Nagy motor show 3.

Yamaha XS1100LG Midnight Special (Tamiya 1:6)

Először is pénztárcát ürítően drága! Bár társai között ő a legolcsóbb, 13 400 Ft-os ára igencsak sokkoló (a legdrágább nagy motor 23 000 Ft körüli). Ennyi pénzért nagyon el kell bűvölni az igényes modellépítőket, nehogy becsapva érezzék magukat a doboz kinyitása után. Így is történt. Már a dobozfedél leemelése után elbűvöltek az elegánsan csomagolt különleges alkatrészek: a gyárilag lefújt kerékabroncsok, a finom mintázatú gumik, az esztergált, krómozott fém teleszkópdugattyúk és nyomórugók, a fémöntvény kormány és oldaltámasz, a két zacskó csavar és a további 300 alkatrész, közöttük a fényes, matt és csillogó arany bevonatú panelek. A nagyon részletes építési útmutató mellé "panel-térképet" is mellékeltek, amelyen az alkatrészek alakján, számozásán kívül azok színeit is feltüntették. Ez a festéskor, meg az ezt követő darabazonosításkor nagyon hasznos. Viszont mindjárt az elején világossá vált előttem, hogy a fázisbontásokat jól át kell gondolni, mert a részegységeket jobb előbb összeragasztani, pl. a rendkívül szilárd vázat, az akkutartót, motorblokkot stb., mert összeállítva könnyebb a festésük. Külön összeállítási részfázis-sort kellett kialakítanom, ami korántsem volt azonos az építési fázisokkal. Ez jó kis agytorna, de miután kialakult a technológiai sorrend, a festett alkatrészekből már lendületesebben tudtam összeállítani a közel 38 cm-es járművet.
Nagyon tetszett a bonyolult váz, bár a csöveken erőteljesebbek voltak a gerincsorják. Az aprólékosan kimunkált motorblokk is szuper, minden lényeges csavar és szerelvény a helyén van. A karburátor szerelvény összeragasztása kissé nehéz, jó lenne hozzá még két kéz, de a négy porlasztót szélesre nyitható csipeszszárak közé fogva jelentősen könnyebb a szelepvezérlő és összefogó idomokat a csapjaikra ragasztani. A motorblokkon egyébként van két tömlő csatlakozási hely, amelyik üres, és a trafó bekötése is a csekélyke hiánylistát gyarapítja. A motorblokk pompásan illeszkedett a vázon részletesen kialakított bakokhoz. A hengerek bordáinak ezüstözését megkönnyítette ugyan a festőceruza, csak az ezüstözött részeket többé nem szabad kézzel fogdosni, mert kopik a bevonat. A gyertyákat pedig nem árt átfúrni, és a furatokba ragasztott fémhuzalokkal megerősíteni, különben könnyen letörnek. A szépen kivitelezett motorblokkon nagyon jól mutatnak a fényes feketére fújt szerelvény fedelek. Remekbe szabottak a lágy vinilből formált gyertyapipák, viszont erőtlenek a lehajtható támaszok rugói. Az elektromos kábelbekötések sajnos hiányoznak, de a hiányuk szerencsére nem látszik.
A hátsó sárvédő két féldarabját nem ártott volna szélesebb rögzítőszegélylyel ellátni, letörését azonban szerencsére csavarok akadályozzák meg. Nagyon szellemesen megoldott a hátsó teleszkóp, és pontosan, de elég keményen rugózik. A hátsó lengővilla féldarabjai szilárd egységet alkotnak, ám hengeres részeik összeragasztás után csiszolásra szorulnak. Az alkatrészek magától értetődően szinte precíziós pontossággal illeszkedtek egymáshoz, legfeljebb csak a helyezőlyukak szélét kellett lesorjázni.
A kerékabroncsoknak csak a peremük és a küllőbordáik ezüstözése okozott némi gondot. A peremeket öntapadó tapétából kivágott korongokkal kifedve fújtam le, a bordákat pedig ezüst festőceruzával húztam ki. Nagyon rafináltan megoldott a kerekek kotyogásmentes tengelymegoldása, és a menetes fémtengelyekkel, anyákkal tökéletesen beállítható a futásuk. Hasonlóan frappáns a hátsóvilla csapágyazása, csavaros rögzítése. A hátsófék-pedál működőképes, és a féklámpa kapcsolására jól felhasználható.
Komolyabb zűrjeim adódtak a kipufogódobok, a benzintank és az első teleszkópok hüvelyének az összeragasztásakor. No, nem mintha nem passzoltak volna, csupán a felületükön jelentősebb él képződött. Ezeket félköríves csiszolással tüntettem el, jelentős anyaglemunkálás árán. Ezután már csak hosszában volt szükség az enyhén hullámos felületek kiigazításra.
Az első teleszkópok rugózása kissé rövidnek tűnt, működésük egyszerű, de pontos. A kotyogást lágy vinil gyűrűk küszöbölik ki, a fém dugattyúszár pedig eleve lehetetlenné teszi a deformálódásból eredő befeszülést. Sajnos a féktárcsák krómozása foltos volt, fémrétegük pedig igen vékony. Az első villa alkatrészei eszményien szerelhetők, köszönhetően a csavaros rögzítéseknek. A kormány szerelvényei is kiválóak, a vinil nyereg azonban lehetne finomabban megmunkált. Végül, miután a csillogó arannyal futtatott alkatrészek, a finom mintázatú lámpaburák, fényvisszaverő prizmák és a matricák is a helyükre kerültek, összegezhettem a benyomásaimat.
A tapasztalataim nagyon pozitívak. A részletezettséget tekintve másodszor, a különleges alkatrészek vonatkozásában pedig először volt dolgom ilyen kiváló motorkerékpár modellel. Szinte minden szempontból szuper ez a kit, a csavaroknak köszönhetően eszményiek a szerelési adottságai, és felhőtlen öröm volt a vele eltöltött két hónapi folyamatos munka. Az ára most utólag már nem is tűnik olyan riasztónak. A minőségét, méretarányát és egyéb különleges adottságát figyelembe véve a kit ár/teljesítmény viszonya kiváló. Hja, a minőség mindig sokba kerül, és ha nem áldozunk rá, ritkán tudjuk meg, hogy mit is veszítünk valójában. Öt kis motor sem ér fel egy ilyen nagysággal, amely azonban kimondottan rutinos kezekbe való.
Többet kaptam, mint amit eleve reméltem, és ennek hatására ezt a motort is igyekeztem olyan egyedi részletekkel gazdagítani, mint pl. a slusszkulccsal kapcsolható világítás, a fékpedállal kapcsolható féklámpa, a gázkarral alapjárati hangot adó motor, és a finom bőrrel bevont, kéderezett nyereg. A feszültséget két apró tartós telep szolgáltatja, amelyek észrevétlenül bújnak meg a nyereg alatt. A világításhoz 3 V-os rizsszem-izzókat használtam, de 1,5 V feszültséggel működnek. A kettős féklámpára 3 V-os feszültséget kapcsol a főfékhenger dugattyúja, így erős fénnyel világit. Hasonló megoldásokat természetesen más nagy motoron is érdemes megvalósítani.
A teszthez rendelkezésemre bocsátott kittet ezúton köszönöm meg a Dataco Kft-nek.