Mennyezeti rozetták

Mintázatuk és méretük változatos, alakjuk pedig többnyire kör alakú. Alkalmazásuk mindenképen előnyös, mert a legkisebb szobában is jól mutatnak, és a tágas tereket is exkluzívabbá teszik. Kiválasztáskor azonban nem árt körültekintőnek lenni, mert nemcsak a szobába felragasztott díszlécek jellegét, de a fényforrás stílusát is ajánlatos figyelembe venni. A modern világítótestekhez a kevésbé cizellált, egyszerűbb mintázatúakat célszerű kiválasztani, a klasszikus formákat idéző csillárokhoz viszont jól illenek a díszesebb rozetták. A méretének megválasztásakor pedig a világítótest terjedelmére is ügyeljünk.

A lámpatest felerősítése általában a mennyezetbe erősített horogra való felakasztással történik, a vezetékek bekötését pedig sorozatkapocs teszi lehetővé. A rozetták közepére ezért még a felragasztásuk előtt megfelelő méretű nyílást kell vágni éles késsel. A nyílás csak akkora legyen, amekkorát a csillár felső záróburája teljesen eltakar, és még a szerelés is biztonsággal elvégezhető.
Felragasztáskor a mennyezeti horog mindig a nyílás közepére kerüljön, a hálózati vezetékpárt a sorkapoccsal pedig húzzuk át a nyíláson. A beragasztózott rozettát megmozgatva, fokozatosan nyomjuk a helyére, ügyelve arra, hogy ne mozduljon el a középpontból. A szélen jelentkező hézagokat ragasztóval bekenve és újbeggyel körbe simítva tüntessük el. A rozetta felületének több rétegű festését - tekintettel a felület tagoltságára - finomszőrű ecsettel és kissé hígabb festékkel végezzük el. A csillárt csak a festés legvégén szereljük a helyére, a záróbúrát pedig hézagmentesen illesszük a rozettához.