Élettartama több év lehet. Évről-évre megújul és megfelelő gondozás esetén
bőségesen virágzik. Az itteni éghajlati körülmények között - szabadban élő, és
áttelelő rokonaitól eltérően - nálunk szabadban nem telel át.
A szára - amellett, hogy vékony és elbokrosodik - lecsüng, emiatt különösen
alkalmas felfüggesztve, ámpolna növénynek, sőt felfuttatásra is. A tejnedv, amely a
törékeny hajtások esetleges megsérülésekor előbuggyan, nem mérgező.
A levelei szíves-kerekded formájúak, fogas vagy csipkés szélűek és kissé
molyhosak. Aprók, és rendszerint sűrű állásúak.
Virágai a hajtások csúcsán rövid oldalágakon fejlődnek, egymás után. Nyitott
kelyhűek, ötszirmúak, csúcsos szétálló cimpájúak, mintegy három centiméter
szélesek. Színük fehér vagy lila. Nincs különösebben kellemes illatuk.
A virágzás júniustól kezdve, őszig, októberig folyamatosan tartó időszaka alatt
kifejlődő valamennyi oldalág, hajtás virágokat hozó csúcshajtás lesz. Ilyen módon
virágzáskor a virágok szinte teljesen beborítják a tövet, hallatlanul látványos
virágpompát nyújtva.
Igényei jó kielégítése nélkül azonban nem lehet szép virulásra számítani. Úgy
érdemes helyet adni számára a többi cserepes virág között, ha a legfontosabb
életfeltételeit kielégíthetik a helyi adottságok. Egészséges, jó fejlődéséhez
és dús virágzásához nélkülözhetetlen, hogy a fagyveszélyek elmúlásától,
tavasztól kezdődően, déli tűző napsütéstől védett, félárnyékos, jó levegős,
szabadföldi körülmények között tartsuk.
Nyárra legjobb bentről kitenni. Kertben nyaralhat, a cserepével földbe süllyesztve, a
kiszáradás ellen. Jobb híján erkélyre vagy teraszra is kihelyezhetjük. Akár az
ajtó és az ablak közötti falrészre függeszthető, egy megfelelő fali
növénytartóban. Ha viszont a nyári idényben is a szobában kell tartanunk, akkor
legalább az ablakhoz közel, napfényben is részesülő és bőségesen levegőző,
vagyis jól szellőztethető, de ne huzatos helyen legyen. Nagyon zárt légtérben tartva
a hajtásai megnyúlnak, és kártevők is gyakran meglepik.
Ősszel, még az éjjeli fagyok beállta előtt vissza kell kerülnie lakásba. Ezt
elsietni viszont nem tanácsos.
A teleltetés is gondot jelenthet, mivel ehhez legalkalmasabb a világos és csak 6-10 °C
hőmérsékletű hely. Melegebben rosszul telel, sőt tönkre is mehet.
Megfelelő öntözéssel biztosítsuk számára a nyári időszakban az állandó, enyhe
talajnyirkosságot. Télen viszont csak nagyon mérsékelten kell öntözni.
Táplálása nyáron a két-három hetenkénti két ezrelékes töménységű
tápoldatozással a legmegfelelőbb. Lombtrágyázni is lehet levéltrágya
készítménnyel.
Kétévente elegendő átültetni, de ekkor a közbeeső évben a földje felső rétegét
- a gyökerekre vigyázva - ki kell cserélni friss, tápdús földre. A mindig tavasszal
időszerű átültetéshez is tápdús, jó minőségű föld vagy Florasca B virágföld
a megfelelő.
Visszavágása a tavaszi átültetésével is egybekapcsolható, hogy a túlnyurgulását
megelőzzük. Az ilyenkor levágott hajtásrészek is felhasználhatók a
szaporításához.
Szaporítása a visszavágással lekerült vagy a tavasszal tömegesen fejlődő új
hajtások dugványozásával is egyszerű, mivel hajtásdarabjai tőzeg-homok
keverékébe, lehetőleg többesével eldugványozva, üveg vagy fóliaborítás alatt
tartva, viszonylag könnyen, elég gyorsan meggyökeresednek. Lehetséges még a
hajtásdarabok vízben való gyökereztetése is, ilyen módon ugyancsak nagy jól
gyökeresednek. A gyökeresedést követő többszöri visszavágással válhat az új
egyed különösen sokágassá, jó bokrossá, és a tavaszi dugványozás után nyárra
már virágba is borulhat. Gyökeresen leválasztott hajtásrészeivel vagy az
átültetéssel egybeköthető tőosztással szintén jól szaporítható.
Támasz mellett is nevelkedhet, ami akár egy vesszőkarócska is lehet. A fejlődő
hajtásokat erre a támra időnként fel kell kötni, hacsak nem csüngő hajtású,
ámpolna formára tervezzük a nevelését. Támaszra vezetett hajtásokkal ősszel
könnyebb elhelyezni a telelőhelyre is, miközben így még mutatósabb is. Több
példány tartásakor, főképpen az ablakládában, felkötözöttek és a csüngők
váltakozása különösen látványos.
Károsíthatja a takácsatka, különösen száraz szobalevegőn és meleg helyen
teleltetéskor. Kiszáradása a levélszélek sárgulását is kiválthatja.
Csüngő harangvirág
A csüngő harangvirág, tudományos nevén Campanula isophylla, a Földközi-tenger környékéről származó harangvirágfaj, amely, cserepes virágként nálunk is kezd újra divatba jönni. Méltán hódít ismét teret, mivel az egyik legszebb, rendkívül gazdag virágzású cserépben nevelhető növény.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Állami beavatkozás az építőipari anyagárakba
Az árszínvonal megugrása nyomán a családoknak szánt otthonteremtési, lakásfelújítási támogatások egyre nagyobb hányadát teszik zsebre az alapanyagokat forgalmazók. A kormány sokrétű,...
Függőleges virágszínfoltok
A kis alapterületen felfelé nyúló virágoszlop lenyűgöző látványt nyújthat, különösen nyári virágpompájában. Minimális helyigénye miatt akár egy aprócska kertben is lehet helyet...