Peko polcos gardróbszekrény

A szerencsés helyi adottságok miatt ez a gardrób csak látszólag szekrény, valójában csupán egy frontlap. Oldalait a szoba falai alkotják, fenéklapja pedig a padló, és mivel eredetileg egy tetőtérben kialakított helyiségbe készült, hátul a ferde fal alkotja a hátlapját. Polcait is a frontfelület oszlopai tartják, ezért ezek masszív faanyagból készültek. A polctartók nem a megszokott kialakításúak, pontosabban nem gardróbszekrényekben szokványosak. Ilyen szekrény azonban bárhol kialakítható, némi módosítással még magas helyiségekben is megépíthető.
A gardrób leglényegesebb része a frontfelület váza, amelyet 40x60 mm-es lécekből állíthatunk össze. Az alsó és felső fogja közre a függőleges osztóléceket, amelyek egymáshoz csavarozva adják a szekrény szilárd vázát. Ha a helyiség netalán túl magas a teljes beépítéshez, akkor 10 mm vastag MDF lemezből kiszabott, és a hátsó falra csavarozott 20x20 mm-es lécekre erősített fedőlappal fedhetjük le a szekrényt, és ehhez erősíthetjük hozzá a frontkeretet is. Oldallapokkal határolt változat esetén ezek lehetnek 20x40 mm-es léckeretre ragasztott laminált farostlemezzel borítottak, vagy laminált faforgácslapból, esetleg 20 mm vastag fenyődeszkákból készült építőlapokból kiszabottak.
A frontkeret szélességének csak abban az esetben kell az ajtók szélességéhez igazodnia, ha kész ajtókat kívánunk használni, ám a kisebb méreteltéréseket a vázon keskenyebb szélesítő fedőlapok beépítésével is áthidalhatjuk (1). Ha az ajtókat is magunk kívánjuk elkészíteni, akkor használhatjuk a Falco által gyártott fóliázott, középhornyos ajtókáva profilokat és lekerekített élű betétléceket, amelyek 2 m-es szálakban kaphatók, de e célra natúr fenyőlécek is megfelelnek. Az ajtók keretét és betétét 20x60-80 mm-es, hosszában 10 mm szélességben felhornyolt, és 10x40-60 mm-es, lecsapott élű lécekből készítsük. 4-5 mm-es hornyolás esetén a táblákhoz rétegelt, vagy farostlemezt is használhatunk. A lényeg csupán az, hogy az ajtók kereteit és tábláit szilárdan ragasszuk össze.
A frontkeret méretét és a függőleges oszlopok helyét tehát csak az ajtókhoz igazodva határozhatjuk meg. Miután a keret darabjait szilárdan egymáshoz ragasztottuk, és hosszú facsavarokkal is megerősítettük a kötéseiket (2), próbáljuk a masszív vázat a helyére állítani (3). Ám hogy a belső szerelési munkákat megkönnyítsük, a hagyományos polctartók helyett használjuk a Peko polcrendszer elemeit. Ennek fém fali sínjeit csavarozzuk fel a függőleges oszlopok hátoldalára (4). A síneket pontosan az alsó összekötőléc élével egy vonalba állítva szereljük fel, különben nem lesznek majd vízszintesek a polclapok. A szekrény frontvázát ezt követően állítsuk a helyére, majd csavarozzuk szilárdan az oldalfalakhoz és a padlóhoz. Ha nincs módunk az oldalfalhoz erősítenünk, akkor a laminált bútorlapból leszabott oldalt a hátfalhoz is rögzítenünk kell, ugyanúgy, mint az esetleges fedőlapot. E célra használjunk készen vásárolt sarokvasakat. A fedőlap elöl legalább egy arasznyival nyúljon túl a szekrény frontfelületén, hogy a két-három halogénizzós lámpatestet is fel tudjuk szerelni (5).
Miután a váz már a helyére került, következhet az ajtók felszerelése. Pántként a szokásos kivető bútorpántokat használjuk, és ezek csészéje számára pántfészek-maróval készítsük el a szükséges süllyesztékeket (6). Az ajtókat most már fel is szerelhetjük, és pontos beállításuk (7) után csavarozzuk fel az ajtószárnyakat rögzítő rugós csappantyúkat is.
Ezt követően már csak a megfelelő méretű polckonzolokat kell a tartósínekre akasztanunk (8), majd rájuk helyezhetjük a polclapokat is.
Az ilyen polcos résznek nagy előnye, hogy a polcok a mindenkor kívánatos magasságba állíthatók, és ehhez semmiféle szerelési munkára nincs szükségünk, mert a tartósín sűrűn perforált nyílásai erre szolgálnak. A polcok behelyezésével a gardróbszekrény ezzel készen is van, már csak a holmijainkat kell a kiszemelt helyükre költöztetnünk.
Végezetül néhány általános tanács. Mivel beépített bútordarabról van szó, mindenképpen ajánlatos előzetes terv alapján dolgoznunk. Az anyagokat pedig úgy válasszuk meg, hogy azok célszerűek és olcsók legyenek. Ahol nincsenek szem előtt, megfelel a natúr faforgácslap is, amely sokkal olcsóbb, mint a laminált bútorlap.
Ha nyers faanyagokat használunk, ezeket feltétlenül felületkezelnünk kell, mégpedig nem a már kész, hanem még a be nem épített darabokat. A csiszolás fontos művelet, ezt nem érdemes lespórolni. Különösen igaz ez az ajtóknál.
Amennyiben a darabokat pácolnunk is kell, célszerű olyan bevonóanyagot használnunk, amely egyben selymes fényt is ad a fafelületeknek, így a lakkozásra már nem lesz gondunk. Ezt a műveletet is a még az össze nem állított darabokon végezzük el, mert később ez már sokkal nehezebb feladat lesz, s az eredmény sem lesz minőségi. Polclapokként használhatunk natúr faforgács-, vagy MDF lapot is, és mivel ezek nem nagy darabok, az éleiket célszerű élfóliával lefedve védeni. A polcok lehetőleg mindig teljesen a hátfalig érjenek, mert így nem eshet le róluk semmi. Az akasztós rész felé eső oldalukon viszont nem árt oldallappal is lehatárolni azokat, amelyeken kisebb tárgyakat, vagy holmikat kívánunk majd tárolni. A polclapokat elölről is berakhatjuk, de esetenként az akasztós rész felől is a konzolokra csúsztathatjuk. Ha ezeket a szempontokat szem előtt tartva készítjük el a magunk verzióját, akkor a feladatot ésszerűen, a legkevesebb munkával és anyagi ráfordítással oldhatjuk meg.