Modellfényezés

Festékek, oldószerek

E kényes művelethez először is festékre van szükségünk, mégpedig a felhordás módjának megfelelő konzisztenciájúra, azaz sűrűségűre. A dobozok, üvegcsék tartalma azonban nem mindig megfelelő. Sűrű festékekkel nehéz dolgozni, ezért többnyire hígító is kell hozzájuk. A festékek víz–, vagy olajbázisúak; hígításukhoz tehát vizet, alkoholt, illetve a gyári hígítókon kívül lakkbenzint és terpenolt szokás használni. Mivel azonban az olajbázisúak speciális összetételűek, ezekhez inkább a mindenkori gyártmányhoz való gyári hígítók használata ajánlott.
Számunkra nagyon fontos a festékek fedőképessége és a bevonatuk ellenálló képessége. A vizes, ún. aquafestékek fedőképessége egy árnyalatnyival jobb az olajfestékeknél, ezért vékonyabb festékréteggel is tökéletes fedést érhetünk el, miáltal a bevonat formakövetése is kedvezőbb. Az olajosoknak viszont jobb a kopásállóságuk, bevonatuk pedig száradás után feloldhatatlan, csillogóan magas fényű. Az akrilok jól terülnek, és gyorsan, 2-3 óra alatt száradnak meg, az olajfestékek csak testesebb réteg esetén simulnak ki, s legalább 6 óra szükséges a száradásukhoz. Sok esetben a különféle festékeket keverni is szokás. A vízbázisúakat könnyen összekeverhetjük egymással, az olajosokat csak kellő óvatossággal, mert ezzel jelentősen meghosszabbodhat a kevert festék száradási ideje, kopásállósága pedig lecsökkenhet az összeférhetetlen adalékanyagok miatt. Az esetlegesen szemmel nem látható csapadék képződése pl. a szórhatóságukat, terülésüket is károsan befolyásolhatja, fényüket pedig megtörheti. A festékek keverését ezért mindig próbakeverés előzze meg, és ne higgyünk, csak a saját tapasztalatunknak. Ami ugyanis másnál jól működik, nálunk csődöt mondhat, mert minden módszert csak a saját adottságainkhoz igazítva használhatunk sikerrel.
Nagyon vigyázzunk az oldószerek használatára. Az akrilok némelyike csapvízzel, mások alkohollal oldódnak megfelelően. Ez nagyon fontos pl. a clear festékek esetében, mert ezek a nem megfelelő oldószer hatására elveszíthetik átlátszóságukat, bevonatuk „szürke hályogossᔠválhat. Ha nem a megfelelő szert használjuk, akkor a festék csomóssá, fénye megtörtté válhat, mert az oldódás nem lesz megfelelő, ami szórási problémákat is okoz. A gyári hígítók elég drágák, ezért tényleg csak festékhígításra célszerű használni.
Az olajos festékek szinte mindegyikét oldja pl. a lakkbenzin, ám tárolás közben jelentősen elősegíti a beszáradásukat, a matt festékeket pedig rövid időn belül elkocsonyásíthatja. A festékek száradási idejét lerövidíti, ám csak a felhasználandó mennyiséghez szabad adagolni, és lehetőleg csak akkor, ha kifogytunk a gyári oldószerből. Ecset- és pisztolytisztításra viszont csak ezt célszerű használni, mert olcsó.
A terpenol ezzel szemben némileg megnyújtja az olajfestékek száradási idejét, de javítja a réteg kisimulását, és a festék fényét sem töri meg. Ezt a szert is csak szükség esetén célszerű használni, tisztításhoz azonban jobb a lakkbenzin. Kis mennyiségben tehát mindkettő alkalmazható, de soha ne adagoljuk a festékes dobozba, oda mindig csak gyári hígítót töltsünk. Kevert festékhez is úgy adagoljuk, hogy előtte külön-külön mindkettő oldódását vizsgáljuk meg. Ha e hagyományos oldószerek valamelyikébe cseppentett festékek felhősen oldódnak fel, akkor is várjunk vele néhány percet, és utána is vizsgáljuk meg, mert lehet hogy a hígítók hatására utólag válik szemcsésen csapadékossá a festék, ami a bevonat simaságát és kopásállóságát tekintve káros. Ne feledjük, a hígítók ugyan nagyrészt elpárolognak, de kis részük beépül a festékbe, javítva vagy többé-kevésbé rontva annak tulajdonságait. Ennyit tehát a használható hígítók alkalmazásáról. Fő szempont, hogy az oldódási vizsgálat ne csak pillanatnyi, hanem egészen a száradásig terjedő legyen, mert akkor nem érhet bennünket meglepetés.
A festés műveletét jelentősen megkönnyítik a spray festékek. Modellváltozatait sokan kedvelik, ám drágák, és a kiszórt festékből sok kárba vész, különösen a kis alkatrészek festésekor. A szóráskúp ugyanis nem szabályozható, és a flakonokkal elég nehéz jól bánni. Előnyük, hogy drága szóróberendezés nélkül dolgozhatunk velük, és ha rájöttünk használatuk ideális fogásaira, nagyon szép bevonatok érhetők el velük. Sokan csak ezeket használják modelljeik fényezéséhez. Hátrányukként felróható, hogy ezekkel semmiképpen nem lehet színt keverni. A spray festékek másik fajtája autójavító vagy hobbi festékeket tartalmaz. Modellezési célra többnyire csak a flakonból kiszórva, és kiszellőztetésüket követően pisztolyba töltve használhatók, mert céljainkra nem elég finom a permetük, s a szóráskúpjuk is túl nagy. Előnyük, hogy űrtartalmunkhoz mérten olcsók, nem száradnak be, s ezekkel esetlegesen kiegészíthetjük a modellfestékek színválasztékát. Kopásállóságuk kiváló, de alkalmazásukkal legyünk nagyon óvatosak, mert némelyikük felmarja a sztirolanyagok felületét. Ezt öntőkerettel és fóliadarabra történő próbaszórással ellenőrizzük. A szórás előtt kis tégelybe töltve szellőztessük ki belőlük a hajtógázt, mert a pisztoly tartájába töltve pezsegni kezd, s kifut, mint a túlforralt tej.
Amelyik festéket acetonnal (nem körömlakk lemosóval!) lehet hígítani, az céljainkra nem alkalmas. Azért van ez alól kivétel is, mert pl. a Maestro matt fekete festéke alapos kiszellőztetés után leheletvékonyan felfújva bársonyosan matt felületet ad, sőt kevés olajezüst hozzákeverésével (legfeljebb 1/3 részig) remek matt fémszíneket érhetünk el. Igaz legalább 6 óra száradást igényel az ilyen fémhatású bevonat. A Duplicolor krómeffekt festékének pedig szinte nincs párja, de csak alapos szellőztetéssel és finom festékködként kifújva lehet használni, különben felmarja a lazább szerkezetű sztirolfelületeket. Lakkbenzinnel hígítható, ám akkor elveszíti a fémes csillogását, és elmattul a bevonata. Az első rétege matt, és újabb réteg rászórása után kezd fémesen csillogni a fémrétege.
A lakkbenzinben oldódó spray festékek sem mindig használhatók, csak szigorúan próbafújás után. Tartalmazhatnak ugyanis olyan összetevőket, amelyek vegyi reakcióba léphetnek a sztirol anyaggal. Az is előfordulhat, hogy a festék csak a felület egy részét marja fel, mert itt lazább a fröccsöntött felület szerkezete. Ezt azonban szabad szemmel nem láthatjuk, csak a festék felszórása után a szivacsossá vált, kráteresen szemcsés felületű bevonat árulkodik róla. Az ilyen festékek használata sem előnyös, mert az okozott felületi hiba szinte kijavíthatatlan, még jó esetben is csak tapaszolással tüntethető el valamelyest, ráadásul az alkatrész szilárdságát is jelentősen csökkenti a felmaródás. Amelyik hobbi-, vagy autójavító spray festék viszont megfelel a céljainknak, azok szinte hígítás nélkül használhatók, évekig nem száradnak be, az azonos márkájúak pedig keverhetők egymással, így jelentősen megnövelhetjük velük a színválasztékunkat. Ám kiválasztásukat mindig alapos festési próba előzze meg.