Sót az ételbe, forgácsot az útra

Az utak, járdák jegesedése számtalan veszélyes helyzet előidézője, balesetek okozója. Az autók által letaposott, tömörített hó felülete felolvad, majd újra visszafagyva keseríti meg a vezetők életét. Az enyhébb nappalokon felolvadó havat a járművek kerekeikkel kijárják, és éjjel visszafagyva jégbordák képződnek, amelyek szintén a manőverezést nehezítik. A síkossá váló felületek persze a járdákon is megnehezítik a közlekedést, tehát a jég ellen tenni kell valamit.

A jégmentesítés elméleti megoldása, hogy olyan anyagot kell használni, amely az olvadáspontját megváltoztatja, azaz lehetővé teszi, hogy 0 °C alatti hőmérsékleten is olvadás következzen be. Erre közterületeken sajnos leggyakrabban máig nátriumsót használnak annak ellenére, hogy káros hatásai hosszasan sorolhatóak. A sótól károsodik a növényzet, az ilyen hóléből ivó madarak akár el is pusztulhatnak. A sózott hókásától a kutyáknak, macskáknak kisebesedik a tappancsa. A fémből készült tárgyak korrózióját is gyorsítja ez a "technológia", amellett, hogy az aszfalton keletkező kátyúk képződésében is jelentős szerepet játszik.

A fővárosban évente több mint ezer, néhány éve kiültetett (tehát életkora miatt még kevésbé ellenálló) sor- és parkfa pusztul el a téli sózás, és a nyári aszályok együttes hatásaként. Budapesten a fagyos napokon közel 300, a havazásokat követően pedig akár ezer köbméter homokkal kevert sót is kiszórnak, naponta. Ez a téli szezonra vetítve 30-40 ezer köbméternyi anyagot jelent.

Próbálkozások vannak a káros konyhasó (nátrium-klorid - NaCl) kiváltására - de csak helyenként. Van, ahol kálium-kloriddal keverik, és oldatként juttatják ki. Ennek egyetlen előnye, hogy nem eredményez olyan mértékű kátyúsodást, mint a natúr konyhasó. Szeszipari körzetekben próbálkoznak az egyik melléktermék, a vinasz alkalmazásával, ez azonban kellemetlen szagú, és a ruhákból nehéz kimosni.

Viszonylag természetbarát megoldás a homokkal kevert zeolit kiszórása, és néhány érdesítő anyag is alkalmas síkosság-mentesítési célra. Utóbbiak másféle hatásmechanizmusúak: ezek nem olvasztják a jeget, csak a csúszósságát csökkentik.

Kanadában, és Észak-Európa egyes országaiban a műtrágya-gyártás egyik melléktermékét a Transheat névre keresztelt anyagot használják jégmentesítésre. Ez -25 °C-on is hatékonyan olvasztja a jeget, nem roncsolja az utak burkolatát, kevéssé terheli csak a környezetet, és fémek közül is egyedül a rézre káros. Szépséghibája, hogy az oldatot állandóan melegen- és mozgásban kell tartani a kijuttatásig. Ebből is adódik, hogy só ára tonnánként alig haladja meg a 10 ezer forintot, a műtrágyagyári melléktermék pedig 60 ezerbe kerül. Az árkülönbség még akkor is jelentős, ha a Transheat hatékonyabb: kisebb mennyiség szükséges belőle egységnyi felületre.

Magyarország egyes területein is jellemző a műtrágyákkal végzett téli "útkarbantartás", de ennek elterjedését az anyagi lehetőségek szűkössége gátolja. A műtrágyás jégolvasztás is csak módjával alkalmazható, mert nagy mennyiségben a nitrogénvegyületek szintén terhelik a környezetet, bár korántsem annyira, mint a só.

Otthon, házi használatra többféle módszer is létezik a járdákra fagyott víz ellen. A legjobb megoldás a rendszeres hótakarítás, ami nagymértékben csökkenti a jegesedést. A járdát felszórhatjuk homokkal, mely csökkenti a síkosságát, de csak az első olvadásig. Ekkor ugyanis a szemcsék belesüllyednek a latyakba, majd újra visszafagyva ismét jég képződik a felületen, tehát a homok szórásakor fontos a rendszeresség. Salakot, szénport, fűrészport, vagy faforgácsot is használhatunk ilyen célokra. A hatás tovább fokozható a régi, jól bevált módszerekkel: minél mélyebben bordázott talpú cipőt, csizmát viseljünk. A legjobb megoldás az odafigyelés és az óvatosság.