Csüngő harangvirág

Élettartama több év lehet. Évről-évre megújul és megfelelő gondozás esetén bőségesen virágzik. Az itteni éghajlati körülmények között - szabadban élő, és áttelelő rokonaitól eltérően - nálunk szabadban nem telel át.
A szára - amellett, hogy vékony és elbokrosodik - lecsüng, emiatt különösen alkalmas felfüggesztve, ámpolna növénynek, sőt felfuttatásra is. A tejnedv, amely a törékeny hajtások esetleges megsérülésekor előbuggyan, nem mérgező.
A levelei szíves-kerekded formájúak, fogas vagy csipkés szélűek és kissé molyhosak. Aprók, és rendszerint sűrű állásúak.
Virágai a hajtások csúcsán rövid oldalágakon fejlődnek, egymás után. Nyitott kelyhűek, ötszirmúak, csúcsos szétálló cimpájúak, mintegy három centiméter szélesek. Színük fehér vagy lila. Nincs különösebben kellemes illatuk.
A virágzás júniustól kezdve, őszig, októberig folyamatosan tartó időszaka alatt kifejlődő valamennyi oldalág, hajtás virágokat hozó csúcshajtás lesz. Ilyen módon virágzáskor a virágok szinte teljesen beborítják a tövet, hallatlanul látványos virágpompát nyújtva.
Igényei jó kielégítése nélkül azonban nem lehet szép virulásra számítani. Úgy érdemes helyet adni számára a többi cserepes virág között, ha a legfontosabb életfeltételeit kielégíthetik a helyi adottságok. Egészséges, jó fejlődéséhez és dús virágzásához nélkülözhetetlen, hogy a fagyveszélyek elmúlásától, tavasztól kezdődően, déli tűző napsütéstől védett, félárnyékos, jó levegős, szabadföldi körülmények között tartsuk.
Nyárra legjobb bentről kitenni. Kertben nyaralhat, a cserepével földbe süllyesztve, a kiszáradás ellen. Jobb híján erkélyre vagy teraszra is kihelyezhetjük. Akár az ajtó és az ablak közötti falrészre függeszthető, egy megfelelő fali növénytartóban. Ha viszont a nyári idényben is a szobában kell tartanunk, akkor legalább az ablakhoz közel, napfényben is részesülő és bőségesen levegőző, vagyis jól szellőztethető, de ne huzatos helyen legyen. Nagyon zárt légtérben tartva a hajtásai megnyúlnak, és kártevők is gyakran meglepik.
Ősszel, még az éjjeli fagyok beállta előtt vissza kell kerülnie lakásba. Ezt elsietni viszont nem tanácsos.
A teleltetés is gondot jelenthet, mivel ehhez legalkalmasabb a világos és csak 6-10 °C hőmérsékletű hely. Melegebben rosszul telel, sőt tönkre is mehet.
Megfelelő öntözéssel biztosítsuk számára a nyári időszakban az állandó, enyhe talajnyirkosságot. Télen viszont csak nagyon mérsékelten kell öntözni.
Táplálása nyáron a két-három hetenkénti két ezrelékes töménységű tápoldatozással a legmegfelelőbb. Lombtrágyázni is lehet levéltrágya készítménnyel.
Kétévente elegendő átültetni, de ekkor a közbeeső évben a földje felső rétegét - a gyökerekre vigyázva - ki kell cserélni friss, tápdús földre. A mindig tavasszal időszerű átültetéshez is tápdús, jó minőségű föld vagy Florasca B virágföld a megfelelő.
Visszavágása a tavaszi átültetésével is egybekapcsolható, hogy a túlnyurgulását megelőzzük. Az ilyenkor levágott hajtásrészek is felhasználhatók a szaporításához.
Szaporítása a visszavágással lekerült vagy a tavasszal tömegesen fejlődő új hajtások dugványozásával is egyszerű, mivel hajtásdarabjai tőzeg-homok keverékébe, lehetőleg többesével eldugványozva, üveg vagy fóliaborítás alatt tartva, viszonylag könnyen, elég gyorsan meggyökeresednek. Lehetséges még a hajtásdarabok vízben való gyökereztetése is, ilyen módon ugyancsak nagy jól gyökeresednek. A gyökeresedést követő többszöri visszavágással válhat az új egyed különösen sokágassá, jó bokrossá, és a tavaszi dugványozás után nyárra már virágba is borulhat. Gyökeresen leválasztott hajtásrészeivel vagy az átültetéssel egybeköthető tőosztással szintén jól szaporítható.
Támasz mellett is nevelkedhet, ami akár egy vesszőkarócska is lehet. A fejlődő hajtásokat erre a támra időnként fel kell kötni, hacsak nem csüngő hajtású, ámpolna formára tervezzük a nevelését. Támaszra vezetett hajtásokkal ősszel könnyebb elhelyezni a telelőhelyre is, miközben így még mutatósabb is. Több példány tartásakor, főképpen az ablakládában, felkötözöttek és a csüngők váltakozása különösen látványos.
Károsíthatja a takácsatka, különösen száraz szobalevegőn és meleg helyen teleltetéskor. Kiszáradása a levélszélek sárgulását is kiválthatja.