Mezei virágok a tálcán

A tálca maga egy keretezett képhez hasonló. Keretéül azonban szélesebb és főként lapos képkeretlécet válasszunk, amelynek nincs kiemelkedő szegélye. A tálca fogantyújaként fémből készültet és kissé oldalra nyúlót, jó fogásút válasszunk. A keretbe 3,2 mm vastag üveglapra is szükségünk lesz, méretét azonban majd csak a keret elkészülte után határozhatjuk meg. Fenéklapként 2-3 mm vastag karton, vagy sztirollap is megfelel.
A tálca mérete 25-35x400-450 mm közötti legyen. A képkeretlécekből gérbevágva szabjuk le a megfelelő hosszúságú léceket. Sarokkötéseiket azonban idegencsappal is erősítsük meg. Két összefogott fűrészlappal hornyoljuk fel a gérbevágott bütüiket, majd rétegelt lemezből kivágott háromszög alakú darabokkal megerősítve ragasszuk össze a tálca keretét. A rövidebb oldalakra jelöljük fel a fogantyúk felfogó-csavarjainak a helyét (1), majd a fúrjuk ki a szükséges lyukakat, és süllyesszük is ki a csavarok fejéhez igazodva (2).
A fogantyúk felszerelése után mérjük le a keret kialjazott részét, és vágjuk le a beleillő üveglapot. E célra a normál ablaküveg is megfelel, de a nagyobb tálcákhoz esetenként 4 mm vastag üveget is választhatunk, ha az aljazás legalább 10 mm mély. Ez azonban jelentősen megnöveli majd a tálca súlyát. Az üveget színtelen szilikon tömítőmasszába ágyazva ragasszuk a keretbe (3, 4). Erre azért van szükség, hogy az üveg alá még véletlenül se juthasson nedvesség.
A növényeket a tálcába helyezésük előtt le kell préselnünk. Ezt könnyen elvégezhetjük, csak néhány nedvszívó papírlapra van szükségünk. A növényi részeket, már eleve elrendezett formában, helyezzük a papírokra, mégpedig egyenként. Minden növény alá és fölé tegyünk több papírlapot, majd az egész köteget két faforgácslap közé helyezve, csavaros szorítókkal préseljük le.
Néhány nap múlva a növényeket kivehetjük a présből (5), és szétválogathatjuk a kompozícióhoz szükségeseket.
Virágkompozíciónk alapja 1,5 mm vastag karton, amely lehet halvány alapszínű is. Ebből a kiszáradt növények kissé kifakult színei jobban érvényesülhetnek. A csokor kialakításához a lehető legvékonyabbra préselt növényi részeket használjuk fel. A kompozíció minden elemét diszperziós ragasztóval bekenve ragasszuk a kartonlapra. Az persze elkerülhetetlen, hogy néhány növényi rész ne kerüljön a másik fölé, de mindenkor ügyeljünk arra, hogy a ragasztó mindenhol teljes felületükön rögzítse az ilyen növényi részeket is. A csokor természetesen középre kerüljön, és ha magassága meghaladná a 2 mm-t, nem árt egy passzpartuval is kiegészíteni. A képet próbáljuk a keretbe illeszteni (7), majd az üveglapra borítva tegyünk rá vastag kartonlapot, és kis bognárfejű szegekkel leszorítva rögzítsük a keret aljazásába (8). Végül a keret alját borítsuk be vékony posztóval, vagy műanyag fóliával, amelyeket kontaktragasztóval rögzítsünk a keret léceinek a szélére.