Változatok szekrényes mosdókra

Rusztikus faláb

A modern, lágyan ívelt alakú mosdók önmagukban is dekoratívak, s vonalaikat nem csak egy szépen formált kerámia láb teheti hangsúlyosabbá. Annál is inkább, mivel mostanában a valódi fa "bevonult" a fürdőszobába is, a mosdókagylót pedig a felfogó csavarok is szilárdan a falra rögzítik, alsó megtámasztásukra nincs szükség. Ám az új, kerek és ovális mosdókagylókat esetenként formailag célszerű kiegészíteni, pl. egy vaskos gerendákból összeállított láb-párral (1), amely egyedivé teszi fürdőszobánk eme berendezési tárgyát.
A láb anyagául - mediterrán mintánk alapján - 150´150 mm-es fenyőgerendát szerezzünk be. Egy 2 m hosszú darab ki is adja az állványhoz szükséges darabokat. Előbb a mosdó alsó részét közrefogó és alátámasztó keretet készítsük el. Sarkain 45 fokban gérbevágva, s csapozva erősítsük egymáshoz az U-alakú keret három darabját. Csapként 5-8 mm vastag rétegeltlemezből kivágott darabokat használjunk, fészküket pedig tárcsafűrésszel alakítsuk ki. A fészkek legalább 40 mm mélyek, hosszuk pedig 100-100 mm legyen. A szélesebb fészkeket több befűrészeléssel alakíthatjuk ki a kívánt méretre. A két lábat ezután legalább 20 mm átmérőjű keményfa csapokkal fogassuk a keret alá (2).
Kevésbé elegáns, de nagyon szilárd megoldásként a lábakat közrefogó és rögzítő sarokcsapozást is alkalmazhatunk. A lábas állványt a falba erősített két nagy átmérőjű, s ezen átmenő csapszeggel biztosíthatjuk elmozdulás ellen. A nyers fafelületeket - természetesen simára csiszolásukat követően - a kívánt tónusúra pácolhatjuk, és több, vékony rétegben színtelen lakkal, vagy még inkább parkettalakkal bevonva tehetjük teljesen rezisztenssé a vízzel szemben.
Választhatunk ennél egyszerűbb, "üreges" megoldást is. A lábazat ugyanis jó minőségű laminált bútorlapból is elkészíthető. Ebben az esetben a lábakat U-alakúra formáljuk, és a fal felőli oldaluk maradjon nyitott. Ide néhány polcot is érdemes beépítenünk. A lapok kötéseihez köldökcsapokat és vízálló faragasztót használjunk, a fedetlen élekre műanyag élfóliát vasaljunk fel, a kész lábat pedig szögacélból leszabott sarokvasakkal fogassuk a falra (3). Mindkét lábat kiegészíthetjük még egy íveltre hajlított 6-8 mm vastag, rétegeltlemezből kialakított törülközőtartóval. Ám mivel ezeket nálunk nem szokás összecsavarva tárolni, a lap végére ne támoldalt, hanem keményfa rudat fogassunk fel törülközőtartóként (4). A hajlítást könnyen elvégezhetjük, ha a méretre szabott falemezt jól benedvesítjük, s ívbe hajlítva, zsineggel rögzítve hagyjuk teljesen kiszáradni. A mosdó aljához igazodó nyílást azonban csak ezt követően vágjuk ki, és nem árt hátul a mosdó mögött egy hevederlappal áthidalni, továbbá néhány facsavarral is fogassuk a lábazat szélső éleihez. A kifreccsenő víz ellen több vékony rétegben felhengerelt parkettalakk bevonattal védhetjük meg. S hogy az összhang teljes legyen, a mosdó feletti tükröt egy vaskos keretbe szereljük be, és eléje még egy kis üvegpolcot is tehetünk a szokásos kellékek számára.

Pultba süllyesztett mosdó 

Ez a megvalósított ötlet két lépcsőben alakult ki. A mosdó melletti rakodó szekrénykéket két készen vásárolt ajtó hívta életre. Ezek egyszerű kávaszerkezetet igényeltek, ám a mosdó mellé szerelve egyáltalán nem látszottak összetartozónak. Mivel amúgy is aktuális volt a mosdócsere, végül ez oldotta meg a problémát. Pontosabban az az építőlapokból összeragasztott pult, amely a két szekrényke tetejére lett felszerelve, és amely az új, ovális mosdókagylónak is bölcsője lett. A kialakítást bárki könnyűszerrel megismételheti, mert szinte csak egy jó fúró- és lyukfűrészgép kell hozzá.
A pulthoz a barkácsáruházakban kapható, élük mentén deszkákból összeragasztott lapból kettő szükséges, hogy a tábla elég masszív, látványa pedig attraktív legyen. A lapokat vízálló ragasztóval rögzítsük erősen egymáshoz, s amíg a ragasztó köt, lécekkel és csavaros szorítóval préseljük egymáshoz őket. Közben vessük papírra a pult alakját, amely lehet a szekrények méretéhez igazodó, de lágyan ívelt, a mosdó kontúrját követő is (5). Bármelyik alakot is választjuk, a pult éleit legalább felül kerekítsük le. A mosdót fektessük nyílásával lefelé egy nagyobb kartonra, kontúrját rajzoljuk körül, majd ezt a körvonalat kissé szűkítve vágjuk ki, és próbáljuk ráilleszteni a mosdóra. Ha a mosdókagyló peremére ül föl a kartonsablonunk, akkor ennek alapján a pult hátoldalára már átjelölhetjük a nyílás kontúrját, és nyugodtan ki is vághatjuk a felesleges anyagot.
A pult felületeit nagyon gondosan csiszoljuk simára, majd vonjuk be több vékony rétegben vízálló színtelen lakkal, vagy parkettalakkal. Bütüit különös gonddal, még az első lakkozás után is csiszoljuk le, hogy a felülete teljesen sima legyen, és alaposan itassuk be a bevonóanyaggal. A teljesen vízhatlanra lakkozott pultot csavarozzuk a szekrénykék tetejére, mégpedig alulról behajtott facsavarokkal. A mosdót illesszük a helyére, peremét színtelen szaniter tömítőmasszával hézagmentesen zárjuk le, majd szereljük fel a csaptelepet, a szifont pedig kössük be a lefolyócsatornába.
Ha a törülközőnek nincs máshol helye, akkor a pult alá csavarozzunk fel egy lakkozott farúdból és két esztergált függönyrúdtartóból összeállított törülközőtartót, amely a mosdó szimmetriavonalának közepére kerüljön. Kiegészítőként e változatnál is nagyon jól mutat a széles fakeretbe foglalt tükör. Piperepolcra itt nincs szükség, hiszen a pulton van elég hely az elhelyezésükre.

Laminált mosdóasztal 

Aki a színes bútort kedveli, annak figyelmébe ajánljuk a laminált faforgácslapból kialakítható mosdóasztalt. Ezt - tekintettel beépített jellegére - főként mosdócserénél, vagy fürdőszoba felújításkor célszerű elkészítenünk. Természetesen nemcsak egyszínű, hanem az ún. fantázia mintázatokban is jól mutat az asztallapba süllyesztett mosdós fürdőszoba szekrény (6). A sarokba célszerű elhelyezni, és a káváját a szekrényekhez hasonlóan méretre vágott lapokból csapozva állítsuk össze. A fedőlap helyett azonban csak egy-egy hosszanti hevederlécet erősítsünk az oldallapok, illetve a válaszfal közé. Mivel az asztallap első éle majd enyhén S-alakú lesz, a hevederléceknek is ezt az ívet kell követniük. Elől a fenéklap alá lábléc is szükséges, hátul viszont erre nincs szükség. A kávát nagyon szilárdan építsük össze, mert a szekrénynek nem lesz hátlapja, amely azt szilárd egységbe fogná össze, hanem sarokvasakkal fogjuk a falhoz rögzíteni.
Az asztallap S-alakú íve ne legyen túlzottan hasas, illetve homorú, éppen csak kövesse a szekrény ferde frontfelületét, és érdekesebbé tegye az egész bútordarabot. A mosdó befogásához szükséges nyílást az asztallap hátoldala felöl jelöljük fel, és így is vágjuk ki. Természetesen ebbe az asztalba csak olyan mosdót célszerű beépíteni, amely nem túl nagy, kimondottan ilyen célra kialakított. Helyét lehetőleg úgy válasszuk meg, hogy pont szembe kerüljön a hideg és melegvíz vezetékeinek menetes végével, illetve a szennyvíz csővezetékkel. Ha erre nincs mód, akkor sincs különösebb probléma, csak a vizes bekötések kialakítása lesz némileg bonyolultabb. A csapot ugyanis különböző hosszúságú flexibilis bekötőcsövekkel könnyen áthelyezhetjük, viszont a lefolyó vezetéket csak két könyökidommal, és a szükséges hosszúságúra vágott műanyagcsővel megtoldva köthetjük majd be a szennyvízcsatorna vezetékébe.
Az asztallap egyenes élére hátul ajánlatos ún. vízvető lécet is szerelni. Ez lehet 50-60 mm széles, felül lekerekített élű bútorlap-csík, amit vízálló ragasztóval, 150 mm-enként behajtott facsavarokkal, még az asztallap szekrényre csavarozása előtt erősítsünk fel (7). A lapot majd csak az egész szekrény összeállítása után csavarozzuk a káva tetejére.
A mosdószekrény két-két közbenső polclapját csapos konzolokra célszerű helyeznünk, hogy magasságukat később változó igényeinknek megfelelően módosítani tudjuk. Mivel laminált felületű faforgácslapokat használtunk alapanyagként, az alkatrészek látható élét felvasalható, fautánzatú élfóliával fedjük le, amely hasonló legyen a két ajtólap mintázatához és tónusához. Az ajtók ugyancsak laminált felületűek legyenek, és a szekrényekhez hasonlóan mart fészket igénylő kivetőpántokkal szereljük a káva, illetve a válaszfal oldalára. Bútorfogantyú helyett megteszi a koronamaróval kialakított félkör alakú nyílás is, de az élét feltétlenül fedjük le élfóliával.
A kész bútordarabra csavarozzuk fel az asztallapot, erősítsük helyére a mosdókagylót, és a szélei mentén szaniter tömítőmasszával szigetelve gátoljuk meg a víz beszivárgását. A csaptelepet is szereljük fel, majd a szekrényt állítsuk szorosan a fal mellé. A mosdó lefolyóját kössük be először, s csak azután csatlakoztassuk a hajlékony bekötőcsöveket a vízvezetékekre. Arra azonban ügyeljünk, hogy ha nincs szakaszoló sarokcsap a mosdó előtt, akkor ezt a hiányt most feltétlenül pótoljuk.
Lényegében a mosdószekrény ezzel készen is van, ám nagyon hatásos a vízvetője fölé egy nagy falitükröt szerelni a falra. Sőt! Ha pipere holmijainkkal nem akarjuk telepakolni az asztallapot, akkor egy keskeny polc biztosan megoldja e problémánkat is. Ez esetben a polclapokat szilárdan, csapozva építsük össze a függőleges tartólapokkal, amelyek ne legyenek egyformák, a belső kb. egyharmada legyen a szélső lap szélességének. A polclapok is kövessék ezt a formát, ám legkeskenyebb oldaluk kétszer olyan széles legyen, mint a függőleges tartólap, a szemközti oldala pedig a tartólappal azonos méretű legyen (8). A polc látható éleit ugyancsak élfóliával fedjük le, majd a kész polcot az asztallapba fúrt fészkekbe ülő helyező-csapokkal (9) megfogatva biztosítsuk elmozdulás ellen.