. Ha a fal egyenetlen, alátét fadarabok behelyezésével szüntessük meg a szintkülönbségeket. Most már csak a lépcső van hátra, amit 25x250-es deszkából, és 500 mm széles, vízszintesen beerősített fokokból állítsunk össze. A legfelső és legalsó fokokat azonban szabjuk szélesebbre, hogy a hossztartók bütüjét is takarják le. Ezzel megkönnyíthetjük a lépcső ágykávára és a padlóhoz erősítését. A lépcsőt természetesen létrával is helyettesíthetjük, ami szűk helyiségekben akár az ágy elejére is kerülhet. Az egész faszerkezetet ezt követően impregnáljuk, majd vonjuk be selyemfényű, bútorokhoz ajánlott lakkal, és amint a bevonat megszáradt, máris megtörténhet a berendezés birtokbavétele.

Létrákon álló fekvőhely

Ez a változat egy nagyon szolid, ifjúsági szekrényre, mint bázisra épült, és az emeleten levő ágyat a szekrény széle és 5 utólag készített létra támasztja alá. Az alatta levő tér olyan, mint egy parányi szoba, ahol a tanuláshoz szükséges asztal is elfér. Az ágy normál 90x200 cm alapterületű, és 250 mm magas oldalkávái közé pont beleillik egy készen vásárolható szivacsos ágybetét. A lábként szolgáló létrák és a magasító korlátok 25x80 mm-es lécekből, a fokok pedig 30 mm átmérőjű keményfa rudakból készültek. Egyedül a feljáró létra szárai vaskosabbak, ezek 30x120 mm-es fenyődeszkából kiszabottak, fokai pedig a szárakba kétharmad résznyire beeresztett csapokkal kapcsolódnak. Felül a magasító korlátok léceihez és az ágykávához csavarozottak, alul pedig a padlóra csavarozott fémcsapok biztosítják elmozdulás ellen.
A szekrény mellett, annak folytatásaként, nyitott polcos rész került kialakításra, a polclapokat a létra fokai támasztják alá. A munkaasztal egyik végét a polcokat is tartó két létrakonzol, balra elöl pedig az ágykáva lábaként szolgáló létrapár rögzíti szilárdan. Az asztallap bal felől egy fiókos szekrényre támaszkodik, így már az egész szerkezet stabilnak mondható. A szekrény tetejét egyébként az emeletes ágy polcaként hasznosítja tulajdonosa, és fent is fiatalosan komfortos az ágy közvetlen környezete. Megfontolt elhelyezésével - akár egy nagyobb helyiségben - csekély szeparáltságú, de mégis személyre szabott kamasz territórium kialakítását is lehetővé teszi. Az alsó rész megvilágítására fokozott figyelmet fordítsunk, mert beépítettsége miatt itt állandó mesterséges megvilágításra van szükség.