Szobanövények levélhullásáról

A nagy levelű szobafikusznál, a gumifánál és a könnyezőpálmánál szembetűnő, hogy egy-egy új levél kifejlődésekor, a legalsó elsárgul, majd megszáradva lehull. Ez annyiban természetes folyamat, hogy előbb-utóbb még az örökzöld levelek is elöregednek. Emiatt még a legkedvezőbb körülmények között lévő és jól gondozott növény is elveszhet, lehullathat a leveleiből.
Az általános tápanyaghiány is előidézheti, az új levél fejlesztésével egy időben a legalsók megsárgulását, majd lehullását. Ez már nem a levelek elöregedésével járó természetes folyamat akkor, ha a növény gyökérzete a földjét vagy másmilyen ültető anyagát már keresztül-kasul, sűrűn, teljesen átszőtte, hogy szinte ki sem látszik a gyökerek szövedékéből. Ilyenkor az átültetés új tápdús földbe, illetve földkeverékbe lehet a megoldás.
Az átültetésre legalkalmasabb a tavaszi-nyárelejei időszak. Erre várva, illetve a más okból halogatott átültetésig, az öntözésekkel is egybeköthető tápoldatozás, esetleg trágyaadagolás segíthet. A jó zöldítő hatású levéltrágyázás (pl. lombtrágyaszerrel) bizonyulhat még a leghatékonyabbnak. A tápoldatozás levéltrágyázással társítva pedig még biztosabban jó eredménnyel jár.
A nagyfokú légszárazság ugyancsak előidézhet kisebb-nagyobb mértékű levélhullást. Ilyenkor ugyanis még a jó állapotú gyökérzet vízfelvétele is képtelen kellően ellensúlyozni a leveleknek a nagy légszárazság miatt felfokozott párologtatását, vízvesztését. A hatásos beavatkozás ilyenkor is a hatékony légpárásító elhelyezése a száraz levegőtől szenvedő növények közé. A növényfürösztés, még inkább a gyakori vízpermetezés, vagy a levelek rendszeres áttörlése puha nedves szivaccsal illetve rongydarabbal, sajnos csak csökkentheti a káros mértékű légszárazság miatti levélhullást.
A mészérzékenység, a lúgos talajra és a kemény öntözővízre különösen érzékeny növények esetében, (amilyen többek között a cserepes kis flamingóvirág, az azále, a ciklámen, a mikulásvirág is) szintén gyakran kiválthatja a leveleknek az idő előtti lehullását. Mindez általában megelőzhető, ha a kifejezetten ezt igénylő növények földje savanyú kémhatású (pl. Florasca A típusföld). Tápsóként pedig szintén az A jelzésű vagy savanyú hatású műtrágyák, mint a nitrogéntartalmúak közül a kénsavas ammóniák részesüljenek előnyben. Az öntözővíz is lehetőleg lágy legyen. Literenként egy-két cseppnyi citromlé vagy maréknyi rostos tőzeg egy napig áztatásával jól lágyítható a víz.
A helyváltoztatás, különösen az erre érzékeny növények esetében szintén okozhat sárgulást, majd levélhullást. Kiváltképpen a már hosszú ideje egyhelyben tartott növények áthelyezése vagy akár csak elmozdítása, tehát csupán a helyzetük megváltoztatása idézhet elő súlyos levélvesztést. Különösen fokozottá válhat ez, ha az új hely fény és hő viszonyai lényegesen eltérőek az előzőtől. Ezért meggondolandó még az is, hogy a leveleiket már feltűnően egy irányba, a fény felé fordítva kifejlesztett növények, a formásabb fejlődésük érdekében, megfordításra kerüljenek.
Megfázás miatt is elsárgulhatnak és lehullhatnak levelek. Ez helytelen szellőztetéskor is bekövetkezik, mégsem a szellőztetésről kell lemondani, hanem az áthelyezésre nem érzékenyeket a szellőztetés idejére védett helyre kell áttenni. Még jobb közvetve, a szomszédos helyiségen át szellőztetni, hogy a beáramló külső hideg ne árthasson.
Hirtelen hőmérsékletváltozás, különösen ha ez gyors lehűlés, szintén kiválthatja a levelek sárgulását és lehullását. Ez annál nagyobb arányú, minél gyorsabb és nagyobb a hőmérsékletváltozás, és minél hosszabb ideig tart a kedvezőtlen hőmérsékletváltozás, illetve a kedvezőtlen hőmérséklet. Ezért sem szabad melegből hirtelen, szoktatás nélkül, hűvös, hideg helyre vinni, illetve kirakni a növényeket, vagy az egyenletesen jó melegben nevelteket, akárcsak átmeneti lehűléseknek kitenni. Különösen óvni kell ettől a melegigényes fajtákat.
A huzat az egyik leggyakoribb levélsárgulást, pusztulást, majd hullást kiváltó ok. Sokszor fel sem tűnik, mikor kerül huzatba a növény, csupán a következménye szembeötlő. Ezért mindig úgy kell megválasztani a növények helyét, hogy ne kerüljenek huzatba. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy ablakok és ajtók vonalában, minden egyes ajtónyitáskor óhatatlanul fel-feltámadhat a huzat.
A sárguló és levelüket hullató növényeknek a szépségükkel együtt, bizony az ellenálló képességük is csökken. Könnyen megtámadhatják őket az állati kártevők, a növényi betegségokozók is. Ezek azonban többnyire csak másodlagosan telepednek meg rajtuk és nem biztos, hogy egyáltalán okolhatók a levélsárgulásért, pusztulásért.