Stencilezett ornamentika

A stencil technika

Ezzel a módszerrel általában ismétlődő mintákat, stilizált motívumokat lehet szinte azonos minőségben szakaszonként sokszorosítva a különféle munkafelületekre felfesteni (1). A minták azonosságát természetesen egy, vagy több festő-, pontosabban stencilsablonnal biztosíthatjuk, a színezéshez pedig különféle festékeket és festőeszközöket használhatunk (2). A színezőanyagokat mindig a mintázandó felület anyagához igazodva kell megválasztanunk, amit ecsettel, kis festőhengerrel, tamponnal, vagy akár szórással teríthetünk a munkafelületre. A különféle festőeszközök természetesen egymástól eltérő hatású mintázatokat eredményeznek, ezért ezeket célszerű az igényeinkhez igazodva megválasztani, éppen úgy, mint a mintá(ka)t, és a színeket is.
A minta kialakítása rém egyszerű, a sablont a felületre igazítjuk (3), majd leszorítva a széleit ragszalaggal rögzítjük. Műanyag lapra adagoljunk kevés festéket, majd az egyenesre vágott végű stencil-, más néven tuppfoló ecsettel lágyan ütögetve juttassunk festéket a minta által szabadon hagyott felületre (4). Kevés festéket használjunk - ezt az ecset alapos kinyomkodásával érhetjük el - különben a sablon nyílásainak szélei alá nyomódhat a színező anyag. A sablont óvatosan emeljük fel, majd ismétlődő minta esetén a már felfestett mintához igazítva újból rögzítsük le (5), és ismételjük meg az előbbi festő műveletet. Ezt addig folytassuk, ameddig a mintakompozíciót be nem fejeztük.
A műveletsor kissé bonyolultabbá válik, ha többszínű mintákat kívánunk létrehozni. Ilyenkor ugyanis a különböző színeket, egymást követően, a sablon felemelése nélkül kell felfestenünk. Ezzel megnő a veszélye, hogy ecseteléskor a színek egymásba kenődnek, ezért a festőeszközzel ne kenjük be túl szélesen a nyílások szélét, és minden mintaismétlés előtt töröljük le a sablon felületére kent festéket. Ajánlatos a hátoldalán is letisztítani a sablont, és utána ezt a felületét mindig töröljük szárazra is. Ezzel elkerülhetjük, hogy nem kívánt festékfoltok kerüljenek a munkafelületre.

A sablonok

Bár készen is vásárolhatunk stencil sablonokat, ilyen mintázólapokat magunk is készíthetünk. E célra bármilyen 0,3-0,5 mm vastag, átlátszó és elég merev műanyag fólia is megfelel, ha egy előrajzolt mintáról szeretnénk sablont készíteni. A mintát filctollal másoljuk át a fóliára, majd éles vágókés hegyével vágjuk körül a kontúrokat (6). Polisztirol, vagy polietilén fóliát is használhatunk sablonanyagként, amire magunk tervezett mintákat rajzolhatunk elő. A felesleges részeket ez esetben is kés hegyével vágjuk ki az anyagból (7). A lényeg az, hogy a minta ne tartalmazzon felhajlásra hajlamos, keskeny részleteket, mert ezek festés közben könnyen elmozdulhatnak a felületről. A sablonokat soha ne készítsünk nedvszívó, vagy nedvesség hatására hullámosodó anyagból, a merev műanyag fóliák erre a legalkalmasabbak. Ha körbefutó szegélymintákat kívánunk készíteni, akkor a motívum folytonosságát ferdén összevágva biztosíthatjuk, ám előnyösebb, ha már eleve így kivágott mintasablont készítünk a sarkok festéséhez.

Festőszerszámok

E célra az egyenesre vágott végű hengeres ecsetek a leggyakrabban használatosak (8). Nagyobb összefüggő felületű részek festéséhez használhatunk kisméretű lakkozó hengert is (9), de ezt a szerszámot nagyon óvatosan kezeljük, mert könnyen más színű részeket is befesthetjük vele. A vattacsomó is alkalmas festőszerszámként, aminek összetapadt szálai érdekes strukturáltságú nyomokat hagynak a felületen (10), és ezt a festőeszközt bármikor gyorsan új tamponra cserélhetjük. Ezen kívül használhatunk bármilyen kerek és rövid szőrzetű ecsetet, amely méretét tekintve alkalmas a minta elemeinek a gyors és karakteres felületű kifestéséhez. Különleges hatású mintákat is készíthetünk, ha a sablont 1 mm vastag sztirol lemezből készítjük el, és esetleg színezett ragasztógipszből, glettelve reliefszerű mintákat kialakíthatunk a szobánk falán (11). A mintának azonban ebben az esetben nem lehet rögzítetlen része, ezeket már eleve átkötéseket alkalmazva kell kialakítanunk, hogy a glettvas elhúzásakor semelyik része ne mozdulhasson el.

Festékek, színező anyagok

Mint azt már előbb említettük a mintázáshoz használható festékeket az alapfelülethez igazodva válasszuk meg. A kreatív hobbyművész üzletekben kapható speciális stencilfestékek elég drágák, és a céljainknak nem is mindig felelnek meg. Különösen nagy felületen, pl. falakra festett minták esetében nem. Ha lakkozott fán kívánunk ilyen mintákat létrehozni, akkor e célra a hígítás nélkül felecsetelt zománcfesték a megfelelő. Ha viszont lazúrosan áttetsző színezésű mintákat szeretnénk kialakítani, akkor még lakkozás előtt a nyers fán pácokat, lazúrfestékeket használva alakíthatunk ki nagyon mutatós mintasorokat, vagy egyedi mintákat.
Az így színezett mintákat természetesen utólag kell lakkréteggel védetté tenni. Ez pl. különösen igaz, ha nyers hajópadlót díszítünk különféle bordűr jellegű mintasorral (12). Akinek van kis szórópisztolya, az a lealapozott fafelületre finoman és nagyon vékony rétegben kiszórt olajfestékkel készíthet nagyon finom és jellegzetes karakterű mintákat, ám ezt is ajánlatos átvonó lakkréteggel védeni a kopás ellen (13). A lényeg, hogy a színezéshez használt festékre (14) jól tapadjon a matt, selymesfényű-, vagy fényes fedőlakk. Ez vonatkozik a különféle bútorok felületére festett mintákra (15) is.
Falra pedig a kívánt hatástól függően válasszuk meg a mintázáshoz használt festéket. Teljesen fedett folthatású mintázatokhoz a falfesték megfelelően színezett és hígítatlan változatát használjuk, hogy egy rétege is jó fedést biztosítson. Ha viszont átmenetes mintázatot kívánunk kialakítani, akkor fallazúrt célszerű használnunk, amely még színátmenetek kialakítására is alkalmas, hiszen hosszú a száradási ideje, ezért van időnk a színek összemosására. A falra festett mintázatokat azonban szükségtelen védőbevonattal ellátni.
Előfordul, hogy túl egyöntetű hatású kerámialapokból álló felületet kívánunk néhány díszítő motívummal érdekesebbé tenni. Ilyen esetekben speciális porcelánfestékeket használjunk, mert csak ezekkel biztosíthatjuk a felfestett minták tartósságát. A kerámia-, ill. porcelán felületeket festésük előtt alaposan zsírtalanítani kell, majd a felhordott festéket hőlégfúvóval hosszabb ideig kb. 170 fokra hevítve tehetjük időállóbbá.
Ha a fentieket követjük, akkor némi pluszmunkával ugyan, de teljesen egyénivé varázsolhatjuk otthonunkat. Arra azonban ügyeljünk, hogy ne essünk túlzásokba, mert ilyenkor könnyű a túldíszítés hibájába esni. Ha pedig mintázás közben hibázunk, nyomait még frissiben eltüntethetjük mosással, vagy lefestéssel. Ezért erre mindig legyünk készen, és legyen kipróbált módszerünk, mégpedig az adott felületbevonatra alkalmazható.