Gyapjastetű

Gyakori kártevő

A teknős pajzstetvek családjába, valamint a viaszos pajzstetvek alcsaládjába tartozó gyapjas pajzstetvek korábban jellegzetes üvegházi kártevők voltak, de az utóbbi időben kerti növényeken is megjelennek. A hímek szárnyakkal rendelkeznek, a nőstények nem – ez az ivari dimorfizmus. A hímek a megtermékenyítés után, még ősszel elpusztulnak, de a megtermékenyített nőstények áttelelnek.

A tojásaikat főként a levelek fonákára, a főerek közelébe rakják, és nagy mennyiségű viasztartalmú, fehér vattaszerű képződménnyel védik ezeket a kiszáradástól. A tojásrakás tavasztól a kora nyári időszakig tart. Ekkor egyre növekvő „vattacsomókat” láthatunk a levelek fonákján és a hajtásokon, végül több ezer tojás is várja, hogy kikelhessen. A kikelt lárvák gyakran húzódnak meg a levelek hónalji részeinél.

Az új nemzedék nyár közepétől kezdve őszig a leveleken táplálkozik. A fás növényeken a lárvák kezdetben a leveleket szívogatják, később a hajtásokon és a vesszőkön, majd az idősebb fás részeken telepednek meg, és ott is károsítanak. Táplálkozás közben mézharmatot ürítenek, ürülékükre korompenész telepedik, ami egy másodlagos probléma, hiszen színe miatt leárnyékolja a leveleket, így a kártevők szívogatása mellett még a fotoszintézis is gátolttá válik a fertőzött részeken.

A gyapjastetvek veszélyes vírusterjesztők, hiszen táplálkozásuk során könnyen visznek át vírusokat egyik növényről a másikra. A hangyák örömmel fogyasztják a tetvek által termelt mézharmatot, ezzel segítve a kártevők terjesztését.

A teleltetésre bevitt dézsás növényeken gyakran megjelennek, illetve a kintről beköltöztetett trópusi szobanövények közvetítésével kerülnek a szobanövényekre. Jól érzik magukat a fűtött szobában, vagy ha nem megfelelő a szellőzöttség az is kedvez nekik: például sűrű lombú növényeken, összezsúfolt növények között is gyakrabban megjelennek. A levelek, hajtások szívogatásával gyengítik a növényeket, gyenge növekedést, levélsárgulást, lombhullást okoznak. Kolóniákat alkotnak, és gyorsan terjednek, így ha vattaszerű pamacsot veszünk észre a növényen, szinte biztos, hogy a gyapjas pajzstetű okozza.

A fertőzött növényt érdemes elkülöníteni, majd valahogy elpusztítani a kórokozókat. A leghatékonyabb módszer ellenük házi körülmények között a mosószappanos vízzel való lemosás. Egy liter langyos vízben egy teáskanálnyi szappanreszelék elkeverésével kész is a bio-növényvédőszer. Akár egy használt fogkefe is alkalma arra, hogy a levelekről e szappanos lével leszedjük a tetveket. Ezután bő vízzel mossuk le az egész növényt. Olajos permetszerekkel, bő lével történő kezelés is eredményre vezet, hiszen az olaj a légzésüket gátolja.

Erősebben fertőzött növényeket felszívódó rovarölőszerekkel lehet permetezni, és ezzel beöntözni a talajukat – bár ez a módszer szobában nem ajánlott. Mivel a pajzstetvek gyakran a szártő alá, a talajba is behúzódnak, ezért nagy lé mennyiséggel permetezzünk, és a permetléből a talajra is kell juttatni, hogy az a talajba megbújt egyedeket is elérje. A vegyszeres permetezést csak szabadtéren, vagy jól szellőző helyen (nem a szobában) végezzük.

Nem csak szobanövényeken találkozhatunk e kártevőkkel, gyakran megjelennek szőlőn, de a fügét és szinte az összes hazánkban ültetett fás szárút is kedvelik. Nagyobb kolóniáit télen, nyugalmi időszakban a permetezés előtt,

gyökérkefével, drótkefével történő kéregkaparással ritkíthatjuk meg. Ezt kövesse a bőséges lemosó permetezés, rezes, kénes szerrel és növényolaj tartalmú készítménnyel, hogy a hatóanyagok tovább a növényeken maradjanak. A fás részeken levő kéregrepedéseknél áttelelő kolóniákat is gyéríthetjük, ha a metszés után mésztejjel (oltott mész) mázoljuk be a kérget, ez is hatásos ellenük.