Falfestés saját kezűleg

Anyag- és költségkalkuláció

Akár egy kis szoba, akár az egész lakás kifestésére vállalkozunk, előbb mindent gondoljunk alaposan végig. A részletes anyagkalkuláció és lista elkészítése nagyon fontos momentum, mert ettől függ, hogy később mennyire lesz gördülékeny a munkánk. Mindenekelőtt állag- és felület felmérést kell végeznünk. Általában most kell eldöntenünk azt, hogy a már falon levő festékréteg elbír-e még két-három réteg festéket. Négy-öt festés után azonban ajánlatos egy általános kaparással számolnunk. Ez azt jelenti, hogy a teljes falfelület glettelése is szaporítja a tennivalóinkat. Újabban már szinte csak jó fedőképességű diszperziós falfestékeket használnak a festők is, ami vékony rétegekben felhordva is fed, a rétegek pedig jól egymásra tapadnak. Kaparással viszont a vastag festékréteg elég könnyen leválasztható a glettelt vakolatról.
A felületek felmérése is fontos, hiszen ennek alapján tudjuk csak kiszámítani mennyi festékre is lesz a következőkben szükségünk. A falfestékekből általában 6-8 m2-nyi felület egyszeri átvonásához 1 kg festék szükséges. Ezt egyébként minden festék a használati utasításában feltüntetik, az anyagszükségletet ennek alapján számoljuk ki. Sokszor azt adják meg, hogy az adott kiszerelésű festék hány m2 bevonására alkalmas. Két felkent réteg ritkán ad kellő fedést, ezért ajánlatos 3 felkent réteggel számolnunk. Ha 1 kg-nyi festékkel 6 m2 bevont felületet veszünk alapul, akkor még némi tartalékunk is lesz, különösen, ha mint a mesterek, az ajtókat és ablakokat is beleszámítjuk az összes felületbe. A kiszámított összfelület háromszorosa és a festék kiadósságának a hányadosa adja a szükséges festék mennyiségét.
A glettanyag mennyisége már nehezebben meghatározható, mivel ez függ attól, hogy a felületeket teljesen vagy csak részben kell átsimítani. Többnyire, inkább csak falrészeket, repedéseket, felületi hibákat szokás kiglettelni, e munkákhoz pedig szobánként elég 1-2 kg-nyi, és ha utólag bekeverendő anyagút választunk, a felesleget korlátlanul tárolhatjuk is.
A színezőpasztákkal is hasonló a helyzet, hiszen a diszperziós falfestékek általában 5-10%-nyira színezhetők, ami az így elérhető legsötétebb árnyalathoz szükséges mennyiség, ezt pedig a felhasználandó festék mennyisége alapján számolhatunk ki.
Ezek azonban csak a szokásos, alapvető anyagok, falfelújítási lehetőségeink azonban ennél sokkalta bővebbek, már ami a korszerű, és főként különlegesebb falfestést illeti. Használhatunk, pl. fűrészporos falfestékeket, készíthetünk spatulyázással, hengereléssel strukturált falakat és különféle színes, szemcsés adalékanyagokkal dúsított vékony vakolatot (1), amelyekkel különleges felületi hatásokat érhetünk el.
A falakat azonban nemcsak a bevonatával, hanem különféle pillekönnyű műanyag díszlécek, rozetták (2) és egyéb fali díszítmények felragasztásával tehetjük teljesen egyénivé, a szokványostól eltérően igényessé.
Ám ahhoz, hogy lehetőségeinkkel kellően élni is tudjunk, a korszerű anyagokat meg is kell ismernünk, a szobáinkat előre meg kell terveznünk, mégpedig színére és díszítményeire tekintettel. Nem árt a különféle, vegyi- és építőanyag-gyártó cégek egyedi kínálatát is figyelmesen áttanulmányozni, mert számos, nem szokványos anyagot, pl. spatulyázó anyagot, speciális tulajdonságú falfestékeket, csak így tudunk beszerezni. A szükséges anyagok felmért mennyisége alapján már elkészíthetjük a festés költségvetését.
Ehhez feltétlenül tudni kell azt is, hogy hol mit tudunk a legolcsóbban beszerezni, ugyanis pl. azonos mennyiségű és fajtájú falfestékért akár kétszeres árat is fizethetünk. Így természetesen megeshet, hogy több időnk megy el a kellő anyagok becserkészésére, mintha egy helyen, pl. egy nagyobb festékszaküzletben vásárolnánk meg mindent, de a megtakarítás esetenként egész szép kis summa, amiért már érdemes kissé többet talpalni. A festésnek pedig csak akkor szabad nekilátni, ha már minden szükséges anyag és kellék, no meg szerszám a rendelkezésünkre áll.

Szerszámszükséglet

Jó minőségű és gyors munkához megfelelő szerszámok is kellenek. A fal előkészítéséhez közepes és széles acélspatulyák (3), nyeles kefe (4), glettsimító-lap (5), kézi csiszolópapír felfogó (6), a célunknak megfelelő festőhenger lehúzóráccsal esetleg hosszú teleszkópos nyéllel, vagy Speed Master lapecset készlet, továbbá néhány vödör, amik lehetnek régebbi, nagyobb, kimosott falfestékes dobozok is. Szükségünk lesz még egy olyan magas létrára, amelyről kényelmesen elérjük a mennyezetet is. Kis belmagasságú helyiségekben a létrát mellőzhetjük, ha teddy-hengerrel festünk, és nyelüket kellő hosszúságú ún. teleszkópos nyélre erősítjük.

A helyiség előkészítése a festésre

Manapság már közel sem jár olyan nagy piszokkal a lakásfestés, mint régebben, mivel a padlót és a középre húzott bútorokat műanyag fóliával lefedve védhetjük meg. A padlóra vastagabb fóliát célszerű fektetni, nehogy a létra lábai kiszakítsák, a széleit pedig ragasztószalaggal rögzítsük a szegélylécekhez. A létra lábait is érdemes vastagabb textíliába csavarnunk, hogy jobban csússzon a padlófólián. Ha mindezt megtesszük, a végén szinte alig kell majd takarítanunk. A nehezen mozdítható és a helyiség közepére húzott bútorokat sem nehéz teljesen fóliába csomagolva védenünk a portól, lecseppenő festéktől, ám nagyon lényeges, hogy teljesen burkoljuk be mindegyik darabot, különösen ha a falat csiszolni is fogjuk. A finom por ugyanis minden rést megtalál, és igen nehezen eltávolítható a bútorok réseiből, pórusaiból. A mázolt ajtó és ablakkereteket is szélesebb ragszalaggal fedjük le, a kapcsolók dugaszoló aljzatok fedőlapját pedig szereljük le, mert ezzel is a festés utáni takarítást tehetjük könnyebbé. A helyiségben csak a nagyobb bútorok maradjanak, de az a legjobb, ha a szobát teljesen kiüríthetjük, mert így akadálytalanul mozoghatunk munka közben. 

Falelőkészítés

Először is a falat mosószeres, vagy kenőszappanos vízzel alaposan mossuk le. E célra használjuk a nyeles kefét, és gyakran bemártva, jól nedvesítsük be a mennyezetet és az oldalfalakat. A mosás egyrészt fellazítja a málló részeket, másrészt letisztítja a még ép festékréteget. A málló részeket spatulyával alányúlva távolítsuk el. Ha a mosás után túl nagy felületekről könnyen lekaparható a régi festés, akkor ne tétovázzunk, teljesen kaparjuk le azt, ami lekívánkozik a falról. A négy-ötször festett falakról viszonylag könnyű lekaparni a vastag diszperziós festékréteget, különösen, ha az alapglett Breplaszta vagy gipszből készített glett volt. A makacsabb, vagy a hólyagosan felváló részeken - benedvesítés után - jó hasznát vehetjük a hőlégfúvó pisztolynak is (7).
A lekapart részek alól előbukkannak a fal kisebb-nagyobb repedései, amiket a nagyobb szeghelyekkel együtt ki kell foltoznunk. A nagyobb réseket előbb tágítsuk ki, majd előkevert habarcsot, vagy nagy vastagságban kikeményedő speciális glettanyagot használva simítsuk be (8). A kisebb hézagok eltüntetéséhez azonban elég, ha sűrűre kevert glettanyagot használunk. A falat a javítás előtt mindig alaposan nedvesítsük be. A repedésekbe nyomott glett kötés közben zsugorodik, ezért egy újabb réteggel szüntessük meg a szintkülönbséget. A mélyedésbe a simítólapról nyomjunk kellő mennyiségű anyagot, majd élét laposszögben tartva simítsuk el a folt felületét. Ezt a műveletet a mennyezeten elég nehéz elvégezni, mert a fejünk felett kell dolgozni (9). A vasbeton gerendák mellett azonban nagyon gyakoriak az ilyen hosszú repedések, és ezek kikenéséhez nagy kötőszilárdságú glettet célszerű használni, amely szinte tükörsimára dolgozható el. Az állandóan visszatérő repedések ellen vékony üvegszálas erősítőszalag glettbe ragasztásával, majd besimításával védekezhetünk hatékonyan.
Következő lépés a felületek csiszolása. Ez a munka nagyon kellemetlen, sok porral jár, de fontos a fal egyenletessége miatt. Csiszolófogó betétre szorított, vagy nagyobb deszkára rajzszegezett 180-as szemcsenagyságú csiszolópapírral, lágy nyomás mellett teljesen simára csiszolhatók a falak. Közben azonban előbukkanhatnak vakolási dudorok is, amelyek a csiszoláskor porlani kezdenek, ezért e részeket újból vékony glettel kell eltüntetni, és lecsiszolni.
Ha azonban a falakat teljesen le kell kaparnunk, akkor a felültet újból nedvesítsük be, majd széles spatulyával, lapos szögben nyúljunk a könnyen leváló festékréteg alá, és lendületes mozdulatokkal félarasznyi szélességű és karhossznyi távolságban egy mozdulattal távolítsuk el a régi festéket egymást követő sávokban. A munka így gyorsan megy, a falnedvesítést közben gyakorta ismételjük meg, hogy mentesüljünk a portól, és a festékréteget könnyen lehántolhatóvá tegyük.
Az így lecsupaszított falakat teljes felületükön vékony glettréteggel kell bevonni. Ezt glettvassal, alulról felfelé, széles mozdulattal kenjük fel a fal felületére. A glettet a simítólap élére rakjuk fel, majd lapos szögben, alig nyomva simítsuk fel az anyagot a falra (10). A felesleget kissé meredekebb szögben húzzuk le, majd szinte a felülettel párhuzamosan tartott szerszám élével simítsuk tükörsimára. A már lehúzott részre azonban ne menjünk rá még egyszer, mert a sima felületet felsértjük a "duplázó" húzással. Ha elég lendületesen rakjuk fel az anyagot, és egyre rutinosabban húzzuk le, simítjuk el, emellett még a glett sűrűsége is megfelel a gyári előírásnak, akkor még a nagyobb felületek glettelésével is tempósan haladva végezhetünk.
Vitathatatlanul kellemetlen helyek a sarkok és a mennyezet. A sarkokban nehéz egyenletesen elsimítani az anyagot, a mennyezeten pedig a felrakás különösen fárasztó, mivel a fejünk felett, kényelmetlen testhelyzetben kell dolgoznunk. Ha a simítás nem sikerül tökéletesen, sebaj, az ezt követő csiszolással korrigálhatjuk ezt a fogyatékosságot. Általában a gyakorlottak egy munkafázisban is képesek a falakat simára glettelni, ám igényesen sík falakat mindig kétszer húzzák át, és kétszer is csiszolják le. A csiszolást ilyenkor is könnyed mozdulatokkal végezzük, különösen a mennyezeten ügyeljünk a felület síkságára, mert a beeső surlófényben a világos színek ellenére is jól láthatók a lágy lankák és lapos domborulatok. A lecsiszolt falat keféljük le, majd a padlóra ülepedő port takarítsuk össze, mert a legenyhébb légmozgásra is szállongani kezd. Az idáig elvégzett munka végső soron a szépen festett falak záloga, és több időt igényel, mint esetenként maga a fal színre festése, feltéve, hogy ezt nem nehezítjük meg különféle pluszmunkával járó felületi tagolásokkal, pl. lekeretezett falkazetták, faltükrök, szegélyezett tükörmennyezet, vagy különféle strukturáltságú falfelületek kialakításával. Ezek elkészítésének módjait később mutatjuk be. Ha viszont anyagában strukturált felületű falakat kívánunk képezni, akkor a fárasztó simító glettelésnek, csiszolásnak nincs értelme, hiszen a felületre 2-3 mm vastag díszítő glettet, vagy más bevonati anyagot kell felsimítanunk. Ezt majd cikkünk végén mutatjuk be. A gondos falelőkészítést tehát többnyire mindenképpen el kell végeznünk, és csak ezután következhet maga a falfestés művelete.

Simára festett falak

A festéshez különféle, általában diszperziós falfestékeket szokás használni. Kaphatók ugyan színre kevert mészfestékek is, amelyek már korábban is mésszel festett felületek újbóli átvonására alkalmasak, ám a különféle vizes diszperziós festékek a gyakrabban használatosak. Ezek választéka igen bőséges, és a hazai bevált festékféleségeken kívül számos import falfesték között válogathatunk. Szinte mindegyikük fehér alapszínű, de különféle színezőpasztákkal, folyadékokkal, azok keverékével a legkülönfélébb színárnyalatokra színezhetjük bármelyik falfestékeket. A színezékek alkalmazható % aránya minden falfestéknél változó, ezekkel azonban csak világos árnyalatok érhetők el. Egyes festékgyártók viszont már eleve színre kevert falfestékeket is gyártanak, ám ezek csak a márkaforgalmazók üzleteiben szerezhetők be. A teljesség igénye nélkül néhánynak a főbb adatait a 13. oldalon táblázatba foglaltuk. 

Színezőanyagok és használatuk

A színezőanyagokkal kapcsolatban kedvezőbb a helyzet. A bevált és ismert színezőanyagokon kívül a nagyobb festékszaküzletekben, barkácsáruházakban már olyan színezőfolyadékok is beszerezhetők, amelyek a különféle színárnyalatok elérését %-ban megadott színskálával könnyítik meg. E színezékek több mint tízféle színben kaphatók, viszont elég sokba kerülnek. Igaz, alkalmazásukkal elkerülhetők a színkeverési melléfogások, ami különösen azok számára jelentős előny, akik nem járatosak a színkeverésben.
A festékek színezésekor a pasztákat előbb vízben oldjuk fel teljesen, majd teaszűrőn adagoljuk a festékes edénybe, ugyanis így nem kerülhetnek nagyobb pigmentszemcsék a festékbe, amik festés közben bosszantó foltosodásokat okozhatnának. Ha két pasztából kell a színezéket kikeverni -, ami az alapszínek alkalmazásán túl elég gyakran szükséges - mindegyik pasztát külön-külön oldjuk fel, és csak szűrve öntsük a világosba a sötétebb színezékanyagot.
A végső színt természetesen a fehér festékbe keverve állíthatjuk be. Előbb csak kevesebb színezéket keverjünk a festékbe, majd kis felületre kenve, hajszárítóval gyorsan megszárítva ellenőrizhetjük kell-e még belekevernünk. A világos színű árnyalatokat mindig fokozatos színezék hozzáadással keverés közben változtassuk sötétebbre, közben mindig fessünk egy tenyérnyi széles csíkot a próbafelületre, hogy kellően nyomon követhessük a változást.
A színt lehetőleg árnyékban és erős fényben is nézzük meg, mert a színek függenek a megvilágítás mértékétől és milyenségétől is. A megfelelő színű festéket 5-10 percig alaposan keverjük össze, majd hagyjuk pihenni, utána meg újból nagyon alaposan keverjük össze, hogy a színezék teljesen elkeveredjen a festékben. A folyékony színezékeknél is ugyanígy járjunk el, és a festéket csak ezt követően hígítsuk a szükséges sűrűségűre.
Lényeges, hogy a színfestéshez mennyi festéket készítsünk. Nos, ez a felület nagyságától függ. Általában két átvonó réteg ad tökéletes fedést, az első, hígabb festékréteg lehet fehér is, amelyen jobban érvényesül a színes festék. Kompakt színekhez mindenképpen három rétegben felhordott falfesték szükséges, bár esetenként a sűrűbben használt festékek két rétege is adhat kellő fedettségű bevonatot. Természetesen a nagyon nagy fedőképességű speciális falfestékre ez nem vonatkozik, ezek egy rétegben is tökéletesen fedőréteget alkotnak a falon. Ezek azonban drágák, ezért főkén csak mennyezetekre érdemes használni (11).

Falfestő szerszámok használata

A falak festését többféle szerszámot használva végezhetjük el. A festék kenéséhez használhatunk hagyományos korongecsetet, de ezt már a festők sem túl gyakran használják, mert fárasztó a kezelése, vannak ennél korszerűbb, termelékenyebb eszközök is. Korongecsettel nehéz sima falat készíteni, mert a sörteszálak nyomot hagynak a felkent festék felületén, amellett nehéz maga a szerszám is, és aki nem ért a kezeléséhez, csak pacsmagol vele. A korongecseteléskor csak a szőrzet alsó fele érintkezzen a fallal, és mindig vertikális ingamozgással kell a festéket a falra kenni. A korongecset a kelleténél vastagabban dolgozik, ezért a festékréteg megszáradásához elég hosszú idő szükséges. Viszont az is tény, hogy kétszeri korongecsetelés igen jól fedőréteget képez a falon.
Sokkal használhatóbbak a különféle méretű és anyagú festőhengerek. A henger a festéket ideálisan vékony rétegben teríti a falra, egyszerre nagy felület befestésére alkalmas, gördülékenysége miatt könnyű a kezelése is. Előnyei mellett azonban hátránya is van, mert ha gyorsan forgatva használjuk a hengert, spriccelni fog, különösen, ha a kelleténél hígabb a festék. Erre vonatkozólag mindig tartsuk be a használati utasításban megadott hígítási arányokat, mert a híg festék nem fed eléggé, a sűrű pedig nehezíti a munkánkat. A hengerrel először függőlegesen terítsük fel a festéket, majd ferdén, két irányban hengerelve alakítsuk ki az egyenletes rétegvastagságot (12). A mennyezeten kissé nehezebb a munka, mert a fejünk felett kell dolgoznunk, ezért lehetőleg mindig magunk előtt legyen a lefestendő területrész (13). Mindig csak akkora területet fogjunk át, amelyet a létra tetején kényelmesen át tudunk hengerelni. Az alacsony helyiségekben használhatunk teleszkópos nyélre erősített hengert is (14), de ezzel csak a létrázást mellőzhetjük, viszont magát a hengert sokkal nehezebb megfelelően irányítani, arra kellő erővel hatni. A henger töltése is nehézkesebb, mert vagy leszereljük a nyélről, vagy a hosszú rúddal a végén kell ügyetlenkednünk a festékezése közben. A hengerek festékezéséhez nem feltétlenül szükséges festékező tálca, jó egy széles szájú festékesvödör is, de lehúzórács mindenképpen kell hozzá. Ennek segítségével nyomkodhatjuk ki belőle a felesleges festéket. Ezt ajánlatos alaposan elvégezni, mert a felesleges festék vagy lecsepeg, vagy a forgó szálak közül kipermeteződik a padlóra, arcunkra és a ruhánkra. Sima falfestéshez a sima, tömör szálbundájú hengerek a megfelelők, a cérna hengerek inkább strukturált falfelületekhez használhatók. A méretüket pedig a festékező edény szélességéhez mérten válasszuk meg. A hengerek könnyen kezelhetők, de azért némi erőkifejtést igényelnek a festék eldolgozásakor. A csuklót is eléggé igénybe veszi a festékesen nem is olyan könnyű henger tartása, irányítása.
A másik hatékony festőszerszám a lapos festőpárna, amely végső soron lapos teddy-párna, nyeles tartóbetétre erősítve, mégpedig különféle méretben és alakban. Régebben Euro 2000 néven vált ismerté, ma Speed Master-nek, Festőmesternek stb. nevezik, a gyártója szerint, de lényegében mindegyik azonos funkcióra készült, könnyű falfestésre. Kezelését a nyeles tartók (15), a párnák festékezését pedig görgős festékező tartályok teszik könnyűvé. A szivacs hátoldalas párnabetétek cserélhetők, ami nem megfelelő kimosás esetén lényeges előny. E festőszerszámmal nagyon vékony festékréteget lehet a falra kenni, viszont a mennyezeten nem éppen kellemes a használata, elég gyakran kell a festőpárnákat utántölteni festékkel. Sima réteget csak híg festékkel lehet kialakítani, mert a sűrűbb festék a felületen a szálnyomokat hagy.

A falfestés fogásai

A helyiségek mennyezetét általában fehérre szokás festeni. Magas helyiségekben az oldalfalak felső részének kis sávja is fehér szokott lenni, ennek vonalát még a festés megkezdése előtt a falakra kell jelölni. E célra egy hosszú, porfestéken áthúzott zsineg is megfelel. A színválasztóvonal magasságát a sarkokban, a padló szintjétől mérve jelöljük fel, a zsineget oldalanként feszítsük ki e pontok között, majd elhúzása után engedjük a falra csapódni. A festést ezt követően a mennyezet bevonásával kezdjük el, majd az oldalfalakon folytassuk. Ha munkát akarunk megtakarítani, akkor ne sajnáljuk a pénzt nagy fedőképességű, csepegésmentes mennyezetfestékre, amellyel csak egyszer kell áthengerelni a mennyezetet, és az foltmentesen hófehér lesz.
Az oldalsó falfelületeken általában színezett festéket szokás használni, ezért a teljes felület kétszeri befestéséhez szükséges mennyiséget már a festék eredeti tárolóedényében keverjük be. A festék hígítását csak a színezését követően végezzük el, mert a színezékkel is vizet töltünk a festékhez, utóhígításakor már ezt a mennyiséget is vegyük figyelembe. A sarkokat, a padlószegély feletti sávot előbb egy széles ecsettel fessük be, majd fogjunk hozzá a falak teljes felületének a befestéséhez. Lehetőleg mindig folyamatosan, egymást követő sávokban fessünk.
Ha a falak és a mennyezet találkozásában a fal homorúan kialakított, akkor ezt hengerrel, vagy széles ecsettel lehet a legjobban befesteni. Ha a falon más, a síkból kiemelkedő faldísz, vagy kazetta van, ezt is előbb ecsettel kenjük körül. Színre festésük esetén az egyenes részeket keskeny ecsettel, vékony műanyag fedőlappal lehatárolva két oldalról kenjük be festékkel. A festéket munka közben gyakran keverjük meg, hogy mindig egyforma legyen a sűrűsége.
A festékező vödröt a magasban dolgozva akasszuk a létrára, lenti munkához pedig helyezzük könnyen mozgatható görgős kis asztalra, pl. tálalókocsira, hogy könnyen lehessen mozgatni. A létrára azonban legfeljebb 8 kg-os festékes dobozt akasszunk, és azt is csak félig töltsük meg festékkel, mert több festék jelentősen megnehezítené a létra mozgatását. A posztópapucsba bujtatott lábú létrát ilyenkor ajánlatos a padlón húzva arrább helyezni, mint emelni. A hírtelen rántásokat mellőzzük, mert közben kilöttyenhet a festék, aminek a feltörlése nagyon kellemetlen feladat. A festékcseppekre egyébként is ügyeljünk, mert beléjük lépve széthordhatjuk az egész lakásban. A diszperziós festékek a padló repedéseiből, a fugázó anyagokból utólag már csak nagyon nehezen távolíthatók el.
Ha többszínű festékkel dolgozunk, színenként más és más hengert használjunk, vagy a festékező párna betétjét cseréljük le. A teljes kimosásuk ugyanis nagyon nehéz, és ennek elmulasztása kezdetben elszíneződéseket okoz a falon. Ha egy festékező tálcát használunk, más színű festéshez a belsejét burkoljuk be alufóliával (16). A fólia bélés könnyen cserélhető, festékváltást így mosás nélkül végezhetjük el. Amennyiben a festést másnap is folytatni fogjuk, akkor a festőszerszámokat este erősebben nedvesítsük be, majd fedjük le szorosan alufóliával, vagy fólia zacskóval, ezek ugyanis megakadályozzák a festék beszáradását.
A festés végén pedig előbb egy nagyobb tálban mossuk ki a festőszerszámok szőre közül a sűrű festéket, majd a hengert a kád alján, folyó vízben görgetve, nyomkodva mossuk ki teljesen belőle a felhígult festéket.
A festőpárnákból és befogóiról is előbb egy nagyobb edényben mossuk le a falfestékek javát, majd az edénybe folyamatosan csurgatott vízben addig nyomkodjuk az edény aljára, amíg teljesen tiszták nem lesznek, és nyomásra sem jön belőlük enyhén festékes víz. Ha ezt megtesszük, akkor legközelebb sem kell helyükbe újat vennünk, hiszen megtisztítva, újra használhatóan tettük őket a szerszámos polcra. 

Faldekorálás díszlécekkel

A sima falfelületeket újabban a hagyományos gipsz-díszlécek helyett könnyű polisztirolból extrudált könnyű idomlécekkel és különféle rozettákkal tehetjük érdekesebbé (17). Amennyiben alkalmazásuk mellett döntünk, akkor már jó előre tervezzük meg, hogy hová milyen lécet, és milyen formában szeretnénk felragasztani, hiszen a díszítéshez szükséges idomokat be is kell szereznünk. Idomkínálatuk igen változatos, amelyek a mennyezet és a falak alkotta sarkokba ragaszthatók, valamint a falakon kialakítható kazetták, fal- és mennyezettükrök kialakítására alkalmasak (18). A lécekből azonban még a festés megkezdése előtt kell kialakítanunk a megfelelő fali kereteket, vagy a sarokfedéseket, hogy festéskor már ezeket is befesthessük. E művelet egyszerű ugyan, de pontosságot és jó szemet igényel.
Előbb a lécek helyét kell a falra jelölni, majd hozzáfoghatunk a felragasztásukhoz. A legtöbb díszléc 150, illetve 200 cm hosszú, tehát a hosszabb szakaszokon toldásra kényszerülünk. A sarkokat mindig 45 fokban gérbevágva alakítsuk ki. Esetenként nem árt, ha a sarkok merőlegességét leellenőrizzük, mert a kőműveseknél a derékszög nem mindig 90 fokos, ami a lécek csatlakoztatásánál problémákat okozhat. A sarkok hézagmentes illesztése ugyanis lényeges követelmény. A kisebb réseket ugyan a ragasztóval el tudjuk tüntetni, a szélesebbeket viszont nem, illetve csak több rátöltéssel. A fal egyenessége sem lényegtelen, mert a lécek ugyan képesek a fal hajlását követni, ám oldalról nézve a lécek hajlása szembetűnő is lehet.
A polisztirol lécek felragasztásához könnyű, habanyagokhoz való, gyors kötésű ragasztót használjunk, azt vastagon kenjük a léc hátoldalára. A díszítmények alól kitüremlett ragasztót azonban még frissiben, nedves ruhával töröljük le, a hézagokat pedig a ragasztó beecsetelésével tüntessük el. Az esetleg pontatlanabbra sikeredett illesztéseket is ragasztóval bekenve töltsük fel, simítsunk el.
A toldásoknál is nagyon pontosan illesszük egymás mellé a léceket, mert a kis eltérések is nagyon szembetűnők. Ezen utólag csiszolással segíthetünk, feltéve ha elég sűrű a lécek anyaga. Ugyanis a kapható sztirol díszítmények márkájuktól függően ritkább, illetve tömörebb habanyagból készülnek, és természetesen a sűrűbb anyagúak csiszolhatók eredményesebben. Kaphatók ugyan igen sűrű, ellenálló poliuretánból készült idomok is, ám ezek sokkal drágábbak, mint a sztirolidomok. Ezek a falragasztott idomok bármely diszperziós falfestékkel lefesthetők, és szinte alig lehet megmondani, hogy nem igazi gipsz díszlécekből lettek kialakítva, viszont azoknál költség és munka szempontjából sokkal előnyösebbek. Az egyszerűbb profilú léceket előnyösen alkalmazhatjuk oldalfalak felső szegélyeként, vagy tükörmennyezet lekeretezésére. E díszítményeket színes festéssel még hangsúlyosabbá is tehetjük.

Strukturált falfelületek

Aki nem kedveli a falak sima egyöntetűségét, és hajlandó jelentős pluszmunkára, nagyon változatos kialakítású, strukturált, azaz különféle mintázattal ellátott falfelületeket is készíthet. Az ilyen fedőrétegek közül talán a legegyszerűbben kivitelezhető a rostos festékkel kialakított fal. E festékek is színezhetők, ezt pedig még a felhordása előtt kell elvégezni. A festéket legalább két rétegben kell a falra hengerelni, majd ha a színét, illetve a felületét érdekesebbé kívánjuk tenni, akkor erős sörtéjű ecsettel tovább dekorálhatjuk. Az ecsetet mártsuk világos, vagy fehér festékbe, jól nyomkodjuk ki belőle a festéket, majd könnyeden, csak a felületet a szőrzet végével éppen hogy súrolva húzzunk lendületes íveket a falra. Az ecset természetesen csak a kiemelkedő rostok felületét festékezi be halványan (19), ám ez érdekes, koptatott falként ható mintázatot ad (20). Ezt a megoldást egyébként a fűrészporos tapétával bevont helyiségek falán is alkalmazhatjuk.
Más jellegű festéssel markánsabb hatást érhetünk el. Ilyen esetekben a festéshez ecset helyett tengeri szivacsot használjunk (21). A szivacsot mártsuk bele a festékbe, majd kinyomkodása után "tupfolva", enyhén a falra nyomkodva alakítsuk ki a szemcsézett hatású festést (22). Ha ragszalaggal lehatárolva kisebb kazettákat alakítunk ki a falon, akkor geometrikus, vagy virágmintás szegéllyel is körbevehetjük. A szabályosan ismétlődő szegélymintákat vékony műanyaglapból éles késsel kivágott tupfoló sablon (23) segítségével rövidszőrű tupfolóecsettel festhetjük a falra (24).
Gletteléssel is kialakíthatunk rusztikus hatású falfelületeket (25). Ehhez nem kell más, csak "rosszul" a falra kent, és nem elsimított, kissé hígabb glettmassza (26). A falat ezt követően mészkefével fessük át foltosan világos tónusúra, majd sötétebb festékbe mártott tengeri szivaccsal nyomkodva, ütögetve alakíthatjuk ki a végső spriccelt jellegű festési mintázatot. Az utómintázáshoz azonban bármilyen anyagot felhasználhatunk, ha annak festékes lenyomata érdekes hatású, és megnyeri a tetszésünket.
A különféle ásványi szemcséket tartalmazó díszítő spatulyázó masszákat, átvonó anyagokat használva igen változatos mintákkal tarkított falfelületeket is készíthetünk. A felületek strukturálása speciális mintázóhengerrel is kialakítható (27, 28), de az egyszerű rücskös falakhoz elég a nagylyukú szivacshenger is (29). A nagyobb ásványi szemcséket tartalmazó mintázó masszákhoz meg csak egy simítólap kell, amivel a masszát egyenletes vastagságban a falra terítjük (30), majd a felület körkörös elsimítása közben elmozduló nagyobb szemcsék alakítják ki a bevonat jellegzetes felületi struktúráját (31). Ezen kívül természetesen vannak egészen különleges hatású és nagy értékű - különféle alakú és anyagú szemcsékkel dúsított - festékek is, ám ezek profi mestereknek valók, csak szórással, több rétegben lehet a falra felhordani őket. A hatása a falakon mindenesetre nagyon dekoratív látványt nyújt. Az ilyen extrán strukturált falak kialakításához azonban kellő kreativitás és kellő türelem is szükséges. Nagy lakótereknél jelentős pluszmunkával jár, és csak megfelelő rutinnal biztosítható a siker. Ha ilyen feladatokra vállalkozunk, akkor azt is vegyük számításba, hogy az esetleg nem éppen ragyogóan sikerült burkolattal kell még legalább egy évig együtt élnünk, és eltüntetése, vagy kijavítása milyen többlet-munkákkal jár jövőre. Ha kísérletezni akarunk, akkor előbb egy kisebb falfelületen próbálkozzunk.