Az elhanyagolt ereszcsatornákban felgyűlt levél az idők során rohadni kezd, humusszá válik, és a pangó víz, valamint a kioldódó anyagok tönkreteszik a csatorna anyagát. Nem is beszélve arról, ha a levél már a föld alatti csatornarészben torlódik össze, lehetetlenné téve a lefolyást, ilyenkor a házunk fala bánja a túlcsorduló vizet. A levéláradatot frissen érdemes eltávolítani. A tisztításhoz lehetőleg ketten fogjunk hozzá, ha egyedül vagyunk, kössük ki a magasra kihúzott létrát.
A levelek eltávolításához legjobb egy, két literes műanyagpalackból kivágott, a csatorna formájához illeszkedő lapát. Ha már az ejtőcsőben találunk dugulást, egy meghajlított drótdarabbal vagy csatornatisztító spirállal lazíthatjuk fel. A munka végeztével a kerti locsolócsővel alaposan mossuk át az egész ereszcsatornát, és nézzük meg, hogy rendesen lefolyik-e a víz. Ilyenkor azt is vizsgáljuk, hogy megfelelő-e a csatorna lejtése. Ha azt tapasztaljuk, hogy valahol megáll, a csatornaszakasz megsüllyedt, ezt az eresztartó vas hajlításával tudjuk korrigálni.
Amennyiben az ereszt tartó homlokfa korhadt el, lehetőleg rövid időn belül cseréljük ki azt a szakaszt! Ha az ereszcsatorna illesztésénél csepegést észlelünk, tisztítsuk le és szárítsuk meg a környékét. Csavaros rögzítésnél szereljük szét és bitumenes vagy kültéri szilikonos tömítőanyaggal nyomjuk ki az átlapolást. Ha szegecselt az illesztés, akkor is próbálkozhatunk szilikonnal, de az üvegszövet is megoldást jelenthet. Műanyag ereszcsatorna esetén ellenőrizzük a bilincseket. Ha laza, a tömítés lehet a ludas, amelynek szivacsszerűnek és puha tapintásúnak kell lennie. Szedjük le az érintett bilincset, távolítsuk el a neoprén tömítést ha tömör és kemény, majd cseréljük ki újra.
Amennyiben rozsdafoltra bukkanunk az ereszcsatornán, távolítsuk el a rozsdaréteget, és javítsuk ki epoxi alapú javítópasztával. Kenjük el alaposan, mielőtt megkötne. Ha a korrodált rész túlságosan nagy kiterjedésű, érdemes inkább az egész ereszcsatornát kicserélni, mint foltozgatni. Nem árt hosszú távon gondolkodni, és olyan ereszcsatorna-rendszert választani, amely nem deformálódik, nem vetemedik, nem repedezik, és hosszú évekig megbízhatóan állja az időjárás kihívásait. A korszerű rendszereket már nem kell szerelés közben csavarozni, a pattintós megoldásnak köszönhetően a rozsdásodás veszélye is minimális.
További veszélyforrást jelenthet, ha a lefolyócső végéről hiányzik a kiköpő, hiszen a közvetlenül a ház talapzatának verődő esővíztől átnedvesedik a lábazat, ami idővel akár az épület megsüllyedését is okozhatja. Az esővizet célszerű külön erre rendszeresített hordóban tartani.
Lombfogó
Amennyiben olyan épületben élünk, amelynek ereszcsatornája nehezen megközelíthető, vagy egyszerűen szeretnénk megspórolni a fenti munkákat, lombfogó ereszvédő lehet a megoldás. A levelek, ágak, termések fennakadnak a lombfogó rács tetején, így nem kerülnek a csatornába. Az esővíz átfolyik a lombfogó rácsok között és akadálytalanul le tud folyni.
Az ereszvédő használható az összes ereszcsatornához, függetlenül attól, hogy milyen kialakítású (külső- belső peremezésű). A lombfogó láthatatlan alulról, alkalmazási területe sokoldalú. A rács kiegészítője az ejtőcső nyílásába helyezhető, így biztosítanak teljes körű védelmet.
Végül, egy teljesen újszerű megközelítés: