Mázolási munkák lakásfelújításkor

Előkészületek

Otthonunk felújításának lényeges része a mázolt felületek felfrissítése, átvonása. Ez sem kisebb feladat, mint a falak lefestése, a munkát azonban jelentősen megkönnyíti, hogy nem alapfeltétel a folyamatos tevékenység, részletekben is elvégezhető. Ez persze azzal a veszéllyel jár, hogy így meg túlságosan hosszú ideig tart, könnyű belefáradni, elodázni a nem szem előtt levő részek újramázolását. Aki esetleg visszaretten e nagy munkától, szakemberre is bízhatja, ám ehhez sok pénz kell, és a felfordulás talán még nagyobb lesz, mintha magunk mázolnánk. Egy szó, mint száz, a takarékos ezermesterkedőknek ezt a nagyvolumenű munkát sem érdemes másra bízniuk. Ügyes fogásokkal, néhány új vagy kevésbé új szerszámmal és jól kiválasztott festékekkel, ha nem is gyorsan, de jó minőségben magunk mögött tudhatjuk ezt a jelentős munkát. Jutalomként pedig csak az anyagköltséget kell kifizetnünk, a munkadíjat így más kiadások fedezésére fordíthatjuk.

Állag- és felületfelmérés

Mint minden, amit gyakorta használunk, a mázolt felületek is különbözően használódnak el. Leginkább az éleken verődik le a festék, nagy felületeken ritkán adódik jelentős felületi hiba, amit tapaszolással ne lehetne eltüntetni. A külső ablakok azonban a mázolási munkáknak neuralgikus részét képezik, különösen a régi, erősen kiszáradt, esetenként málló felületű ablakkeretekre igaz ez. Azután vannak ajtók, amelyeken már majdnem olyan vastag a festék, mint maga a faanyag. Sőt, azt sem tudhatjuk biztosan, hogy a vastag máz alatt mi rejtőzik. A filungos, azaz táblás öreg ajtóknál gyakori a táblák elhasadása, még inkább összeszáradása miatt a hornyolás mentén való hézagosodása. Megannyi hiba és kérdőjel, amire bizony magunknak kell megfelelnünk, esetleg szakembertől tanácsot kérni.
A jó állagfelmérés azért is fontos, hogy előre tudjuk, mi vár ránk, és a különlegesebb megoldásokhoz milyen anyagokra, eszközökre lesz majd szükségünk, a talányosabb problémákat illetően pedig tanácsot kérhessünk.
A felületek felmérése sem lényegtelen, mert ez határozza meg, hogy mennyi festékre, hígítóra, és egyéb szerszámra lesz majd szükségünk. Nem árt kissé alaposabban számolnunk, mert a megmaradó festék nem olcsó, és szinte biztos, hogy kárba vész. Ezért előbb a teljes mázolandó felületet számoljuk ki egy ajtónál, ablaknál vagy ajtótoknál, de ne feledjük, hogy mindegyiknek van vastagsága, és a felületbe ezt is számoljuk bele.
Minden mázoláskor - persze festékfajtától függően - három réteggel számoljunk. Egy alapozó, továbbá egy közbenső és végül egy fedőmázolás ad kellő védelmet a bevont felületeknek. A két utóbbihoz általában ún. zománcfestéket szokás használni, ezért ebből a teljes felület kétszeresének bevonásához elegendő mennyiséget szerezzünk be. Az alapozó festékből csak egyszeri átkenésre valót vegyünk.
Sokan nem szoktak alapozni, mondván a régire csak egy réteget kell felújításként felecsetelni. Nos, ezt nem javasoljuk, mert bár a zománcfestékek elég jól fednek, a felkent réteg azonban így esetenként felhős, azaz foltos lesz, különösen fehér szín esetén. Márpedig ez a mázolt felületek leggyakoribb színe. A festék mennyisége azonban függ a választott fajta kiadósságától is, mert bár ez kis felületek esetében nem okoz jelentős eltérést, egy lakás kimázolásakor viszont már számottevő eltérések mutatkoznak a különböző festékek tekintetében. Sokan úgy vélik, hogy egy festék kiadóssága összefügg annak a fedőképességével. Nos, ez régebben igaz volt, ám ma már a korszerű pigment anyagok használatának hála, általában nincs különösebb összefüggés e két jellemző adat között. Lehetőleg azt válasszuk, amely kiadósabb és a fedőképessége is jó, emellett az ára is megfelelő.

Szükséges anyagok, kellékek mázoláshoz

Ahhoz, hogy a mázolt felületek majd a kívánságunknak megfelelően simák legyenek, a bevonandó felületeket mázolás előtt még többé-kevésbé tapaszolnunk is kell. A tapaszok között akad vizes diszperziós is, ám mázolt felületek felületi hibáinak az eltüntetésére többnyire a növényi olajjal módosított műgyanta kötőanyagúak a megfelelőbbek. Van, amelyik csak vékony rétegben felsimítva alkalmazható, némelyik viszont mélyebb sérülések, felületi hibák kitöltésére is megfelelő. Kiválasztásukkor e tulajdonságukat tartsuk szem előtt, különben a vastagon felsimított felület berepedezhet. Mindegyik jól csiszolható, kemény felületet biztosít.
Leglényegesebb természetesen a festék. A szokásos bevonó-rendszerek általában alapozó és átvonó festékekből állnak, de az újabb festékek között akad jó pár, amelyet alapozóként is használhatunk. Vásárláskor azonban igyekezzünk az alapozóhoz ajánlott fedőfestéket, illetve a fedőfestékekhez ajánlott alapozót választani. (A leggyakrabban előforduló festékeket és azok jellemzőbb adatait táblázatba foglalva közöljük, ami a különböző gyártói képviseleteknél kapható festékeket is tartalmazza, természetesen a teljesség igénye nélkül.)
A festékeken kívül esetenként még festéklemarókra is szükségünk lehet, sajnos a választékuk nem bőséges. A hagyományos festéklemarók illékony folyadékok, hatásukat növelhetjük, ha a párolgásukat vastag műanyag fóliával letakarva késleltetjük. Ha ezeknél drasztikusabb hatású szerre lenne szükségünk, importból származó festéklemarókat is beszerezhetünk, amelyek a nagyon vastag, öreg zománcfesték rétegeket is hatásosan marják le a felületekről. Ezek egyike a Funcosil graffiti eltávolító és a pasztaszerű Alkutex, amely hosszú reakcióidejű szer, és pórusmélységig eltávolítja, lebontja a festékréteget. Pórusmélységig marja le a festéket a Moltostrip maratóanyaga is, amely vízzel hígítható por. A szerek maradványait tiszta vízzel kell lemosni a felületekről. A hazai festéklemarók 0,5 és 1 literes kiszerelésben, az importszerek pedig 5, ill. 1 kg-os kiszerelésben szerezhetők be. Felhordásukhoz csak természetes szőrzetű ecseteket szabad használni.
A mázolás során a festékeket hígítani is kell. E művelethez azonban csak olyan hígítót használjunk, amelyet a festék használati utasításában megadtak, mert mást használva esetleg "módosíthatjuk" a festék viselkedését, pl. nem szárad, vagy nehezen kezelhetővé válik. Ezt ne kockáztassuk meg, és mivel a hígítót használjuk majd az ecsetek kimosására is, ezért többet vegyünk belőle.
A felület előkészítéséhez, javításához a tapaszon kívül csiszolópapírra is feltétlenül szükségünk lesz, mégpedig közepes, 100-as és finom, 150-180-as szemcsézetűre. Számoljunk azzal is, hogy a csiszológépek használata nagyon előnyös, ezért adott esetben ezekhez is hasonló finomságú csiszolóanyagokat vásároljunk.
A mázoláshoz érdemes még könnyen eltávolítható ragszalagot (1) és takarófóliákat is beszereznünk, mert ezzel a festési munkák utáni takarítást tehetjük könnyebbé. A túlkenéseket és a lecsöppenő festékfoltokat ezzel könnyű kivédeni, és kevesebbe kerülnek, mint a pengés festékkaparó.

Mázoló szerszámok

Van, aki egy jó ecsettel és egy bödön festékkel is remek munkát tud végezni, más meg öt-hat spéci ecsettel és számos segédeszközzel is alig boldogul. Az tény, hogy rengeteg hasznosnak vélhető eszközzel könnyíthetjük meg ezt a számunkra szokatlan munkát, de egyáltalán nem biztos, hogy azok számunkra is könnyebbséget jelentenek. A csicsás és ötletes szerkentyűk csak másoknál működnek megfelelően, legalábbis Murphy törvénykönyve szerint.
Nem érdemes tehát mindenféle trükkös dolgot beszereznünk, csak azt vegyük meg, amire feltétlenül szükségünk van, vagy már kipróbáltuk, és most jött el megvásárlásának az ideje.
Először is azt kell eldöntenünk, hogy csak ecsettel, vagy hengerrel is kívánunk dolgozni. Ugyanis ez utóbbi kiváltja a különféle méretű ecseteket, s akkor csak oszlató ecsetre lesz majd szükségünk. Ecseteléshez viszont kell egy széles terítőecset (2), a kisebb felületek kikenéséhez egy keskeny ecset (3) és oszlatóként egy széles és finomszőrű ecsetet (4) is nagyon előnyösen használhatunk.
Ha viszont korszerűbben, de főleg gyorsabban szeretnénk haladni, akkor a festék egyenletes felterítéséhez különféle méretű mázolóhengereket (5) célszerű használnunk. Ezek között van olyan kivitelű is, amely kimondottan az ablakok mázolására való (6). A festéket közvetlenül a festékes dobozból is kimártogathatjuk az ecsetekkel, ám a dobozt fárasztóbb kézben tartani, mint egy nyeles festékes edényt (7).
Mivel a mázolási munka feltehetően több napig tart, az ecsetek tárolására szükséges a nyélfogó betétes tárolóedény is, bár e célra megfelel egy vízzel töltött befőttes üveg is.
Akinek meg kényes a bőre, mázoláskor viseljen munkakesztyűt, mert a kézre cseppenő festéket hígítóval lehet csak eltávolítani, és ez száríthatja, irritálhatja bőrünket. Ne feledkezzünk el a tapaszolásról sem, ehhez ugyanis egy jó acélspatulya, a feleslegének a lecsiszolásához pedig egy csiszolófa, vagy más csiszolóanyag-befogó kell. Fárasztó munkától kíméljük meg magunkat, ha a csiszoláshoz gépeket is használunk, mégpedig a nagyobb felületekhez excentrikus- (8), a keskenyebb és nehezebben hozzáférhető helyeknél pedig deltacsiszolót (9, 10).
Arról is gondoskodjunk, hogy a nagyobb darabokat lefektethessük, mert így azokon könnyebben dolgozhatunk, és a felkent festék is jobban elsimul rajtuk. Jó lenne egy festőbak pár (11), ám helyette alkalmanként megteszi két konyhai szék, vagy a műanyag fóliával letakart konyhaasztal is.
A lemázolt ajtók, ablakok száradásához pedig alkalmilag teremtsünk olyan szabad területet, ahová e nagy darabokat egy-egy napra egymás elé állítva felállíthatjuk. Amennyiben a munkahely, a szerszámok és anyagok, egyéb kellékek megvannak, nyugodtan munkához láthatunk.

A felületek  előkészítése

Mázolni akkor szokás, ha a régi bevonat már elég viseltes, nagyon elszíneződött, esetleg több helyen többé-kevésbé sérült. Azt pedig, hogy ez hány év alatt következik be, arra csak megközelítő adatok vannak. Egy gondos mázolásnak legalább öt évig bírnia kell a strapát, ám a többnyire fehér felületek sárgulása már akár két éven belül is jelentkezhet, és öt év múltán már olyannyira krémsárga, hogy nem is emlékeztet a hajdan volt hófehér színére. Ez számos tényezőtől függ, pl. dohányoznak-e a lakásban, milyen festéket kentek az ajtókra, ablakokra, és az sem mellékes, hogy mennyire napfényesek, világosak a helyiségek. Egyes festékfajtáknál ugyanis a fény hiánya okozhat jelentős elsárgulást az évek múltán. Az ilyen felületeknél fokozott jelentősége van a felület-előkészítésnek.
Ez nagyon lényeges fázisa a munkánknak, mert bár a mondás azt tartja, hogy a festék ápol, és eltakar, a durva felületet nem változtatja simává, azt nekünk kell megtennünk. A mázolandó felületeket ezért előbb mindig jól le kell csiszolni. A mázolt felületek ugyan ritkán egyenetlenek, viszont gyakran adódnak rajta enyhén megfolyt festékrészek, ütések okozta kagylós kitörések, mély karcok és más hasonló jellegű sérülések. Ezeket vastag festékréteggel eltüntetni hiábavaló kísérlet (12). A sekély mélységű karcokat esetleg csiszolással is eltüntethetjük, de eredményesebb, ha ezeket is tapaszolással szüntetjük meg.
A csiszolás azért is lényeges, mert így vékony réteget koptatunk le az előzőleg felkentből, ezzel kitoljuk a festék teljes lemarásának esedékes idejét. Ha a felületi sérülések mélyebbek, akkor ezeket előbb durva csiszolópapírral alaposan borzoljuk fel, így jó tapadást biztosítunk a tapasz számára, majd a mélyedésekbe spatulyával kenjünk késtapaszt.
Szinte nincs olyan ajtó, ablak, vagy beépített szekrény, amely nem igényelné a tapaszolást. A mély sérüléseket ne akarjuk egy rétegben kikenni tapasszal, mert vagy be fog repedezni a felület, vagy a megkötött anyag térfogata jelentősen csökken, amit csak újbóli tapaszolással tudunk eltüntetni. Ez bizony sziszifuszi munka, de éppen úgy hozzátartozik a mázoláshoz, mint ruhához a gomb.
A lakások ablakai közül különösen igénybe vett részek a külső ablakszárnyak és a tokok külső felülete. A Nap égeti, az eső áztatja, a hó és fagy sem kíméli. A legtöbbjükön ez meg is látszik, anyaguk összeszáradt, szikkadt, pereg róluk a festék. Különösen az alsó részük megy gyorsabban tönkre. Az ilyen ablakról legjobb lemaratni a festéket (13), és a felület gondos átcsiszolása után alaposan itassuk be lenolajkencével. A faanyagba addig "töltsünk" kencét, amíg beszívja a folyadékot. Különösen a bütüket itassuk át, mert e részek az állagromlás gócai. A kencét hagyjuk megszáradni, majd újabb csiszolása után alaposan tapaszoljuk simára a felületeit (14). Az üvegezés gittelését is ellenőrizzük, a hiányokat pótoljuk. Ha a gitt réteg mindenhol repedezett, célszerűbb, ha kivéssük, és helyébe vízálló szilikongumis tömítőmaszszát nyomunk (15). Ha az eresztékeinél már korhad a fa, akkor előbb ezeket a részeket tisztítsuk meg a porló részektől, majd ragasztópisztolyból nyomjunk a résekbe, repedésekbe, hibákba bőségesen ragasztóanyagot, amit tapaszként még melegen simítsunk el, majd megszilárdulása után csiszoljuk simára. A ragasztó gyorsan köt, mivel melegen képlékeny, jól a résekbe nyomható. Rugalmas, de szilárd kötése mellett a felületi hiányok pótlására is alkalmas. A csiszolásra nem túl alkalmas, ezért durva csiszolóanyaggal, kis nyomás mellett munkáljuk le a feleslegét. A lenolajkencés beitatás most is szükséges. Alapozás és fedőmázolás után alig vehető észre az így kijavított rész. Festékként a külső ablakokhoz olyan jöhet számításba, amely erős kültéri igénybevételnek is ellenáll. Ezt azonban csak a külső ablakoknál és esetleg a bejárati ajtóknál vegyük igénybe, mert az ilyen festéket felesleges beltérben is használni.
Kevésbé rossz állapotú külső ablakoknál inkább csak a vízvető léc felületéről pereg a festék. E helyekről akár kaparóvassal is eltávolíthatjuk az elöregedett réteget (16), utána jöhet a csiszolás (17, 18), kencés beeresztés, majd a keret teljes átmázolása (19). A hasonló állagú ablaktoknál ugyanígy járjunk el, a mázoláshoz természetesen kültéri igénybevételnek ellenálló festékkel mázoljuk be. Választhatunk azonban olyan megoldást is, hogy a régi mázolást teljesen eltávolítjuk a keretről, és helyette olyan sűrű állagú fakonzerváló szerrel kezeljük le a felületét, amely hosszú évekre garantáltan ellenállóvá teszi a kültéri behatásokkal szemben.
A következő fárasztó és ráadásul nagyon piszkos munka a csiszolás. Elsőnek minden olyan fém szerelvényt, amit lehet, és ami gátolná a munkát, szereljünk le. Ezt követően a tapaszolt részek felületét csiszoljuk le, majd a mázolt felületek teljes egészét koptassuk simára. A tapaszolt részekhez közepes szemcsenagyságú csiszolópapírt, a teljes átcsiszoláshoz pedig finom csiszolóanyagot használjunk. A lemunkálást mindig könnyű nyomás mellett végezzük, a csiszolóanyagot feszítsük csiszolófára, vagy más befogótömbre (20). Ha erősen a felületre nyomjuk, a festékpor hamar eltömi a szemcséket, a papírt meg dobhatjuk a szemétbe. Ez gazdaságtalan és sokba is kerül, hiszen egy A/4-es nagyságú darab kb. 50 forintba kerül. A kis nyomással végzett csiszoláskor a szemcsék közül gyakran üssük ki a festékport, a makacsabbját meg gyökérkefével távolítsuk el. Csiszolás közben azonban a szemcsék is kihullanak, a papír fokozatosan "elkopik", és ha már nem dolgozik hatásosan, cseréljük ki. Kézi csiszoláskor általában hosszában, majd keresztbe, és ezt követően újból hosszába koptassuk a festett felületeket. A lekoptatott port pedig gyakran porszívózzuk fel, különben észrevétlenül mindenhová lerakodik.
A gépi csiszolás hatékonyabb, kevésbé fárasztó, viszont zajosabb a kézi csiszolásnál. Ha a gépre nem csatlakoztatható közvetlenül porszívó, a lecsiszolt festékpor nagyját a porszívó csonkjával a csiszolótalp mellől, munka közben igyekezzünk azonnal elszívni. A leghatásosabb e célra az excentrikus csiszológép, a kis és nehezen hozzáférhető felületekhez pedig a deltacsiszoló, vagy deltafeltéttel kiegészített rezgőcsiszoló (21) nagyon előnyös. A hagyományos rezgőcsiszoló is megfelelő e munkához, de kissé szaporátlan. Esetenként pedig sárgaréz huzalkefés korongot is használhatunk, ez főként az idomos szélű, táblabetétes ajtóknál lehet célravezető, ahol nehéz a felületeket kézzel kicsiszolnunk (22).