Tapétázás 2.

Előtte azonban foglalkozzunk még kicsit a tapétázáshoz használatos ragasztókkal. Mint azt már előző számunkban említettük, csak korszerű ragasztót érdemes használnunk. A csiriz, sőt még a sokak által favorizált CMC ragasztót is jobb, ha elfeledjük. Vannak ezeknél sokkal jobbak, akár fél órán belül használatra kész ragasztók is. Sőt, a Metylan Instant speciális tapétaragasztó már 3 perc alatt felhasználható. Az viszont fontos, hogy az adott tapétafajtához a gyártó milyen ragasztót ajánl, mert azt mindenképpen ajánlatos megszívlelnünk. A Henkel tapétaragasztói pl. közismertek, minden háztartási-, festék- és tapétaboltban megvásárolhatók, s közülük könnyű kiválasztani a megfelelőt. E termékcsaládba (1) nemcsak ragasztók, hanem belsőtéri simítóanyag és tapétaleoldó koncentrátum, sőt még tubusos szélragasztó is tartozik.
Ezekeknek a ragasztóknak néhány fontosabb adatát táblázatba foglaltuk. Ez azonban csak előtájékoztatás jellegű, vásárlás előtt az adott termékismertetőt mindenképpen ajánlatos alaposabban áttanulmányoznunk. E tapétázó szerek könnyen kezelhetők, gyorsan bevethetők, de csak a gyártó által megadott célra, és a termékismertetőkben meghatározott körülmények között használhatók kiváló eredménnyel.
Itt kívánjuk újból megemlíteni azt is, hogy a divatos bordűr tapéták alkalmazásával igen változatos és igényes falkárpitokat alakíthatunk ki, feltéve, ha már jó előre megterveztünk mindent. E felületmegosztó, tagoló tapétacsíkoknak ugyanis többé-kevésbé meghatározott helyük van a falon. Az alsót általában csípőmagasságban, a felsőket pedig a mennyezet alatt kb.10-30 cm között szokás a falra ragasztani. A helyüket azonban vízszintmérővel beállítva még ezt megelőzően kell a falra jelölni. Erre a legalkalmasabb a porfestéken áthúzott, s a falon kifeszített csapó zsinór, amelyet a faltól kissé elemelve, majd elengedve kijelöli a hosszú, egyenes vonalakat. A kijelölt sávok közötti felületeket nagyon pontosan beszabott tapétacsíkokkal kell lefedni, majd ezt követően lehet csak a bordűröket a helyükre ragasztani. A bordűrök azonos tapétaburkolatnál (2), különböző színtónusú variációk esetében is attraktív hatásúak (3), feltéve ha jó ízléssel választottuk meg az anyagok színét, mintáját, s a tapétázást is gondosan végezzük el (4).
A tapétázás, mint már említettük addig nem nehéz feladat, míg hozzá nem fogunk. Sokaknak már az is nehézséget okoz, hogy a ragasztót egyenletesen, se túl vastagon, se túl vékonyan a tapéta hátára kenjék. Ezen a nehézségen egy közepes méretű festőhenger könnyen átsegít bennünket, ha ezzel a ragasztót előbb keresztbe, majd hosszába hengerelve visszük fel a tapéták hátoldalára. A már bekent részt mindig hajtogassuk össze, hogy ne foglaljon helyet a pihentetés ideje alatt. Közben ügyeljünk arra, hogy a tapéta színoldalára ne kerüljön ragasztó, s a csíkok összehajtogatásakor csak a ragasztós oldalak érintkezzenek egymással. A pihentetés ideje alatt a ragasztó felpuhítja a kárpitanyagokat, ami megkönnyíti a beigazításukat, elsimításukat.
A tapétázást mindig a mennyezettel, s az ablaktól kiindulva kezdjük el. Az első, már felázott csíkot az ablak elé simítsuk fel. Ezt a munkát érdemes párban végezni (5), így könnyebb a tapétadarabok mennyezetre simítása és egymás mellé illesztése. Ha a mennyezettapéta az oldalfalakra is lefut, akkor az első sáv felragasztásakor a sarkoknál 45 fokban vágjuk be az anyagot, majd beillesztés, sarokba igazítás után az oldalfalak felé simítva haladjunk az oldalfalak felé. A sarkokban csak e részek falra nyomása után vágjuk pontosan össze az egymásra került kárpitszéleket. A tapéta anyagát jól nyomjuk a mennyezet és az oldalfalak alkotta sarkokba. Ha ez félkörívesen lekerekített, előbb lazán nyomkodjuk a felületére, simítsuk le, s csak ezt követően nyomjuk a tapéta szélét az oldalfal síkjára.
A mennyezettapéta sávjainak az oldalfalakra futtatott végeit éles, laposan tartott késsel, vonalzó éle mentén, vagy hosszú pengéjű ollóval vágjuk mindig egyenesre. Ez utóbbi esetben a vágás helyét tompa élű késsel a vízszintes kitűző vonalhoz igazodva, vonalzó mentén jelöljük át a tapéta csíkra. A tapétasávok szélét mindig alaposan hengereljük le (6). Ezzel ugyanis egyrészt ragasztót préselünk a szélek közé, másrészt a fellágyult burkolóanyagot csak így tudjuk tökéletesen a falra préselni. Az esetlegesen szétkent ragasztót azonnal nedves ruhával töröljük le. Természetesen ezt csak az esetleges légbuborékok oldalra történő kisimítása után érdemes megtenni. Ha már a mennyezetet letapétáztuk, alája – az oldalfalakra – felragaszthatjuk a felső bordűrt. Gyakorlatlanságunk miatt előfordulhat, hogy a vízszintes illesztési vonal nem sikeredik pontosra, ezt a falra ragasztott bordűr tapéta felső éle mentén után vágva korrigálhatjuk. A szalagtapéta alá került felesleges anyagot azonban sürgősen távolítsuk el. A bordűr tapétát egyébként a szokásos módon, ragasztózását követően összehajtogatva pihentessük, majd fokozatosan, a bejelölt illesztő vonalra igazítva simítsuk le. Ajtótokok mentén függőlegesen is felfuttathatjuk, de ebben az esetben 45 fokban vágjuk össze a szalagok végeit. A minták azonban átlósan feleződve folytatódjanak. Az ajtótokok élére semmiképpen ne simítsuk fel a bordűr tapéták szélét. Ha előzőleg ívesen töltöttük fel a hézagot, inkább mellőzzük a tokot felül körbe szegő díszítést, mert a toklécek élére ragasztott szélek végeredményben eltűnnek, s ezt hibaként fogjuk érzékelni a kész kárpiton, amit jobb megelőzni.
Az oldalfalak tapétázását lehetőleg az ablak mellől kiindulva kezdjük el. Illesztési élek sarkokra, élekre soha ne essenek, inkább előtte, vagy utána egy átfedéssel felsimított tapéta csík összevágásával szüntessük meg a kritikus helyekre eső illesztési vonalakat. Nagyon fontos, hogy az élek épek, egyenesek, a belső sarkok felülete pedig sík legyen, különben a tapétát nehéz lesz légbuborék mentesen felragasztani s később fel is hólyagosodhat a sarkokban. Az ilyen falhibákat a tapéták nem tüntetik el, sőt esetenként pl. csorba éleknél még ki is emelik. Ezen túlmenően még illesztési nehézségeket is okozhatnak. Utólag már elég nehéz kijavítani az ilyen falhibákat, ám ha nagyon szembeszökő kárpithibákat okoznak, feltétlenül gipsszel javítsuk ki még akkor is, ha ez jelentősen hátráltatja a munkánkat.
Az ajtótokok nem okoznak különösebb nehézséget. A tapétacsíkból előbb nagyolva vágjuk ki a felesleges részt, majd a toklécek élére nyomott tapéta felesleges részét vonalzó, vagy lemezszalag éle mentén laposszögben tartott éles késsel vágjuk le.
Az oldalfalak általában sík felületűek, de akadhatnak rajtuk különféle kiemelkedő gerendák, oszlopok stb. E részek megkeseríthetik a dolgunkat, gondos munkával azonban ezek sem okozhatnak problémát. A kiugró falrészek tapétázásakor oldalról oldalra haladva ragasszuk fel a kárpitanyagot. Szerencsére a ragasztó által feláztatott tapétacsíkok eléggé felpuhulnak, s így ha nem is könnyen, de a viszonylag kis felületű részek is jól letapétázhatók. Más a helyzet, ha a fal síkjából kiemelkedő dobozokat, szerelvényeket kell "körbetapétáznunk". Ezeket felülről közelítsük meg, majd a felső kontúr vonaluk mentén vágjuk be a tapétát. A méretüknek megfelelő lyukat két oldalukhoz illesztett vonalzó mentén végzett bemetszéssel szabjuk ki. A felesleges anyagot a kiálló tárgy alsó éle mentén, vagy kontúrjához igazodva vágjuk le.
Kapcsolók, dugaszoló aljzatok esetében is így járjunk el, kivéve ha ezek fedele levehető. Ilyenkor ugyanis a burkolatuknál kisebb nyílás is elégséges a számukra, amit akár ollóval is kivághatunk. Mindig arra törekedjünk, hogy pontosan határoljuk be a nyílások helyét, s csak kellő méretű nyílást vágjunk a tapétába. A nyílások szeleit pedig mindenkor nagyon alaposan lepréselve hengereljük a falra.
Vannak esetek, amikor fűtés-, vagy a gáz vezetékek mögött, a tartóbilincseiket kihagyva kell alájuk tapétáznunk. Ilyenkor előbb a bilincsig ragasszuk fel a tapétát, majd a bilincs vonalában hasítsuk fel az alsó részt. Közvetlenül a bilincs mellett ollóval vágjunk ki 1 cm szélesen egy 2-3 cm hosszú lyukat. A tapétacsík "szárait" ezt követően beigazítva, a cső alá bujtatva, a hasítás széleit összeillesztve már könnyen a falra ragaszthatjuk a kárpitanyagot.
A boltívek tapétázása sem okozhat különösebb nehézséget, ha nem kapkodjuk el a dolgot. Az íves nyílás éléig tapétázzuk le az oldalfalat, s a felesleges anyagot 2 cm-nyi ráhagyással vágjuk le. A szegélyt vagdossuk be a nyílás éléig, majd a boltív belső oldalára hajtva hengereljük le alaposan. A szegélyt késsel vágjuk 5-10 mm szélességűre, majd a másik oldalról is végezzük el ezt a műveletsort. A boltív belső felületét végül egy pontosan méretre szabott tapétacsík felragasztásával fedjük le teljesen. A szabályosan ismétlődő mintázatú kárpitoknál azonban az esetleges mintaelcsúszásokra tekintettel ajánlatos más, pl. csak anyagában mintázott tapétával, esetleg bordűr tapétával szegve felragasztanunk.
Végül ejtsünk néhány szót a tapétavégek leszabásáról is. Ezt mindenkor egy hosszú, lehetőleg acélvonalzó éle mentén éles késsel végezzük el. A késsel mindig lapos szögben vágjunk, hogy elkerüljük a tapéta beszakadását. Ez főként papírtapétáknál szokott előfordulni, ha nem elég éles a kés. A vonalzót mindig a már felragasztott és egyenesre vágott tapéta élek mellé fektessük. A hosszú vonalzókkal nehéz bánni, a rövidebbekkel viszont könnyű "eltévedni". Illesztéseknél a kis eltérések is szemet szúrnak, ezért inkább a 70 cm hosszúságú vonalzókat használjuk. Ha a hátoldalukra vékony gumicsíkot ragasztunk, akkor leszorítva sem mozdulhatnak el, s egy mozdulattal egyenesre vághatjuk a tapéták végeit. Ollót is használhatunk, de csak hosszúpengéjűt, s főként alul, a padlószegélylécekhez történő beszabásoknál, ahol nem olyan fontos a szélek egyenessége. Ha a lécek alá tudjuk nyomni a tapétaszéleket, akkor természetesen 5-10 mm-es ráhagyással szabjuk le a csíkok végét, s ezt követően a tapéták végét spatula élével, vagy kés fokával nyomkodjuk a léc és a fal közötti résbe.