Márvány, gránit

Márvány, műmárvány, gránit, kvarcit. Az elnevezéseket gyakran halljuk, de nem mindig tudjuk pontosan, hogy milyen anyagokat takarnak. A sorból a műmárványt rögtön kivehetjük. Ilyen anyag nincs, műmárványt a festő készít ecsettel, festékekkel utánozva a valódit. Templomokban gyakran találkozhatunk ilyenekkel, de mostani írásunktól ez a terület távol áll.

Évmilliók alatt

A márvány ún. üledékes kőzet, a mészkőből alakul át évmilliók alatt. A föld mélyén, nagy nyomáson kikristályosodik, és márvánnyá válik. Minden márvány mészkőből lesz, csak kell hozzá egy-két millió év. Vannak olyan anyagok is, amelyek e kristályosodás folyamatában még csak félúton vannak a mészkő és a márvány között, ilyen például a hazai tardosi "márvány". A mészkő állapoton már túl van, de a márványosodási folyamat még nem fejeződött be. A szintén "márványként" emlegetett sütői márvány viszont még sokkal inkább mészkő, márvánnyá válásához hiányzik még több millió év.
Márványból készül az agglomerát is, amit néha tévesen műmárványnak neveznek. Az agglomerát alapanyaga azonban valódi márvány. Olyan bányákból származik, ahol a geológiai adottságok miatt nem lehet szabályos tömböket kitermelni. Sok bennük a szenynyeződés, a zárvány, emiatt a tömbök töredezettek, nem lehet őket síklapokká feldolgozni. Ezt az alapanyagot speciális gépeken ledarálják, kötőanyaggal összeragasztva tömbösítik, majd ez tán szeletelik fel és dolgozzák fel. Az agglomerát első ránézésre a disznósajtot juttatja eszünkbe. Nagyon szép, de viszonylag szabályos mintázata van. Valamivel olcsóbb, mint maga a márvány, és ugyanazokra a helyekre - lépcsők, párkányok, padló és falburkolatok - használható fel

Vulkánok mélyén

Teljesen más eredetű anyag a gránit. Ez vulkanikus kőzet, amely a vulkán mélyén rekedt folyékony lávaanyagból nagy nyomáson, kihűlve és megkövülve jön létre. Csak vulkanikus hegyekben bányászható, Magyarországon ilyen nincs.
Az előbbiekhez hasonló a felhasználási területe az ún. quarzitnak is, ez azonban megint csak teljesen különböző anyag. Kvarchomokból - szilicium dioxidból - állítják elő préseléssel, kötőanyag hozzáadásával. Felülete viszont egészen más, mint a márványé és a gránité: a gyártási technológiának következményeként szinte teljesen homogén. A quarzit nagyon kemény anyag, felületét szinte nem lehet megkarcolni, ezért ideális pl. konyhapultoknak, de alkalmazható minden olyan helyen is, ahol márvány vagy gránit szóba jöhet.

Nincs két egyforma

A márvány és a gránit olyan, mint az embereknél az ujjlenyomat, gyakorlatilag nincs két egyforma. A szakemberek már ránézésre felismerik a Brazíliából származó multikolort, vagy a Labrador szigeteken bányászott "labradort", tudják, hogy a tardosi "márvány" igen hasonló a verona rossohoz, de azért megkülönböztethetők egymástól. Márvány és gránit bányák a világon számtalan helyen találhatók, de a feldolgozóipar - miként a gyémántkereskedelemben Antwerpenbe - Olaszországban, Kararában és Veronában összpontosult. Ötszáznál is több feldolgozó gyár fér meg e két városban békésen egymás mellett, s bár az utóbbi időben Kínában és Indiában is létesülnek gyárak, a márványipar központja ma is a két olasz város.
Itt vágják 2-3 cm-es, nagyjából 2x3 m-es síklapokra a tömböket, egyik oldalukat felcsiszolják, felpolírozzák, és a félkész lapokat a tovább-feldolgozók kamionokban, hajókon elszállítják. Így érkeznek Magyarországra is, ahol pl. a Turbucz Márvány cég a vásárlók számára elkészíti az igényeik szerinti burkolatot, pultot, párkányt.

Mit, hová?

A felhasználási lehetőségek igen sokrétűek, és jelentős részben az egyéni ízlés is befolyásolja. Általánosságban azt lehet mondani, hogy mind a négyféle alapanyag szóba jöhet bármilyen klasszikus építészeti területen: lépcsők, fal- és padlóburkolatok, párkányok, oszlopok, pultok, bútorborítások készíthetők belőlük. Megszorítást talán az agglomerátnál érdemes tennünk, amelyet kültéri padlóburkolásra nem ajánlunk. Ennél az anyagnál a hőmozgások következtében apró mikrorepedések keletkeznek, amelybe behatol a por és a nedvesség, felülete egy idő után megcsúnyul.
A hazai ízlés konyhapultnak szinte kizárólag a gránitot és a quarzitot tudja elképzelni. A fényes, csillogó felület valóban nagyon attraktív, és gyakorlati szempontok is e két anyag mellet szólnak. Mindkettő nagyon kemény, nehezen karcolódik, a nedvesség nem hagy nyomot rajtuk. A gránit felületét azonban a zsírtól, olajtól védeni kell, mert kellő impregnálás nélkül ezek az anyagok beszívódnak a felszínbe, és ott tartós elszíneződést okoznak. Ha viszont rendszeresen áttörüljük impregnáló szerrel (pl. Prontóval), akkor a gránit felületét megvédhetjük a zsíroktól és olajoktól. A quarzit pedig impregnálás nélkül sem érzékeny erre.

Tartós, mint a márvány

A márvány a nedvesség hatására erősen foltosodik, ezért nálunk szinte eléképzelhetetlen konyhapultként. Nem így a mediterrán országokban, ahol a nedvszívó, puha márvány (pl. traveltin) pult számít igazán elegánsnak, valószínűleg azért is, mert már 2000 évvel ezelőtt is alkalmazták. Ebből is látszik, hogy nem mindig a műszaki szempontok az elsődlegesek, vagy kizárólagosak.
Így van ez a kopásállósággal is. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a keménység és a kopásállóság szorosan összefügg; minél keményebb egy anyag, annál alkalmasabb padlóburkolatként, lépcsőként. Ehhez képest a puhább márványból is gyönyörű burkolatokat készítenek, és 2000 éves lépcsőfokok bizonyítják, hogy elég tartósakat is. Egy márványburkolatnak ugyanis nincs külön koptató rétege, mint egy kerámiának. Lényegében a teljes vastagsága koptató réteg, és a várható 1000 éves élettartamnál nem érdemes hosszabb távban gondolkodnunk.

Magunk is beépíthetjük

Miután már tudjuk, hogy mit és miből szeretnénk elkészíteni otthonunkban, akkor két lehetőségünk van. Kihívjuk a márványfeldolgozó cég szakembereit, elmeséljük nekik elképzeléseinket, és ők majd megtervezik, elkészítik, készre szerelik a konyhapultot, lépcsőt, párkányt, padlót. Pontos méretre szabják a lapokat, megcsinálják az élprofilokat, sarkokat, kivágják a mosogató helyét még a műhelyben, és elvégzik a szerelést a helyszínen.
Az egyszerűbb terveket azonban elkészíthetjük magunk is. Rajzainkkal felkereshetjük a szakműhelyt, ahol egy-két keresztkérdéssel még a szakemberek pontosítják a részleteket (amire esetleg magunk nem gondolunk), és legyártják pl. az elképzelt munkapultot. A kivágásokat, élcsiszolásokat természetesen most is a szakműhelyben végzik el, otthoni eszközeinkkel erre semmi esélyünk nincs. Egy ügyes barkácsoló esetleg lyukfúrásra vállalkozhat (jó minőségű vídiával, ütés nélkül, lassú fordulaton, vízhűtéssel), esetleg gyémántszemcsés vágókoronggal, sarokköszörűvel egy kisebb sarkot lefaraghat, szintén folyamatosan spriccelve a vágási felületre a vizet. Ennél többel ne próbálkozzunk.

Szilikonba ágyazva

Megtarthatjuk viszont a beszerelés örömét és munkadíját. A rideg gránitlapnál fontos, hogy a bútor korpuszára egyenletesen és lágy ágyazásban felfeküdjön. A gyakorlatban ezt úgy kell csinálnunk, hogy a munkalapot kicsiny faékekkel pontosan vízszintbe és a helyére állítjuk. Két-három milliméteres ékeket még akkor is használjunk, ha a bútor eleve vízszintes volt. Az ékeken feltámaszkodó lap alá a bútor belseje felől töltsük ki színtelen szilikonnal a felfekvő felületet. Mindenképpen ecetsavmentes szilikont használjunk, mert az ecetsav megtámadja a követ, 2-3 hónap múlva foltos lesz tőle. A gyakorlati tapasztalat szerint a színes szilikonok sokszor elválnak a kőtől, ezért maradjunk a bevált színtelennél. A szilikon megszilárdulása után eltávolíthatjuk az ékeket, és a gránitlap biztosan egyenletesen támaszkodik majd a puha felületre.
A felfekvő felületet szokás zártszelvényű alumíniumból is készíteni, mert ez nem rugalmas, nem deformálódik. A szilikonba ágyazás természetesen ilyenkor sem hagyható el. Magunk szerelhetjük fel a szegélyelemeket is, amelyeket készen vásárolhatunk meg a kiválasztott pulthoz. A szegélyelemet is szilikonba kel ágyaznunk, amellyel rögtön fel is ragasztjuk az alaplapra és a hátfalhoz. Törékeny darab, óvatosan kell bánnunk vele, amíg a helyére nem kerül.

Luxus vagy befektetés

Végül nézzük meg, mennyire luxus a márvány, a gránit, a kvarcit vagy az agglomerát. Ha egy átlagos minőségű pozdorja konyhapultot nézünk, 3-5 ezer forintos folyóméter ár körül számolhatunk. Ez függ attól is, hogy milyen mélységi méretben gondolkozunk. A kőanyagoknál ez utóbbi szempont nem sok fejtörést kell hogy okozzon. A 135x305 cm-es táblaméret részben meghatározza a tervezhető maximális méretet, másrészt az alapfeldolgozásban a 135-ös hosszt félbevágják, innen nagyjából 65 cm-es pultmélység adódik. Ennél kisebb persze lehet, de az árat ez nem befolyásolja.
A 65 cm-es munkapultra quarzitnál kb. 27 ezer forintos folyóméter árral, gránitnál 27-60 ezer forintos folyóméter árral számolhatunk. Ehhez jön még a mosogató helyének kivágása 9 500-ért (kivágásonként, függetlenül a kivágott felület nagyságától), és a vízfogó (szegélyelem) folyóméterenként 7 500 forintért. Ez bizony elsőre mellbevágó. Ezzel szemben áll viszont a megkarcolhatatlan felület, az érzéketlenség a vízzel szemben, a gyakorlatilag örök élettartam (ha nem törjük el), és a leírhatatlan esztétikai élmény. A gránit munkapultnál biztosan nem kell számolnunk azzal, hogy a mosogatóból lecsurgó víz, a mosogatógép párája néhány év alatt szétáztatja az alapanyagot. Lehet mérlegelni. A szempontok közé bevehetjük azt is, hogy egy elegáns konyha költségei akár 1-3 millió forint körül is lehetnek, ehhez képest már nem is kimagasló egy 300 ezer forintos pult.
Az árak persze még a nemes kőanyagon belül is nagyon szórnak, hiszen mint említettük, nincs két egyforma köztük. Padló- vagy falburkolatnál, lépcsőnél inkább a m2 ár mond többet a kalkulációhoz, de így is nehéz előre számítani. Márvány burkolatot kaphatunk már 6000 Ft/m2 áron is, de
35 000 forintba is kerülhet egy négyzetméter. A gránit lap négyzetméterenkénti ára nagyjából 9000 Ft-nál indul, és elmehet akár 250 ezerig is. Hát ez bizony már mindenképpen luxus, de aki megteheti, az komoly értékbe fekteti pénzét.