Fácánlevél-félék

Levelei lakásban is egészen hosszúra fejlődhetnek, különösen idősebb korban és fényszegény körülmények között. Mégis viszonylag kis helyen elfér, mert levelei felfelé törők. Díszüket a sötétzöld alapszínen ezüstös harántcsíkozottság adja. Még szebbek a sárgaszegélyűek, a hengeres, ökörszarvhoz hasonlók pedig valóságos különlegességek. A kisebb termetű növények kedvelői viszont a csupán arasznyi, nagy levélrozettát fejlesztő fajtákat részesíthetik előnyben. Ez esetben is lehet sárgaszegélyű és ezüstös árnyalatú is, minden egyes levél. Összességében olyan sokféle kínálkozik belőlük otthoni nevelésre, hogy a gyűjtésükre is érdemes vállalkozni.
Igényei nagyon szerények. Már 10 °C feletti hőmérséklettel beéri. Napos helyen és félárnyékban, sőt árnyékban, fényszegény körülmények között is megmarad, bár ilyenkor különösen megnyúlhat. A túlöntözéstől kell csak igazán óvni. A szűkös vízellátáshoz idomult. Ezt bizonyítják a vaskos, fényes felületű, viaszréteggel borított levelek is.
Ápolása során a túltáplálás a túlöntözéshez hasonlóan, kifejezetten hátrányos. Az átültetés csak legfeljebb két-három évente, nyár elején esedékes, akár Florasca C típusföldbe vagy hasonló, nem túlságosan kötött és nem is túl tápdús földbe, földkeverékbe. A cserép vagy más tartóedény aljába célszerű vízgyűjtő és vízelvezető drén rétegként sódert elteríteni.
A szaporítása nyári levéldugványozással a legegyszerűbb. Az érett, keménnyé vált levélből vágott 6-8 cm hosszú levéldarabok, enyhén nyirkos homokba vagy homok-tőzeg-perlit keverékébe eldugványozva gyökereztethetők meg jól. A már gyökeres és hajtáskezdeményt is fejlesztett levéldarabok kettesével-hármasával ültethetők cserépbe, ami azonban soha se legyen aránytalanul nagy.
Sarjakról is szaporítható átültetés alkalmával. Ilyen módon nyerhetők a csíkos, a sárgaszegélyű és másféle levélszínű változatok esetében is a színeződést jól örökítő utódok. Ezek levéldugványozása ugyanis csak egyszerű zöld alapszínű utódokat eredményezhet, amelyek ugyan szintén nagyon jól nevelhetők. A sarjelválasztáshoz a cserépből kiemelt föld- illetve gyökérlabdát kissé meg kell bontani, hogy a sarjak kiindulási helye előtűnjön. Minden leválasztásra kerülő sarjhoz tartozzon gyökérrész, ami az arányos méretű cserépbe egyesével, de akár kettesével-hármasával történő beültetést követően a tovább nevelés sikerének feltétele.
Károsítók fellépésétől nemigen kell tartani. Barna rozsdafoltok ugyan gyakran feltűnnek a leveleken és ezeket már eltűntetni sem lehet. Újabbak képződése valamelyest megelőzhető akkor, ha nem kerül a levelek közé víz, kiváltképpen nem a hűvös, borús időszakokban. A túlöntözés miatt előforduló tőből kidőléskor pedig legfeljebb a gyors levéldugványozásos szaporítás járhat eredménnyel.
A társítás, a különféle levélalakulásúak együttes elhelyezésén kívül, más hegyes levelű növényféleségek egybeültetésével lehet csak igazán sikeres. Jó kiegészítői lehetnek kisebb-nagyobb kődarabok is és talán ennél is inkább, a hasonló igényű és kinézetű más pozsgás növényféleségek néhány példánya.