Erőgép a jó erőnlétért

Bár az egyszerűbb mozgásgyakorlatokat eszközök nélkül is elvégezhetjük, ám a különféle függő, nyújtó gyakorlatokhoz a bordásfal az igazán megfelelő szer. Készen jó kis summába kerül, ám a barkácsolóknak nem jelenthet problémát az elkészítése. Izmaink erősítéséhez ezt pedig könnyű kiegészítenünk egy súlygéppel, amely még helyet is alig foglal, hiszen a bordásfal két oldala mellett helyezkedik el. Görgős ülésű "evezőpaddal" megtoldva (1) tovább bővíthetjük a használhatóságát, így szinte minden izmunkat kedvünkre megmozgathatjuk vele. Bár szerény kis kondigépünk csak alig 200 mm-nyire áll el a faltól, használatához előtte legalább 2 m-nyi szabad térre van szükség. Otthonunkban tehát ennek figyelembevételével válasszuk ki a helyét. Nem árt azonban arra is gondolnunk, hogy a kondizáshoz viszonylagos nyugalom szükséges, ezért nem célszerű a mindenki által gyakran használt előszoba átjáró részébe, vagy szorosan a fal mellé nyíló szobaajtó mögé telepítenünk.
Az elkészítéséhez szükséges anyagok jegyzékét ismertetésünk végén táblázatba foglaltuk, ezért rajzunkon csak az alkatrészek kialakításához szükséges méreteket adjuk meg. Az egyes alkatrészek kialakításához is adunk néhány tanácsot, ám részletesebben azok összeépítésének menetét ismertetjük.
A bordásfal alkatrészeinek elkészítése összetett, de nem bonyolult munkát igényel. A lekerekített élű fokokat három, méretre szabott léc alkotja. A fokok magja (M) 30´30 mm-es léc, amelyekre 30 mm széles, félkerek léceket (N) kell ragasztanunk. A lécfokok két végén a maglécek 20-20 mm-nyire kinyúló csapokat alkossanak. Ezt mellőzhetjük, ha a távtartó lécek (L) mindkét, és az alsó-felső támlécek (J, K) egyik végét homorúan félkerekre munkáljuk. A két oldallap 20 mm-es deszkára (F) erősített hosszlécpárból (G), valamint a közéjük ragasztott és csavarozott távtartó-lécekből (L) áll. Összeállításukkor előbb az oldaldeszkára ragasszuk fel az egyik hosszlécet, majd fölé ragasztva három facsavarral erősítsük fel az alsó támlécet. Ezt követően derékszögbe állítva, ragasztva és csavarozva fogassuk fel az első fokot.
A fokok beerősítésekor helyezzünk alájuk egy-egy lécdarabot, hogy pontosan vízszintbe kerüljenek. A többi fokot egymás után, a távtartó-lécekkel együtt rögzítsük a helyükre (2). A felső támléc beerősítése után a másik hosszléccel ellátott oldaldeszkát állítsuk a fokok mellé, majd azok másik végét is rögzítsük a hosszléc élére, és a távtartókat is erősítsük közéjük. A már félig kész bordásfal fokainak végeit ezt követően a másik hosszlécpár leragasztásával fedjük le, és a kötést a foklécek között behajtott facsavarokkal erősítsük meg (3). Miután a ragasztó megkötött, a nyers bordásfal minden felületét gondosan csiszoljunk simára, majd portalanítás és alapozás után háromszor vékonyan kenjük be parkettalakkal.
A bordásfalhoz azonban áthidaló talpazat, illetve fedőlap (A) is tartozik. Egyrészt ezek rögzítik a falhoz és a padlóhoz, másrészt e két alkatrész tartja a súlyzót fedő burkolatot is. E két fontos alkatrészt 19 mm-es faforgácslapból ragasztással állítsuk össze. Lemázolása után átmenő köldökcsapokkal és hosszú facsavarokkal erősítsük a bordásfal alá, s annak tetejére. Vigyázzunk, minden szempontból középre állítva és nagyon szilárdan erősítsük fel a hevederlapokat! Végükre csavarozzunk 2,5´30 mm-es laposacélból hajlított tartóvasakat, majd az egész szerkezetet a kiszemelt helyére állítva horgonycsavarokkal fogassuk a falra és a padlóra.
Következhet a súlyzó szerkezetének az elkészítése. Burkolatának (O) anyaga 150 mm-es műanyag csatornacső, ebből készíthetjük el majd a két súlykosarat (P) is. Mozgatáshoz 8 mm-es szőtt műanyag kötél, seklik, függőcsigák, kötélszívek, szemes anyák és csavarok szükségesek. A súlykosárból (P) kettő kell, tehát először a csatornacsőből vágjunk le két 500 mm magas darabot. A palástjukat hosszában fűrésszel vágjuk át, majd 30 mm szélesen átlapolva csavarozzuk össze. Süllyesztettfejű csavarokat használjunk, és a felső csavarral belülre mindjárt a kosár függesztőlemezét is fogassuk fel. Ez lehet szerelőszalag is. A másik szárát ugyancsak süllyesztettfejű csavarral erősítsük a cső belsejébe. A kosár fenéklapját (C) 19 mm-es faforgácslapból vágjuk ki, de kontúrját a cső alapján rajzoljuk meg, hogy pontosan illeszkedjen a cső belsejébe. A fenéklapokat is süllyesztettfejű facsavarokkal fogassuk a súlykosárra.
A súlyzó burkolatát (O) szabjuk méretre, felső részébe lyukfűrésszel vágjunk nyílást a kötelek és a csigák részére. A burkolócső rögzítésére három-három faforgácslapból kivágott korong (B) szolgál, amelyek közül kettőt a felső áthidaló hevederre kell csavaroznunk, egy-egy pedig az alsóra kerül, köldökcsappal központosítva. Ezek leerősítése előtt azonban még az alsó korongokra ragasszunk 50-80 mm vastag habszivacsot (U). A habanyagot éles késsel vágjuk körül (4), hogy a talpkoronggal együtt könnyen a csőburkolatba tudjuk majd illeszteni. A talpkorong helyét, pontosabban a középpontját pontosan jelöljük fel az alsó hevederlapra, majd fúrjunk fészket a helyezőcsap számára. A talpkorong közepébe ragasszunk egy 10 mm-es köldökcsapot, majd a korongokat csavarozzuk a burkolócsőbe. Súlyként száraz homokkal töltsünk meg több műanyagzacskót (5), szájukat csomózva kössük le. A súlyuk lehetőleg azonos legyen. A vékony fóliazacskókat ajánlatos vászonból varrt zsákba helyezni, a vastagabb anyagból készülteknél erre nincs szükség.
Következő lépésként a súlyzót mozgató kötélzetet állítsuk össze. A felső áthidaló heveder végeire szemescsavarok és seklik segítségével erősítsünk fel két-két 25 mm átmérőjű kötélvezető görgőt, a bordásfal külső oldalára pedig - alulról a második fok magasságában - egy-egy újabb kötélvezetőt kell felcsavaroznunk. Két kötélszáras markolatra is szükségünk lesz, ezeket 30 mm átmérőjű farúdból készítsük el. A kötélszárak végeit kenjük be ragasztóval, nyomjuk a zsákfuratokba, majd egy-egy oldalról behajtott, a kötélen is áthajtott facsavarral rögzítsük véglegesen. A súlyzókat mozgató kötélzet két kötélpárból áll, amiből az egyik állandó kapcsolatban van a súlyokkal, míg a másik két kötél az előzők meghosszabbítását szolgálja. Ez a guruló üléses pad használatához szükséges (1). A kötélzet kialakítását keretezett ismertetésünk tartalmazza. A kötelek felszerelése után már csak a homokos zacskókat kell a kosarakba rakni (6). Ezt követően a súlyzók burkolatát már az áthidalókra erősített korongokhoz csavarozhatjuk, és ezzel a fali szerkezet készen is van.
Szerény kondigépünk kiegészítéseként guruló ülést is készíthetünk. Ennek alaplapja (D) 15 mm vastagságú rétegeltlemez, vagy 21 mm vastag laminált faforgácslap, amelynek sarkaira alulról egy-egy csúszásgátló gumi korongot erősítsünk fel. Az ülésvezető sín (T) alumínium U-idom, amelyeket a végükön kis süllyesztettfejű csavarokkal fogassunk az alaplapra, végei elé pedig erősítsünk egy-egy gumi ajtóütközőt. Az ülés lapja (E) ugyancsak 15 mm-es rétegeltlemez, de megteszi a 19 mm-es faforgácslapból kivágott darab is. Az ülőlapra gumi, vagy műanyagkerekes bútorgörgőket csavarozzunk fel, majd ragasszunk a másik oldalára legalább 50 mm vastag poliuretánhabot. A felesleges anyagot az üléslap éle mentén vezetett késsel vágjuk le (7), majd a habpárnát erős vászonhuzattal fedjük be. A huzatot kétszeresen visszahajtott széleinek a leszegezésével rögzítsük az üléslap alá.
A kész ülést helyezzük a vezetősínekbe (8), és mozgatása közben ellenőrizzük, hogy megfelelő-e a sínnyomtáv. Ha az ülés valahol megakadna, a lefogó csavarok valamelyikének az oldása, és a sínek pontos beállítása után rögzítsük le újból. Ezzel házi kondigépünk készen is van, akár mindjárt ki is próbálhatjuk. A bordásfalon függő testhelyzetben számtalan egyszerű, ám hatásos izomerősítő gyakorlatot végezhetünk, sőt, ha netán "evezni" támadna kedvünk, akkor a súlyzót és a gurulóülést használva ezt bármikor megtehetjük. E szerény berendezéssel szinte minden izmunkat jó kondícióban tarthatjuk, s ez még pénzünkbe sem kerül.