Egyszerűen, olcsón, saját kezűleg!

Rozetták, fali pajzsok

Aki ma lakásfelújításba kezd, szárnyalhat a képzelete, semmi nem köti gúzsba. Minden kapható, ami az ilyen munkákhoz szükséges, azaz hogy majdnem minden. Az újra divatos mennyezeti rozetták választéka ugyan bőséges, de csak látszólag. Mintázatuk tekintetében túldíszítettek, és alakjuk sem túl változatos. Aki nem kör alakút és simábbat szeretne a mennyezetére erősíteni, jobb ha azt maga készíti el. Leírásunk alapján pedig ez nem is olyan nehéz.

1A saját elképzelések szerint elkészíthető rozettákhoz és egyéb, a fal síkjából kiemelkedő díszítményekhez a polisztirolból húzott fali díszlécek valamelyikét kell felhasználni. Ezek bármelyik barkácsáruházban beszerezhetők. A szerényebb méretű, sarokba ragaszthatók a legcélszerűbbek e célra. Ez adja majd a rozetták keretét. Emelt szintű lapját viszont gipszkartonból, vagy 10 mm vastag faforgácslapból szabhatjuk ki. Mindegyik anyag könnyen megmunkálható, a díszlécek felerősítéséhez pedig a polisztirolidomokhoz való ragasztót kell majd használnunk.
Az ilyen díszítményeknek azonban korlátjai is vannak, nevezetesen, hogy csak egyenesekkel határolt mértani idomúak lehetnek. Ennek ellenére nagyon változatos alakú rozettákat, fali tükröket és egyéb kisebb díszítményeket alakíthatunk ki, ha elég ötletesek vagyunk a formákat illetően.
A kiindulási alapunk mindig valamely síkidom legyen, négyzet, téglalap, egyenlő oldalú háromszög, vagy egyéb sokszög. A három-, és négyszögű idomoknak a sarkát célszerű ferdén lemetszeni, vagy esetleg beugrószerűen kialakítani. Alakjukat természetesen a helyiség alakjához és az esetleges világítótesthez is célszerű hozzáigazítani. A mennyezeti csillárokhoz, pl., a helyiség alakjától függetlenül, a lecsapott sarkú négyzet vagy sokszög a megfelelő (címkép, 2), viszont az egyvonalban elhelyezett halogénizzós, vagy több ingacsöves mennyezeti világítótesthez téglalapalakú rozettát (1) célszerű kialakítanunk. Meghatározott helyű fali dísztárgyaink alá is készíthetünk kisebb-nagyobb méretű szegélyezett fali pajzsokat, emeltszintű tükröket, amelyekkel hangsúlyosabb lesz a hatásuk. A szintemelés azonban ilyenkor csekély, csak két gipszkarton vastagságnyi legyen.
2Hogy miként is készíthetjük el az elképzelésünk szerinti faldíszítményeket? Nagyon egyszerűen. Először is a gipszkartonra rajzoljuk ki a díszítmény alaplapjának a kontúrját, majd éles marokkéssel vonalzó, vagy egyenes élű léc mentén a pengével több folyamatos vágással szabjuk pontosan méretre az alaplapot. A kést vágás közben tartsuk mindig lapos szögben, és egyenletes nyomás mellett húzzuk végig a vágás vonalán. Így négy-öt késhúzással teljesen és főként sima éllel vághatjuk alakra a gipszkarton lapot. Az éleket ezt követően nem is kell simára csiszolni, csupán a vágásokkor keletkezett gipszport ajánlott ecsettel eltávolítanunk.
Ha rozettát készítünk, akkor esetenként még egy másik, kisebb betétlapot is ki kell szabnunk. A két lapot 10´30 mm-es lécekből az alaplap alá fogatott darabokkal erősítsük majd egymáshoz, és e lécen átmenő csavarokkal rögzíthetjük fel a mennyezetre. Az elektromos vezetékezést még a felszerelést megelőzően végezzük el, az alaplapba pedig késsel vágjunk nyílást a mennyezeti akasztóhorog és a sorozatkapocs részére. E nyílást majd a csillár fém fedőharangjával takarhatjuk el.
Az összecsavarozott nagy méretű alaplapok felületét és éleit glettel áthúzva simítsuk be, majd száradás után csiszoljuk simára (3). Vigyázzunk, a szokásosnál sűrűbb glettmasszát használjunk, mert a gipszkarton lap nem szívelheti a híg anyagot, túlzott nedvesség hatására mállani kezd. Az alaplapot illesszük a helyére, majd jelöljük át a felfogócsavarok helyét a mennyezetre. Az alaplapot, a lyukak kifúrása után, az ezekbe nyomott műanyag tiplikbe hajtott csavarokkal fogassuk fel a mennyezetre. Ha annak felülete nem egyenes, a szintkülönbséget faékekkel küszöböljük ki. A kisebb méretű rozettákat azonban a munkaasztalon alakíthatjuk teljesen készre, s majd csak ezt követően erősítsük fel a mennyezetre. Képeink ennek fázisait mutatják be.
5A következő lépésben oldalanként szabjuk le a műanyag szegélyléceket. Az alaplapnak a sarkait jelöljük fel a lécek hátoldalára, majd gérládába fogva, éles késsel vagy nagyon finomfogú fűrésszel vágjuk le végeiket a megfelelő szögben. A szivacsos szerkezetű sztirolanyag ugyan elég sűrű, ám ennek ellenére éles késsel is jól vágható (4). A kis eltérések nem lényegesek, ám ha a csúcsoknál jelentős hézag jelentkezik, akkor inkább szabjunk le egy újabb darabot, a rontottat pedig a kisebb darabok kiszabásához használjuk majd fel.
Miután minden lécet levágtunk, széleiket kenjük be 2-3 mm vastagon diszperziós ragasztóval, majd azonnal nyomjuk az alaplap megfelelő élére, illetve a mennyezetre. A ragasztó gyorsan köt, ezért a léc éle alól kitüremkedett ragasztót azonnal, nedves ruhával töröljük le, illetve simítsuk az esetleges hézagokba. Ha az összes lécet már felragasztottuk, és a ragasztó megszáradt, az esetleges elkenődéseket és a sarkokat közepes csiszolópapírral lekoptatva tüntessük el (5). A díszléceket a hátoldal felől is érdemes ragasztóval kihézagolni (6).
A rozetta felfogó csavarjainak a fejét még egy utolsó gletteléssel tüntessük el, majd az egész rozettát fessük be fehér színű diszperziós falfestékkel. A kiemelkedő lapot teljes felületén akár halvány színű festékkel is átecsetelhetjük. Ezt követően már csak a rozetta és ezt követően a csillár felszerelése marad hátra, és ha igényes munkát végeztünk, akkor senki nem fogja megmondani, hogy a rozetta nem gyári készítmény. A kisebb rozettákat asztalon könnyebb elkészíteni, felerősítésükhöz pedig három facsavar is elégséges.
6Falikarok, vagy más, kisebb méretű fali díszünk alá is hasonló módon készíthetünk pajzsszerűen kialakított, szegélyezett alátétet. Sarok kiképzését azonban érdemes a rozettához hasonlóra választanunk, és lehetőleg azonos profilú műanyag díszlécet is használjunk a körbe szegéséhez. Az alaplapok alá nem muszáj léckeretet erősítenünk, ha két egymásra ragasztott gipszkartonból vágjuk ki. Falikarokhoz való pajzsok alá viszont szükséges, mert a világítótestek és a pajzsok felerősítését is megkönnyítik. A kettős alaplapú falitükröket néhány falba eresztett facsavarral erősíthetjük fel, a szegélylécek alsó élét pedig glettmasszával kenjük ki. A lefestésére csak ezt követően kerítsünk sort. Ha pedig akasztószegeket kell a gipszkartonba ütnünk, akkor az átmérőjénél 1-2 tizeddel kisebb fúróval készítsünk lyukat a számukra. Az ilyen módon készített fali díszítmények megfontolt alkalmazásával megszüntethetjük az unalmas falfelületeket, és egyénibbé, szebbé tehetjük az otthonunkat.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: rozetta, pajzs

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Gyapjastetű

Ez a kellemetlen kártevő gyakran jelenik meg a téli időszakban is, főleg ha nincs túl hideg. Ekkor behurcolással szobanövényeinken is megtelepedhet, de a hűvösben telelő dézsásokat is...


Nyaraló növények beköltöztetése

Szobai növényeink egy része, éssok dézsás növényünk a tavaszi fagyok elmúltát követően a kertben töltik a nyarat, és az őszt. Télire azonban a fagyérzékeny növényeket fagymentes helyre kell...