Víztakarékos háztartási gépek

A mosógép a 20. sz. második felében terjedt el széles körűen. Az első időkben az ún. keverőtárcsás modellek voltak az egyeduralkodók, melyeket a 60-70-es évektől fokozatosan felváltottak a forgódobos típusok. Ennek oka a nagyfokú automatizálhatóság és a ruhákra ható jóval kisebb mechanikai igénybevétel. Természetesen semmi sem tökéletes, a pozitív tulajdonságokkal együtt jár a jelentős, 1-1,5 órás mosási idő.
Korábban a víztakarékos üzem nem élvezett prioritást, így mai szemmel már óriásinak számít a 80-as évek nagy slágerének, az Energomatnak 100-110 literes vízfogyasztása. A mai korszerű mosógépek ennek a mennyiségnek kevesebb, mint a felével dolgoznak. Ezt egyrészt a Fuzzy-technológia teszi lehetővé, amely érzékeli a ruhaadag súlyát, milyenségét, nedvszívó képességét és az adatok birtokában meghatározza az optimális vízmennyiséget, valamint mosási időt. A vezető márkák között elterjedt az Aqua-sensor nevű optikai érzékelő is, amely a víz szenynyezettségét figyeli, így az csak akkor szív tiszta vizet a gépbe, ha az előző adag a kelleténél jobban elszennyeződött.
Végül, de nem utolsó sorban, több nagynevű gyártónál megjelent az ún. felsővizes mosási technológia, ahol a ruhákat nem csak alulról, hanem felülről, spriccelve is éri a víz, ami abból a szempontból is szerencsés, hogy a mosás kezdeti szakaszában nem a száraz ruhatömeget mozgatja a dob. Ez különösen fontos az alacsony vízfelhasználású gépeknél, ahol az átnedvesedés jóval lassabban történik meg. Egy bizonyos márka gépeinél találkoztunk olyan jelenséggel, hogy a dob még a ruha benedvesítése előtt forogni kezd, ezzel szabad utat engedve a kényes anyagok károsodásának (pl. bolyhosodás). Érdemes ezt a szempontot is figyelembe venni vásárláskor. A másik, több esetben tapasztalt jelenség, hogy a mosópor nem oldódik fel a mosóvízben, hanem még por, vagy félig oldott állapotban kerül a ruhák felületére, amely szintén koptató hatású és más, nem kívánt problémák (pl. elszíneződés) előidézője is lehet. Nem teljesen alaptalan tehát a folyékony mosószer és a ruhák közé helyezhető "mosógömb" elterjedése.
A manapság árult háztartási gépek elengedhetetlen kísérője az ún. energiacímke. Mosó és mosogatógépek esetében tájékoztat a berendezés energiaosztályáról, tehát a felhasznált energia értékéről, mely általában egy átlagos középérték. Hosszabb, intenzívebb mosás esetén ez a szám magasabb lehet. Szintén az energiacímkéről szerezhetünk tudomást a mosóhatás és
- amennyiben ilyen funkcióval is rendelkezik - a szárítás hatékonyságáról. Egy Magyarországon és Nyugat-Európában is kedvelt testvérmárka készülékei közt tájékozódva találkoztunk az Aqua-Stop vízvédelmi rendszerrel, mely az esetleges túlfolyás, szivárgás okozta vízkárokat hivatott kivédeni. A közvetlenül a vízcsapra szerelt szelep azonnal elzárja a bejövő vizet, ha valamilyen, a normálistól eltérő vízfogyasztást észlel.

Már nem luxus a mosogatógép

A háztartási műveletek másik vízigényes területe a mosogatás. Amennyire életünk részéve vált a mosógép, annyira sokan idegenkednek még ma is a mosogatógépektől. Magyarországot tekintve a háztartások csak mintegy 4-5%-ában található ilyen berendezés. Ennek egyrészt érthető módon az ár az oka, de sokakat kétes eredetű szóbeszédek is elrettentenek ilyen háztartási gép megvásárlásától.
A leggyakoribb téves információ a vízfogyasztásról kering. A ma kapható mosogatógépek nem ritkán mindössze 14-15 l vízzel dolgoznak 1kWh körüli villamos energiafogyasztás mellett. Ez évi 220 mosogatást feltételezve mindössze ~3 m3 vízfogyasztást jelent. Ezek az értékek a 9-12 terítékes, megfizethetőbb típusokat jellemzik, drágább berendezéseknél még ennél kedvezőbb fogyasztási értékekkel is találkozni. Ha csak a kézi mosogatás közben felhasznált víz mennyiségét vesszük alapul, mely átlagosan 50-60 l körül van, azonnal látszik a hatalmas különbség. Természetesen lehet egy-két tál vízben is mosogatni, de 9 teríték esetén ez meglehetősen kétes kimenetelű művelet, úgy a tisztító hatás, mint a felhasznált mosogatószer mennyiségét tekintve.
A mosogatógépek ilyen szinten takarékos működése főként a magas hőmérsékletnek tulajdonítható. A 60-75 °C-on végzett mosogatás sokkalta hatékonyabb a kézmeleg vízben történő tisztításnál. További lehetőség a takarékosságra a többszörös vízszűrő rendszer, amely segítségével ugyanaz a víz többször is visszaforgatható a mosótérbe, elszennyeződésük esetén pedig egyszerűen vízcsap alatt kitisztíthatóak. Vízlágyító használatával a mosószer hatása jelentősen nő, ennek utántöltése pofonegyszerű, a már említett szűrő-tisztításhoz hasonlóan. Sőt egyre kedveltebb a 3 az 1-ben tabletta, amely egyben tartalmazza vízlágyítót, mosószert és az öblítő szert is.
Nem szóltunk még arról, hogy mennyi időt takarít meg számunkra a mosogatógép használata. A nagy gyártók évi 200-220 mosogatással számolnak egy négytagú család esetén. Ha egy mosogatásra csak 1 órát szánunk, akkor is majdnem másfél hetet töltünk egy év alatt a mosogatótálca előtt. Mindenki eldöntheti, hogy mire fordítaná a felszabadult egy hetet.
Végül, de nem utolsó sorban érdemes abból a szempontból is megvizsgálni a kérdést, hogy a piszkos edények nem konyhánkat "ékesítik" hanem egyenesen a gépbe kerülnek, mely ha megtelt, kezdheti a tisztítást, az öblítésen keresztül a szárítással végezve, így az elmosott tányérok és poharak egyenesen a polcra kerülhetnek vissza. Ráadásul olyan csillogó tisztán, ahogyan kézzel szinte lehetetlen elmosni őket. A reklámok ebben a tekintetben nem túloznak.