Cipőjavítás otthon

2Ha valamit intenzíven használunk, az gyorsan kopik. Ez közhely, de igaz. Különösen a cipőinkre, amelyeket naponta viselünk. A jó, kényelmes cipő sok mindent elvisel, ám közben kopik a sarka, a talpa sem örökéletű, kilyukadhat, sőt, el is törhet, ha műanyagból készült. Ha idejében észreveszszük e kopásokat, akkor még javíthatók, így tovább hordhatjuk, nem kényszerülünk új cipő vásárlására.

A lábbelik elhasználódására tehát érdemes jobban figyelni, mert a javítás olcsóbb, mint a cipő lecserélése. A feladat azonban nem könnyű, mert kevés helyen vállalják az ilyen munkát, és nemegyszer az ára sem igazán "baráti". Egy jó állapotú, "bejáratott" lábbelire azonban érdemes áldozni, és esetenként a javításokat magunk is elvégezhetjük, ha van korszerű ragasztónk, foltnak, talpnak való anyagunk. A szükséges szerszámok meg többnyire a legtöbb barkácsoló eszköztárában is megtalálhatók. A házi suszterkedés technikájába a múlt év végén már "belekaptunk", az alábbiakban viszont részletesen bemutatjuk a javítás módját.

Mivel ne kísérletezzünk?

3Próbálkozni éppenséggel mindennel lehet, így a gyakori hajlítások miatt behasadt műanyagtalpak összeragasztásával is, ám nem érdemes. Az ilyen talpak általában vékonyak, és a törés vonalában nagy igénybevételnek vannak kitéve (1). A csekély felület pedig még a legkiválóbb, speciális ragasztókkal sem ragasztható tartósan össze. A talpat nem lehet teljesen letisztítani, ezért a ragasztás csak néhány napig tart, de elég egy esős nap és a ragasztás újból elenged, a cipő beázik.
A vastag, mélyen bordázott cipőtalpak esetében is hasonló a helyzet, sőt ezeknél még a talpszél mellett elváló ép talpak visszaragasztása is kétséges, ugyanis a talp ezeknél felülről is üreges, amelynek bordáira ugyancsak nem lehet sikeresen visszaragasztani a felsőrész aljára ragasztott talpbélést. Az ilyen lábbelik javításával ezért nem is érdemes bajlódni, a munkát még a tisztességes cipőjavítók sem vállalják.
4Az elszakadt felsőrész darabok sem varrhatók össze sok esetben, mert alul-felül folttal közrefogva kellene összefogni, ami csúnya, belül pedig gyötörné viselője lábfejét. A felfeslett varrású felsőrész-darabok is csak akkor varrhatók át, ha nem a talpszél mellett, vagy az orr részen vannak, mert ilyen helyekre a varrógép sem képes minden esetben "bebújni". Hasonló a helyzet az átszakadt, letörött műanyag felsőrész darabokkal, átszakadt fűzőlyukakkal, lyukpántokkal is. Ilyenkor nincs mese, a cipőről le kell mondanunk, mert a javítás csúnya lesz, és nem is tart sokáig. Tanulság: az új cipőt alaposabban kell kiválasztani, mert a műanyagból készültek ritkán hosszú életűek, és javításuk is ritkán sikeres. Továbbá, a cipőket rendszeresen ápolni kell, így könnyen felfedezhetjük az adódó hibákat is, amelyek könnyen javíthatók.

Apróbb javítások

6Aki rendszeresen gondozza a cipőit, hamar észreveszi, ha talpszél kezd elválni a felsőrésztől. Ezen könnyű segíteni. Előbb kis huzal-körkefével tisztítsuk le a talp felső rámája melletti részt a szennyeződésektől (2), és ezt a felsőrész elvált részén is tegyük meg. Nem árt benzines tamponnal is áttörölni ezeket a felületeket, hogy teljesen tiszták legyenek. Miután kiszáradtak a sérült felületek, a felsőrészt - amennyire tudjuk - húzzuk el a talp belsejétől, és nyomjunk a rés mélyére kevés cipőragasztót. Nyomjuk össze, majd gyorsan húzzuk szét, majd a talp és a felsőrész szélére is terítsünk vékonyan ragasztót egy falapocskával (3). E célra a speciális poliuretán cipőragasztót használjuk, amely kiválóan tapad a műanyagokhoz, gumihoz és bőrhöz is, emellett vízálló, elasztikus és erős kötést biztosít az összeragasztott részek között. Az oldószer elpárolgásához kb.10 perc szükséges, utána lehet csak az anyagokat összeilleszteni.
7A szilárd kötéshez erős nyomásra, vagy erős ütésekre is szükség van. Az oldószer elpárolgása után belülről kifelé haladva nyomjuk a felsőrészt a talpra. Ha a felválás a cipő középső részén van, fadarabra helyezve kalapáccsal többször üssünk a talpra, ha pedig a lábfej körül helyezkedik el, akkor sámfára húzva és térdünk közé fogva kalapáljuk össze a szétvált részeket. A felesleges ragasztót benzines ronggyal letörölve most még eltüntethetjük, később viszont már szinte lehetetlen a bőrfelszín sérülése nélkül ezt megtennünk.
A cipők felsőrészének összevarrt fejrészein a felfeslett öltéseket ugyan nem tudjuk átvarrni, viszont az elvált széleket ragasztással is lerögzíthetjük. A bőrfelületek letisztítása után az előzőkhöz hasonlóan tisztítsuk meg a felfeslett széleket, majd a ragasztó felkenése, kiszellőzése után a felső darab szélét eredeti helyére visszaillesztve, felülről erősen megütve újból rögzíthetjük az alatta levő felületre. A sámfa használata az ilyen javításoknál is nagyon előnyös.
A saroknál a levált bélést is az előzőkhöz hasonlóan ragaszthatjuk vissza a cipőkéreg belső oldalára. Ha a varrás is felfeslett, akkor ezt a hibát két tűt és erős cérnát használva, az eredeti tűhelyeken átöltött kettős varrással javítsuk ki (4). Ilyenkor mindig öt-hat ép öltést is varrjunk át, hogy a további öltések ne lazulhassanak meg.
A lyukasra kopott sarokbélést is kicserélhetjük vékony bélésbőrből kiszabott darabok beragasztásával, ám ebben az esetben az új bélés alsó szélét bujtassuk a talpbélés alá, felül pedig ragasszuk a visszahajtva letűzött felső szegély széle alá. A ragasztott részeket ne feledjük el erősen végig ütögetni, hogy a kötés elég szilárd legyen. Az ilyen hibák jelentősen lecsökkenthetők, ha a cipők felhúzásakor cipőkanalat használunk.

Lejárt talprészek foltozása

8Ezek a használatból adódó kopások többnyire a talp orrrészén, a spiccen, illetve a sarkok végén fokozatosan alakulnak ki. A sima felületű sarokvégek kopása nedves, vagy fagyos időben balesetveszélyes, hiszen könnyen megcsúszhatunk, de a félre járt sarkú cipő csúnya is. Ilyen esetekben a lekopott részt folttal szokás pótolni, régiesen szólva flekkelni kell.
E célra bőr és gumi, vagy műanyagtalpú cipőknél egyaránt használhatunk nagy kopásállóságú gumilapot. A kisebb kopásokat azonban bemélyített sarokfolt felerősítésével is kijavíthatjuk. A kopásnál mindig nagyobb foltot használjunk, amelynek vastagsága a legnagyobb kopással legyen azonos. A sarok felületét éles marokkéssel vágjuk be egyenes vonal mentén, majd legalább 2 mm mélyen véssük le egyenesen a felesleges sarokanyagot (5).
Ha nagyon lejártuk a sarkat, akkor a lemunkálás ferde, ám egyenes felületű is lehet. Ilyenkor a folt anyag hátoldalát csiszolótárcsával koptassuk le ék alakban. A foltot illesszük a helyére, nagyolva vágjuk körül, majd a csiszolással felérdesített anyagokat kenjük be cipőragasztóval, végül pedig a foltot pontosan a bevágás vonalához illesztve préseljük erősen a sarokra. E célra csavaros-, vagy más állítható szorítót használjunk, amelynek pofái alá alátétfákat szokás tenni (6). A sarok foltozása tartósabb lesz, ha a teljes felületét új gumisarokkal fedjük le, amelyet a ragasztáson kívül néhány szeg beütésével is megerősítünk. A gumisarkak készen megvásárolhatók, de szélüket a részben foltozott sarok körvonalához igazítva szükséges körülvágni, majd a sarokoldal összecsiszolása után viaszolni kell. Ezt rongykoronggal könnyű elvégezni.

Talpalás gumival

10Erre akkor van szükség, ha a cipőnk talpán kopás miatt lyuk keletkezik, vagy a műanyag talpon apró repedéseket fedezünk fel. Egy vékonyabb teljes talp felragasztásával ugyanis még megakadályozhatjuk a teljes kettétörésüket, így tovább is viselhetők maradnak. Egyes cipők sem teljes egészében bőrtalpúak, csupán a járófelületük bőrrel fedett. Ha ezeknek kilyukad a talpbőrük, a lyuk mentén esőben felválik az elvékonyodott bőr, és ez a talp teljes leválásához vezet (7). Új talp felragasztásával azonban a cipőt még tovább hordhatjuk. Ilyen esetekben első dolgunk a talp beszerzése. Ezeket felület mintázott lapanyagként, vagy teljesen alakra formáltan a cipő méretéhez igazodó nagyságban, finoman vagy erősebben mintázott felülettel is beszerezhetjük a bőr és cipőkellékeket árusító üzletekben. A talpak méretéhez igazodva jelöljük fel a talpak egyenes végét a cipő középrészére, majd csiszolással koptassuk finoman érdesre az egész talpfelületet (8), és az új talp hátoldalát is. Ha az orr-rész erősen kopott, az előzőek szerint javítsuk ki még az új talp felragasztása előtt.
A felületeket kenjük be cipőragasztóval, ha szükséges a nedvszívóbb felületre terítsünk újabb vékony rétegben ragasztót. A kötőanyag elterítéséhez használjunk keskeny spatulyát. Várjuk meg a ragasztó átszellőzését, majd a talplap egyenes végét a cipőre illesztve középről kezdve, a szélek felé haladva, erős ütésekkel kalapáljuk cipőnkre a talpat (9). Különösen a szélek mentén préseljük le erősen az új talpat, mert cipőnk itt van leginkább erős igénybevételnek kitéve. A ragasztás után a széleket csiszoljuk az eredeti talpszéllel össze (10), majd az új talp alsó élét finoman csiszolva kerekítsük is le. A műveletet a talpszél rongykorongos beviaszolásával fejezzük be (11), amihez a sötét színű cipőkrém is megfelel.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Karácsonyfák és talpak

Amikor a karácsonyfa megvásárlására indulunk, rendszerint már van elképzelésünk, hogy mekkora fát szeretnénk, és mennyi pénzt szánunk rá. Vannak hagyományaink, amikhez ragaszkodunk, de időnként...


Biztonságos játékok és ruhaneműk

A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH) rendszeresen vizsgálja a 3 év alatti gyerekeknek szánt játékok és ruhaneműk biztonságát. Abiztonsági követelmények ebben a termékkörben a legszigorúbbak,...