Húsos viaszvirág

Erősen kúszó növekedésű, szárán párosával, átellenesen helyezkednek el, a rövid nyelű, hosszúkás csúcsú, viaszosan fénylő, vaskos és bőrszerűen kemény, örökzöld levelek, melyek színe hamvaszöld, világosabb rajzolattal. Előfordul sárgás-fehéres tarka levélváltozatban is, amelynek új hajtása pirosas.
A folyamatosan zöld levelek között a tavasztól őszig nyíló virágok díszítik a növényt. Hosszan felfutó növekedése is látványos. Ehhez támasztékként a különféle alakú és anyagú, úgynevezett viráglétrán, illetve rácson kívül, a két végével földbe dugott egyszerű dróthurok is alkalmas, de falfelületre kifeszíthető, kisebb-nagyobb szemű huzalháló szintén megfelel. Gömbszerűen is futtathatók, vezethetők a hajtásai, ennek megfelelően kialakított támaszon, de ezt némi kötözéssel is segítenünk kell, mivel a hajtások kapaszkodását csak csavaros növekedésük teszi lehetővé.
Az öntözése nyáron se járjon túlöntözéssel, a téli időszakban pedig csak nagyon mérsékelt legyen, mert a túlöntözés könnyen a pusztulását okozhatja. Ilyenkor a levelek kezdenek el pusztulni és fonnyadnak, mintha szárazságtól szenvednének, és ekkor a gyökérzet már rendszerint javarészben elpusztult, úgy, hogy az életbemaradásnak nincs is sok reménye. Még akkor sem, ha ezt észlelve, haladéktalanul kiemeljük a tartójából a gyökérzetet, és a földtől megszabadítva, a pusztult gyökereket az egészséges részig levágjuk. Ezt követően kisebb tartóedénybe, folyami homokot bőven tartalmazó földbe ültessük vissza, majd melegebb helyen, nagyon óvatos öntözéssel próbálkozhatunk.
A teleltetés világos helyen a legmegfelelőbb, és ekkor elégséges a 10-12 °C körüli hőmérséklet is. Ilyenkor a legjobb, ha a növekedés szünetel.
Nyáron minél világosabb, csak a déli tűző napsütéstől mentes és szobahőmérsékletű vagy annál melegebb helyet kíván. Ekkor napsütötte ablakpárkányon is tartható. Táplálása tavasztól őszig, kéthetenként káliumtartalmú tápoldattal a legmegfelelőbb. Túltáplálását viszont már csak azért is kerülni kell, mert ez a virágzás rovására mehet, sőt miatta virágtalanság is felléphet. A virágtalanság, illetve a virágzás elmaradásának oka lehet viszont a tápanyaghiány is, a fénytelenségen kívül. Túl nagy tartóba - cserépbe - kerülve is gyengülhet vagy esetleg el is maradhat a virágzása. Tűri a száraz szobalevegőt is.
Az átültetésre legmegfelelőbb a tavaszi időszak, ha a hajtásnövekedés gyengülésével vagy elmaradásával, a tartó kinövését, a föld felélését, tápanyagkészletének kimerülését észleljük. Ehhez megfelel a Florasca B vagy hasonló tőzeg alapú virágföld, de tőzeggel kevert jó minőségű kertiföld is alkalmas.
Szaporítása is egyszerű. Mivel jól gyökeresedik, egy levélpáros dugványok is készíthetők folyami homokba elrakva. A levélpár alatt mintegy két cm-es szárrész maradjon, ami a gyökereztetéshez a homokba kerül, és felül is maradjon közel egy cm-es szárrész, amivel elkerülhető, hogy esetleg megsérüljenek a levélhónalji rügyek, amelyekből majd az új hajtások fejlődnek. A jól megvágott dugványok, meleg, világos helyen, még vízbe állítva is jól gyökeresednek. A dugványok meggyökeresedése után az ültetéséhez használt talajban, illetve földben-földkeverékben bőven legyen homok, mintegy egyharmad arányban.
Érzékeny lehet a mozgatásra. Még a virágbimbóit is lehullatja, ha virágzása idején áthelyezgetjük. Ezért is a legjobb állandó helyen tartani. Ha jól érzi magát akkor sem fejlődik túl gyorsan, tehát a kis lakást sem "növi" ki egyhamar. Ha az adott fényviszonyok a virágfejlesztéshez nem elegendőek, egy jó ideig csak a többé-kevésbé dús levélfejlődéssel kell beérnünk.
Károsítója lehet a pajzstetű és a gyapjastetű, kiváltképpen a nem kedvező tartási körülmények között. Fellépésükkor hatékony növényvédő szer többszöri használata szükséges. A pangós víztől a levelek hullhatnak le, és elhajlanak a hajtások. Túl sötét helyen a virágok potyognak, ha egyáltalán kifejlődnek.