Tetőtér-beépítés

A különféle lakásformák az idő gyermekei: a korszerűség igénye hívja életre, ám a korszerűség követelményének változásai új szükségleteket teremtenek. Az utóbbi évtizedekben így vált egyre kívánatosabb lakásformává a tetőtéri lakás, részint mert építészetileg is vonzó feladat a tetőtér beépítése, részint mert igen nagy térben minden kényelmet nyújtani tud ez a lakásforma. Kezdetben esztétikai szempontok mellett természetesen a szükség játszotta a legnagyobb szerepet. Mivel a városokban és már az elővárosokban is az önálló házingatlanok vagy nagyon drágák, vagy nagyon kicsik, viszont egyre élénkebb az érdeklődés a nagyobb lakófelületek iránt, ugyanakkor egyre nagyobb szerepet játszik a gazdaságosság kérdése is, kézenfekvő megoldásnak tűnt a padlásterek beépítése. Családi vagy ikerházban különösen magától értetődik, hogy a padlásteret építetjük be, ha nagyobbítani akarjuk a lakófelületet, ami által egyúttal páratlan szépségű, sajátos hangulatú lakás tulajdonosai leszünk. De önálló ingatlanként is vásárolhatunk üres padlásteret, amelyet aztán sokkal egyszerűbb önálló lakássá kiépíteni. Akár kétszintessé is alakíthatjuk, a kétszintes lakás nyújtotta összes komforttal együtt. Így – képletesen szólva– valóságos házat építhetünk a házra.

Milyen padlások alkalmasak?

Azok, akik szeretnék padlásterüket lakhatóvá átalakítani, legelőször azzal a kérdéssel találkoznak, vajon a tető szerkezetét, illetve a tetőszerkezet hajlását gazdaságosan át lehet-e alakítani? Egyáltalán, mely szerkezetek és hajlások alkalmasak az átalakításra?
Némi egyszerű számvetés kell csak ahhoz, hogy a legfontosabb dolgokkal tisztában legyünk. Hasonlítsuk össze az ábrázolt szelemenes tetőszerkezetet (1) az alatta lévő szarufás tetőszerkezettel (2). Világossá válik: a szelemenes tetőszerkezet középső szárfái (oszlopai) a kialakítandó tetőterünk belső helyiségeiben a tervezést akadályozhatják, így hát a szarufás tetőszerkezet padlásterek beépítésére sokkal alkalmasabb. Természetesen egy tapasztalt tervező ezeket a szárfákat is bele tudja vonni a padlástéri lakás tervébe, azonban a valóban ésszerű tervet mégiscsak akadályozhatják, vagyis el kell őket távolítani, és azt a teherhordó szerepet, amelyet eddig elláttak, szerkezeti átalakításokkal kel biztosítani.
A legalsó ábrán (3) egy torokgerendás tetőszerkezetet láthatunk. A torokgerenda, amely a mennyezettartó gerendával párhuzamosan fut, a padlástér megfelelő nagysága esetén azt a lehetőséget is felkínálja a tervezőnek, hogy maga a torokgerenda is további padlózatként szolgáljon egy kétszintes padlástér vagy lakás kialakításához.

A tetőformák

Az, hogy egy padlástér alkalmas-e tetőtér-beépítésre, a tetőszerkezet formájától, alakjától is függ. Ahhoz, hogy eldöntsük, melyik tetőszerkezeti forma a legkedvezőbb, vessünk egy pillantást a 4. ábrára.
A nyeregtetőnek (4/a, 4/c) megvan az az előnye, hogy két egyenes oromfalazatból áll, így felkínálja azt a lehetőséget is, hogy a teljes tetőszerkezet megemelésével, azaz egy úgynevezett térdfalas tetőszerkezet kialakításával a padlástér lakhatófelületét lényegesen megnagyobbítsuk.
A kontyos tetőszerkezet (4/b) legnagyobb hátrányát a négy élgerinc és az azok által határolt alapterület jelenti, habár a magasság még így is elegendő marad. A padlásterek beépítéséhez az ideális tetőszerkezeti hajlásszög 35-55° között van.

Építési engedély

A padlásterek átalakításakor nem csupán az építéstechnikai előírásokat kell figyelembe vennünk, hogy azok miképpen határozzák meg az alkalmas tetőszerkezet, a megfelelő tetőszerkezeti hajlás statikai paramétereit, hanem az építési felügyeleti hatóságnak is van beleszólása. Mivel a tetőtér-beépítés engedélyköteles változtatásnak minősül, azt engedélyeztetni kell.
A padlástér beépítésére vonatkozó engedély kérelmezéséhez építési engedélyezésre jogosult tervezőt kell megbízni. Tehát általában építészt, néhány országban építőmérnököt vagy építőmestert igényel még az is, ha az építtető tetőterét saját kivitelezésben építi meg.
Tanácsos már a tervezés első fázisában az illetékes építésügyi hatóságot felkeresni. Ezáltal megtakaríthatjuk magunknak a rossz építési tervek elkészítését, valamint azt a sok-sok idegeskedést, amelyet ezek a körülmények idézhetnek elő.
Felsorolunk itt néhány fontosabb előírást, amelyek figyelmen kívül hagyása később akadályozhatja a munkafolyamatot:

– Egy tetőtéri helyiségben az alapterület kétharmadában a belső magasságnak minimum 2,40 m-nek kell lennie.

– Az ablakfelületeknek, amelyek a tetőtéri lakóhelyiségeket bevilágítják, legalább a tetőtéri alapterület egytizedének kell lenniük.

– A tetőtéri feljárónak családi vagy ikerházak esetében legalább 80 cm szélesnek (a két oldalon futó korlát között) kell lennie, többlakásos házak esetében ez a szélesség legalább 100 cm.

– A padlástér beépítésénél figyelembe kell venni a környező vidék sajátosságát és jellegzetességét, kialakításának illeszkednie kell az ott élő közösséghez. Olykor ezeket is rendeletileg szabályozzák.

Röviden: az építési engedély magában foglalja az szomszédok összes közjogilag védett érdekeltségét.

Tetőtér-beépítés, tetőszigetelés

A tetőtéri lakásoknak kényelmeseknek kell lenniük. Az egyik legfontosabb előfeltétele a kényelemnek, hogy a tetőtérben kialakítandó helyiségeket megfelelően szigeteljük. Az építési szerkezeti elemek rétegeinek rossz építésfizikai sorrendje nagy károkat okozhat, amelyek orvoslása igen költséges mulatság. Alapvetően – mondhatnánk leegyszerűsítve – két dolognak kell eleget tennie a kiépített tetőtérnek: egyrészt meg kell akadályoznia, hogy kívülről vagy belülről a nedvesség a tetőszerkezetbe hatoljon, másrészt pedig biztosítania kell, hogy adott esetben a mégis beszivárgott nedvesség elvezetődjék, anélkül, hogy nagy károk keletkeznének.
A tető szobaoldalán szükség van egy egészen sűrű gőz- és légzáróra. A kívülről beszivárgó nedvességet az úgynevezett páraelvezető alátétfedés vezeti el, amelyet a szarufákra helyezünk el. A megfelelően üzemelő tetőtérnek meg kell akadályoznia, hogy nedvesség kerüljön a tetőszerkezetbe, ez pedig a gőz-, illetve légzárók, valamint páraelvezető alátétfedés segítségével történik. Az így kialakított tetőtérnek biztosítania kell, hogy az esetlegesen beszivárgott vizet azonnal elvezesse. Ez pedig általában két hátsó levegőztető sík segítségével történik. A két hátsó levegőztető sík egyrészt a tető oldala és a páraelvezető alátétfedés, másrészt a hőszigetelés felső része között található.
Természetesen a hátsó levegőztetők csak akkor működnek, ha az ereszcsatornán, azaz a tető legalsó részén egy bevezető levegőnyílás, míg a gerincnél, azaz a tető legmagasabb részén kivezető levegőnyílás erről gondoskodik. Mindezeket pontos szabályok alapján kell elkészíteni, amelyeket a tetőfedő mesternek ismernie kell.
Tetőtér-beépítésnél a szigetelést tekintve alapvetően három lehetőségünk van: 1 – a szarufák között, 2 – a szarufákon, 3 – a szarufák alatt.
Amennyiben a szarufák mélysége nem elég ahhoz, hogy a szükséges szigetelőréteg vastagságát felvegye, anélkül, hogy a helyiség hátsó levegőztetőit akadályoztatná, akkor mind a szarufák között, mind pedig a szarufák alatt elvégezhetjük a szigetelést. A leggyakrabban a szarufák között alakítják ki a szigetelést, mivel ott viszonylag egyszerűbben kivitelezhető.
A szakszerű kivitelezés feltételezi, hogy a hőszigetelés a tetőfelületen sehol sem szakad meg: sem a falhoz való csatlakozási pontnál, sem a kéménynél, sem a tetőfelületen, sem a tetőfelületi ablakoknál, illetve ezeknél a pontoknál is megfelelő a hőszigetelés. A felső hőszigetelés és a páraelvezető alátétfedés közötti hátsó levegőztető rétegnél a szigetelőanyagnak legalább 2 cm vastagnak kell lennie.
A folyamatos hőszigetelő réteg azt az előnyt nyújtja, hogy a szarufák alatt is van szigetelés. Itt hungarocell táblákat használjunk. Hátránya, hogy a szarufák alatti szigetelés a padlástér belsejét tovább csökkenti.
A szarufákra helyezett szigetelésnek több előnye is van: az ilyen hőszigetelés – rendszeréből adódóan – hőhíd mentes. A tetőszerkezet a szigetelőburkolaton belül van, így arra nincsenek befolyással az időjárási és hőmérsékleti hatások. Így az is lehetséges, amit nagyon sok építkező szeretne, hogy a szarufákat belülről teljesen szabadon meghagyják, ami a padlástérnek rusztikus hatást kölcsönöz.
Az elemi rost szigetelőanyagok piacán sokféle szigetelőanyagot találunk, de ugyanúgy megfelelnek a hungarocellek, a polisztirol keményhabok, a PUR-keményhab stb. Fontos hogy olyan a tetőtéri szigetelőanyagokat alkalmazzunk, amelyeket az építésügyi hatóságok jóváhagytak.
Az olyan tetőtér-beépítés, amely hőszigetelt, szarufázott és belső tere be van burkolva, a tetőteret hosszú időre lakhatóvá teszi. Éppen ezért biztosnak kell lenni abban, hogy a tetőtér farészei sértetlenek, kártevőktől mentesek és statikailag megbízhatóak. Régi építésű fedélszékek esetében gyakran beszélhetünk olyan kártevőkről, amelyek a tetőszerkezetet károsítják. A hozzá nem értő embertől túl nagy követelmény, hogy megállapítsa a szerkezet károsodását és annak mértékét. Gyakran lefaragásra is szükség van, hogy a rágási járatokat megtaláljuk. Ajánlatos tehát a munkálatokban faipari szakembert is bevonni. Ilyen károsodás esetén elkerülhetetlen a kémiai faanyagvédelem, amely megelőző, tehát a jövendőbeli károsodásokat is megakadályozza. Az erősen károsodott fa részeket természetesen ki kell cserélnünk.

Könnyen alakítható belső terek: anyagok és rendszerek

A munkálatok, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy üres padlásteret kényelmes lakássá alakítsunk át, az utóbbi évtizedekben lényegesen könnyebbé váltak. Egyrészt az anyagok, mint például a gipsz építőtáblák kezelhetősége miatt, másrészt a szerkezeti megoldások miatt is: ilyenek például a fémoszlopos válaszfalak vagy az előfalak felszerelése. A gyakorlat jó mesternek bizonyult: a padlózat kialakítása, a különféle mennyezeti megerősítések – ahol szükséges – ma már szinte semmilyen gondot nem okoz.
Építési anyagként beváltak a gipsz építési táblák, a fa és műfa anyagok, a sejtbeton és a csempék. A gipsz építési táblák gipszkartonként és gipszszálas táblaként, a tető belső oldalának, a falaknak burkolására szolgálnak. Ezek fő összetevője, a gipsz klímaszabályozóként is működik, mivel a felesleges nedvességet a helyiségek légteréből magába szívja, és szükség esetén kiengedi azt magából. A fa is hasonlóképpen használható. Szelvényfalaként vagy falburkolatként a mennyezet és a falak befedésére szolgál; akár még deszkázat vagy parketta formájában is szóba jöhet. A belső falakat és térelválasztókat is fapallókból készíthetjük el.
A sejtbetont felhasználhatjuk a tetőtérben térelválasztónak, belső falnak, nyerhetünk vele egy második padlósíkot, például a fürdőszobában, vagy a fürdőkád burkolófalként jöhet szóba, de felhasználhatjuk egyes bútorokhoz is, például a konyhában.
A kőlapok és csempék elsőrangú alapanyagok. Higiénikusak, és ráadásul – mivel könnyű azokat ápolni és karbantartani – nem csak a konyhában és a fürdőszobában használhatjuk fel őket, hanem akár a padlózat burkolata is készülhet belőlük, még a nappaliban is. Bár persze óvintézkedéseket azért kell tennünk, hogy az aljzat meg ne ereszkedjen. Nagyméretű kőlapok használata ugyanakkor fából készült mennyezeten nem ajánlatos.
Ha fürdőszobát és WC-t kell építenünk: igencsak praktikus megoldásként kínálkozik, hogy az előfal szerelések technikájával teljes szerelvényfalakat lehet építeni. A szerelvényfalakat beburkoljuk, majd csempézzük, ahogyan a valódi falat is. Kialakításukban alig adódhatnak problémák, éppen ellenkezőleg, ügyes rakfelületet kínálnak, és a helyiséget kellemesen tagolják.
Mivel a legtöbb bemutatott anyag könnyen megmunkálható, így a barkácsolóknak tág terep kínálkozik a munkára: a padló kialakításának munkálataitól kezdve, a belső falak felépítésén át, a falak és a tető alsó oldalának beburkolásáig.

Természetes fény útja a tetőtérbe

Milyen tulajdonságokkal kell a tetősíkban lévő ablakoknak rendelkezniük, hogy a lakás használója elégedett legyen? Az elvárások, amelyeket a felhasználás diktál, szinte maguktól összeállnak: a világosság az első követelmény, de legyen meg az a lehetőség is, hogy verőfényes nyári napokon az ablak a fényeket tompítsa, enyhítse a napsugárzást. Továbbá legyen egyszerűen kezelhető és tisztítható. Megfelelően levegőztessen, biztonságosan beépíthető legyen, s mindez persze elfogadható áron.

Fűtés és meleg víz a tető alatt

Bármire is használjuk a padlásteret, mindig találkozunk a fűtés problémájával. Hogyan teremthetünk elő a legkönnyebben meleg vizet? Hogyan lehet a padlásteret a legoptimálisabban fűteni? A döntést könnyen meghozhatjuk, ha lehetséges a ház központi fűtésére való rácsatlakozás. Az is lehet, hogy a ház legutóbbi felújításakor, vagy éppen akkor, amikor a fűtés-, a vízvezetékeket és a szennyvízrendszert szerelték, már gondoltak az esetleges tetőtér-beépítésre. Ebben a kedvező helyzetben a tervezés csak két problémába ütközik: a fűtőtesteket oda szerelték-e be, ahol terveink szerint a lehető legjobb helyen lennének (például a fürdőszobában vagy az edzőteremben)? A második megoldandó kérdés a meleg víz előállítása.
Megfontolandó, hogy akár a meglevő központi fűtés ellenére nem volna-e mégis célszerűbb a nem központi melegvíz-előállítás; vagyis ott, ahol a meleg vizet a későbbiekben fel szeretnénk használni. A konyhában, mondjuk egy elektromos bojlerrel.
Gyakran szóba sem jöhet a ház már meglévő központi fűtésére való csatlakozás. Ekkor az alábbi problémák merülhetnek fel. Mekkora a hő szükséglet? Milyen fűtőanyag áll rendelkezésünkre vagy melyik lenne a legkívánatosabb? Ha a padlástérbe meleg vizet is szeretnénk felvezetni, akkor további kérdés merül fel: melegvizes fűtőkazán segítségével vagy elektromos árammal állítsuk-e elő?
A hő szükségletet egyszerű tapasztalatokon nyugvó szabály segítségével könnyen megbecsülhetjük, feltéve persze, ha a tetőtér hőszigetelése megfelel a követelményeknek. Ha igen, akkor ilyen körülmények között egy négyzetméternyi lakóterület hőigénye 80-100 W teljesítménnyel kielégíthető. Amennyiben ezt a teljesítményértéket megszorozzuk a lakófelület négyzetméterben mért nagyságával, megkapjuk azt a megközelítő összhőteljesítményt, amely a fűtő berendezésünktől elvárható. Az így kiszámított összhőteljesítmény segíthet bennünket abban, hogy a legideálisabb energiahordozót megtaláljuk, az "energiafajtát" megválasszuk. Ilyen kisebb fűtőberendezés, például az etázsfűtés, amely rendkívül alkalmazkodó képes és igen gazdaságos fűtési módot tesz lehetővé. Az ehhez szükséges kazán igazán csekély méretű, és minden különösebb gond nélkül beszerelhető akár még a konyhába is. Vajon a kombinált vagy különválasztott melegvíz-előállítás a célszerűbb? A válasz egyszerű: a kis fűtőkörben a fűtés és a meleg víz kombinálása a gazdaságos, azonban teljes fűtőközpont esetén inkább beépített melegvíz-ellátással éljünk.
 

Építészekkel, iparosokkal vagy az építési szakhatóságok embereivel való beszélgetés során előkerülnek bizonyos szakszavak és szakkifejezések, amelyeket a tetőtér-beépítésekor használunk. Ezeket ajánlatos ismernünk, hogy értsük, miről is van szó. Ezért összegyűjtöttük őket, és ábrákat is csatoltunk hozzájuk, hogy könnyen érthetővé váljon jelentésük.

Tetőoldali padlászug:

A padlástérben a fedélhajlás alatt az eresznél lévő tér. A tető átalakításakor gyakran leválasztják a padlászugot, és egy térdfalat alakítanak ki. A tetőoldalt rakodófelületként lehet kihasználni. Ez alkalmas lehet beépített bútorokhoz is: vagy ajtókkal és fapadlóval, vagy egy egyenes, kihúzható esetleg a tengelye körül kifordítható félköríves fiókmegoldással.

Vízcsendesítő:

Olyan gerendadarab, amely a szarufához van lapolva és az ereszvonalig kinyúlik, tetőfelületének pedig laposabb a síkja, mint a főtetőé.

Gerendafej:

Favázas építmények esetében a külső fal felett kinyúló, gyakran díszített végződése a mennyezettartó gerendáknak.

Építési engedély:

A tetőtér átalakítása – mind funkcióváltoztatás – építési engedélyeztetéshez van kötve. Az átalakítási munkálatoknak mindenkor eleget kell tenniük az építésügyi szabályoknak. Az építésügyi szabályok betartása ennek megfelelően kötelező. Éppen ezért tanácsos a területileg illetékes építési szakhatóságokat már a tervezés korai fázisában felkeresni.

Megvilágítás:

Az építésügyi szabályzat meghatározza, a tetőterek megvilágításakor az ablakok legkisebb felületét, amely leggyakrabban a szoba területének az egytizede, ill. egy nyolcada.

Tűzvédelem:

A legfontosabb előírások a tűzvédelemről szólnak minden egyes törvényi szabályozásban. Általában nem engedélyezik a padlástér átalakítását, ha a mennyezet és az alatta lévő szint fából készült, és így a tűznek csak kevéssé tud ellenállni. Ekkor külön munkálatokra van szükség. A lépcsőházaknak nem éghető anyagokból kell épülniük, a külső falon feküdjenek és közvetlenül a szabadba vezessenek ki. A szabad felületeket úgy kell kialakítani, hogy a tűzoltóság a létráját fel tudja oda vezetni, és meg lehessen közelíteni. Mindenképpen még időben kérje ki az építésügyi szakhatóság véleményét!

Tetőkibúvó:

Ez egy tetőre kivezető nyílás a kéményseprő, a tetőfedő számára.
Profilos, csúszásmentes felülettel és biztonsági nyíláskitámasztóval készül el, amely megakadályozza, hogy a nyitott ablakszárny becsapódjon. A teljesen átalakított tetőszerkezethez speciális tetőkibúvót lehet venni.

Tetőbevágás:

A tetőtéri lakások értékét nagyban növelik a tetőteraszok és a tetőlodzsák, ezenkívül lehetővé teszik, hogy a szabadban éljünk. Ehhez azonban meg kell nyitnunk a tetőt. Ha az eresz felől nyitjuk meg, akkor tetőbevágásról beszélünk, ha csupán kivágjuk a tető felületét, akkor tetőkivágásról beszélünk.

Tetőformák:

Az, hogy a tetőnk alkalmas-e az átépítésre, az attól is függ, hogy milyen a tető formája, függ a tető hajlásszögétől és a tetőszerkezettől. A tetőformák közül a nyeregtető, a kontytető és a csonkakonty-tető a legalkalmasabb. Egy főfali térdfal felhúzásával a nyeregtetőt, a kontytetőt és a sátortetőt úgy lehet átalakítani, hogy a kihasználható magasság ezáltal megnövekszik.

Álló tetőablak:

A tetőtér egyik megvilágítási formája a tetősík ablakok, az oromfali ablak és az üvegezett tetőteraszok mellett az álló tetőablak lehet. Ezeket gyakorta a műemlékvédelmi előírások is szabályozzák.

Tetőszerkezetek:

A tetőforma és a tető hajlásszöge mellett a tetőszerkezet is befolyásolja a tetőtér-beépítési munkálatokat. Lehet szelemenes tetőszerkezet, torok-gerendás tetőszerkezet,  szaruállásos tetőszerkezet.

Tetőlécezés:

A fenyő anyagból készült tetőlécezésre – általában 2,4x4,8 cm eresztmetszetű
– kerülnek a tetőcserepek vagy a betoncserepek. A különbség az ellenlécezés és a tetőlécezés között: a tetőlécezés párhuzamosan fut a taréjszelemennel
és az eresszel, azaz éppen derékszögben a szarufákra.

A tető hajlásszöge:

a tetőforma és a tetőszerkezet mellett a tető hajlásszöge is meghatározhatja, hogy a tető alkalmas-e a beépítésre. A 35-55 fok közötti tetőhajlásszög a legalkalmasabb erre.

Szarufák:

A tartó fagerendák az eresztől a csúcsig.

Párazáró, légzáró:

A szigetelt tető építésfizikai megbízhatósága miatt a tető belső oldalán záró réteget kell kialakítani. Ez megakadályozza, hogy a pára és a vízgőz a tetőszerkezetbe szivárogjon és ott ezáltal károkat okozhasson. Megakadályozza azonban a meg nem tervezett, tömítetlen helyek kialakulását is. Ennek megakadályozására azért van szükség, mert a benti meleg levegő, amely a léglyukakon át a tetőbe nyomul, nedvességét a hidegebb tetőszerkezetben magából kiengedi, lehűl és a nedvességet a hőszigetelésbe ereszti. A szigetelőanyag és a szarufák között tátongó hézagokat megakadályozhatjuk a válaszfalakon és a tetőbelsőn kifeszített szigetelő fóliás borítás kialakításával.
Az egymást fedő fóliázás magában ennek a célnak nem felel meg. A fóliákat egymáshoz kell ragasztani. A megbízható párazárás kialakítása a belső felületeken megakadályozza a hőveszteséget és az ebből eredő energiaveszteséget is.
 

Térdfal:

A különféle építőanyagokból készült többé vagy kevésbé magas falazás, így a fedélelhajlás alacsonyabb helyeit – egészen a tetőoldalakig – a használható területekről leválaszthatjuk.

Taréjszelemen:

A fedélelhajlások felső csatlakozása, ahol mindkét tetőfelület egymásba fut. A kúpcserepeket vagy úgy alakítják ki, hogy egyben a hátsó kiszellőztetés feladatát is ellássák, vagy aláhabarcsolnak.

Formacserepek:

Cserép- vagy betoncserép elemek a tetőfedés járulékos tartozékai: antennák tetőn való átvezetéséhez, hófogók kialakításához, szellőztetőcserepekhez, szellőztetőcsövekhez, speciális hullámcserepekhez, a taréjszelemenhez, vagy az oromélhez használjuk fel azokat.

Élgerinc:

A két tetőfelület metszésvonala, például a kontytetőnél, a csonkakonty-tetőnél vagy a sátortetőnél.

Hátsó kiszellőztetés:

A hőszigetelt tető építésfizikailag tökéletes kialakításához a hőszigetelésnél a szarufák alatt vagy között általában két hátsó kiszellőztető rétegre van szükség. Az első páraelvezető alátétfedés és mennyezet alsó oldala között a szarufákon van, ennek magasságát az ellenlécezés adja meg, amelyet a szarufák mentén erősítettek oda. A második kiszellőztető réteg a hőszigetelés felső oldala és a páraelvezető alátétfedés között húzódik. Ennek legalább 2 cm vastagnak kell lennie, de inkább legyen több. Itt arra kell gondolni, hogy az ásványi rostnak megvan az a tulajdonsága, hogy a beépítés után kb. 10-30%-kal megnövekszik a vastagsága. Természetesen a kiszellőztetést az eresznél és a taréjszelemnél is ki kell alakítani. A szarufákon fekvő szigetelésnél más a módszer: ott általában csak a fedésnek kell kiszellőznie. A kiszellőztetés feladata, hogy a beszivárgott nedvességet elvezesse. Az a kiszellőztetés, amely nem működik rendesen, nagy károkat okozhat a nedvesség behatolása miatt.

A fa kártevői:

Sok öreg házban a tetőszerkezet fagerendáit és a mennyezettartó gerendákat állati vagy növényi kártevők megrongálják. Az egyik legveszélyesebb kártékony állat pl. a házi cincér, amelynek 15-30 mm hosszú lárvái súlyos károkat okozhatnak: csökken a gerendák teherbíró képessége. Mivel a hozzá nem értő ember a károsodás mértékét igazán felbecsülni nem tudja, így tanácsos szakértőt bevonni a munkálatokba. Esetleg szükséges a faanyagok védőszeres kezelése, vagy az erősen károsodott gerendák kicserélése. Csakis olyan favédő szereket válasszunk, amelyek minőségellenőrzési bizonyítvánnyal rendelkeznek.

Torokgerendás tetőszerkezet:

A nagyobb szarufák esetén a fedélszéket torokgerendákkal (D) kötik össze. A taréjszelemennel keletkező háromszög alakú teret gyakran ugyancsak beépítik, és ott például hálószobát alakítanak ki. Szelemenes tetőszerkezet, szaruállásos tetőszerkezet.

Vápa:

Beágyazott metszésvonal a két egymást metsző tompaszögű tetőhajlatnál. Ennek kialakításához előre gyártott elemeket használnak manapság, amelyek biztosítják a vízelvezetést.

Főfali térdfal:

A külső falnak azon része, amely a padlástér padlózatból kiemelkedik. Az ereszt utólag is ki lehet alakítani, ezáltal a fedélszéket kissé megemelik és az alapterület kihasználható magassága megnövekszik. Gyakran térdfalnak is nevezik.

Ellenlécezés:

Éppen ellenkezőleg helyezkedik el az ellenlécezés, mint a tetőlécezés: a szarufákon lentről felfelé, az eresztől a taréjszelemenig tart. Ennek feladata: biztosítania kell a fedés hátsó kiszellőztetését.

Műgyantaeljárás:

A sérült gerendák javítására bevált eljárás: a gerendafejek, talpszelemenek, szarufák és favázas szerkezetek műgyanta-protéziseinek vasalására, a gerendák megerősítésére, laza kapcsolatok stabilizálására, hiányzó fa részek és betétek pótlására, repedések tartós javítására, javító fugázására stb.
Szellőzőcserepek: Formacserepeknek, amelyeknek az a feladatuk, hogy a tető kiszellőztetését biztosítsák. Ezek teljesen illeszkednek a tetőcserepek rendszeréhez.

Oromszegély:

A két ferde tetőfelület lezárója az oromfalon. Ehhez speciális oromél-cserepeket használnak, de szoktak még palát és fémelemeket is beépíteni.

Szelemenes tetőszerkezet:

A szelemenes tetőszerkezet a legegyszerűbb formája a fedélszéknek. A taréjszelemen (C) az oromfalakon fekszik. A nagyobb távolságokat oszlopokkal hidalják át. A tetőterek kihasználhatósága azáltal behatárolt, hogy egy ügyes tervező mennyire tudja ezeket az egyszerű oszlopokat, amelyeken a fedélszék ül, kicserélni, eltávolítani, lerövidíteni, stb. Az is lehetséges, hogy mint kialakítási elemet szabadon meghagyják azokat a szoba belsejében. Torokgerendás tetőszerkezet. szaruállásos tetőszerkezet.

Hangszigetelés:

A hangszigetelés utólagos felújítása, a lépéshang-gátlástól eltekintve, szakember feladata. Minden hibás beavatkozás a terhelhetőség rovására mehet. Itt rossz helyen takarékoskodnánk.

Szaruállásos tetőszerkezet:

A 40 foknál nem meredekebb tetőhajlásszögnél leggyakoribb szaruállásos kivitelezés. Mivel a szarufákat sem oszlopok, sem támaszdúcok nem támasztják meg, azokat erősebbre kell méretezni, mint a többi tetőforma esetén. Jól kihasználható tér. Szelemenes tetőszerkezet, torokgerendás tetőszerkezet.

Állékonysági bizonyítvány:

Sok öreg ház fagerendás tetőszerkezete nem eléggé biztonságos. A ház építésekor nem tervezték, hogy a padlásteret a későbbiekben be fogják építeni. Amennyiben nem kielégítő az állékonysága, akkor a statikus szakembernek meg kell vizsgálnia a tetőszerkezetet. Ez a fedélszékre is érvényes, mivel a tetőtér kialakításával többletterhek kerülnek a házra.

Eresz:

A tető alsó lezárója az esőcsatornával, a levegőztető nyílásokkal, a madárráccsal, hogy a madarak berepülését megakadályozza.

Lépéshang-gátlás:

A tetőtér átalakításakor ajánlatos hangszigetelő intézkedéseket tenni. A lépéshang keletkezését és elvezetését megakadályozhatjuk a padlózat legfelső burkolatának bevonásával, például padlóburkolásokkal. A padlóburkolat és a mennyezettartó gerenda közé, valamint a födémgerenda és a fal közé lépéshang-gátló anyagot teszünk. Így hangelvezetés alakul ki. A puha szőnyegpadló, legfelsőbb burkolatként, javítja a lépéshang-gátlást. Vigyázat: a táblákat nem szabad a födémszerkezetre rácsavarozni. Ez hangvezetést okoz. Az úszó burkolat száraz feltöltésre is jó.

Páraelvezető alátétfedés:

Speciális műanyag felületek, amelyeket általában a szarufákra helyeznek el, az ellenlécezés alá. Utólagos elhelyezés is lehetséges, például a szarufák oldalára rögzített két léccel úgy, hogy a felület a szarufák között legyen kifeszítve. A páraelvezető alátétfedés porhó és eső elleni védelmül is szolgál. Általában hátsós kiszellőztetéssel kell ellátni.

Légzáró: Párazáró.