Reluxát a konvektor elé
Ezt a megoldást gázkonvektorhoz készítették, és nagyon egyszerűen kialakítható. Az ablak alá egyedi elképzelés szerint kivágott, vastagított tetőlap került a konvektor fölé, amit két oldalról függönytartó rúdból levágott oszlopok támasztanak alá (1). A fedőlap felső rétege laminált faforgácslap, ami alá natúr faforgácslapot csavaroztak, majd a megerősített lap látható élét fóliával fedték le. A natúr faforgácslapra alumíniumfólia borítású hővisszaverő szigetelőanyagot ragasztottak, majd az ablakpárkány széle alá erősítették. Ezt követően az ablakon levő alumínium reluxával azonos szélességű és színű redőnyt erősítettek alá. A lamellák így megfelelő szögbe állítva szinte alig gátolják a levegő áramlását, és jótékonyan eltakarják még a legcsúfabb konvektort is. Azonban nem árt, ha a sötét színűre festett lemezburkolatot a falhoz hasonló színárnyalatúra festjük be, mert így jobban belesimul a környezetébe, és a redőnylemezek hézagain is kevésbé sejlik elő. A műanyag reluxa azonban nem alkalmas erre a célra, mert a konvektorból kiáramló meleg levegő hatására eldeformálódnak a PVC lamellák.
Aki viszont drágállja a reluxa ilyetén felhasználását, az 1´30-40 mm-es egyenes alumínium szalagból leszabott darabokból is elkészítheti a takaró rolót (2). A lemezekbe sablon segítségével fúrjon lyukakat a függesztő zsinórok számára, mégpedig egymás mögött két sorban. A fémlemez szalagokat akril spray festékkel könnyen a kívánt színre festhetjük, de a kellő fedettségű bevonóréteghez legalább kétszeri fújás szükséges. Az egyes lemezek közé - az erős zsinórra - kb. 25 mm hosszúra vágott vékony műanyagcsöveket kell húzni távtartóként, és az így felfűzött redőnylemezeket egy 20´20 mm-es léchez célszerű felerősíteni. A lamellák szögállását a hátsó zsinegek leeresztésével lehet beállítani. A tartóléc könnyen a fedőlap alá csavarozható, így viszonylag olcsón, bár jelentősebb munka árán készíthető ideálisnak mondható fűtőtesttakaró rács.
Rúdfüggöny
Az ablak alatt elhelyezett fűtőtestek elrejtésének módja szinte kézenfekvő; az ablaktok könyöklő deszkája alá, vagy azzal egy szintbe felszerelt lap fedi le fölülről a fűtőtestet. Erre szokás különféle, nyílásokkal áttört felületű takarólemezt felerősíteni. A takarólemez helyett azonban használhatunk különféle méretű rúdanyagokat is. A fedőlapot ilyenkor célszerű úgy kialakítani, hogy az a legkevésbé állja útját a meleg levegő áramlásának, és ugyan ilyen szempontok szerint válasszuk ki a homlokfelületet takaró anyagot is. Ha pl. a fűtőtest közel van a párkány éléhez, akkor a fedőlapba ajánlott nagy nyílást vágni, és abba 5 mm-es rétegeltlemezből leszabott csíkokból összeállított rácsot erősíteni. A rácselemek minimum 25 mm-re legyenek egymástól, felső élük egy szintbe legyen a fedőlapéval. A homlokfelület letakarására használhatunk 10-30 mm átmérőjű farudakat, vagy alumínium csöveket is, amelyek egymástól legalább az átmérőjüknek megfelelő távolságra legyenek.
A konzollal szilárdan a falra erősített fedőlap formája bármilyen lehet, de legalább 100 mm-re nyúljon túl a fűtőtest, vagy konvektor homlokfelületén. Nagyon vonzó forma a lekerekített sarkú és enyhén ívelt élű fedőlap (3). E megoldásnak előnye, hogy a burkolat alul nincs lezárva, a lehűlt levegő beáramlását így nem akadályozza semmi. A homlokfelületet szemescsavar-párokkal a fedőlap alá akasztott rúdfüggöny alkotja (4), amelyet bármikor könnyű - pl. tisztítás alkalmával - leemelni. A függesztett rúdsor híven követi a fedőlap ívelt élét. A rudak anyaga lehet bármilyen fa, kemény műanyag-, vagy akár alumíniumcső is. A farudakat méretre szabásuk, csiszolásuk után pácolással változtathatjuk a szoba berendezéséhez illőbb színárnyalatúra, a lakkozás pedig élőbbé teszi az anyagukat. A műanyagcsövek palástját színre mázolva, az alucsöveket pedig acélgyapotos koptatással tehetjük kellemes megjelenésűvé. A farudak végébe közvetlenül behajthatjuk a kis szemescsavarokat, a csövekbe előbb fadugókat kell ragasztanunk, a szemes csavarokat pedig e dugók közepébe hajtsuk be. A fedőlap aljába - a szélüktől 2/3 rúdátmérőnyi távolságra - húzzuk be a rudak nyomvonalát, majd körzővel jelöljük fel a nyitott szemescsavarok helyét, amelyek egymástól két rúdátmérőnyire legyenek. Lehetőleg kis szemescsavarokat használjunk, hogy kevéssé látszódjon a felfüggesztés módja (5). Ha ezt teljesen el akarjuk tüntetni szem elől, akkor a fedőlap élére a lapnál szélesebb élfedő-anyagot kell ragasztanunk, a szemescsavarokat pedig kissé jobban ki kell nyitnunk, hogy a rudakat könnyen a helyükre tudjuk majd akasztani. Hasonló anyagokból, ám csapozott megoldással kialakított (6), a fűtőtestek elé állítható rúdparavánnal (7) is elérhetjük a célunkat. Ez könnyen mozgatható, és még rakodópolcként is használható.
Keretes zsalugáter
Lambériázott helyiségekben a fűtőtestet - kiváltképpen, ha az ablakmélyedésben van - könnyű eltüntetni. Elég egy rácsos léckeretet összeállítanunk (8), amit azután egyszerűen a faburkolathoz erősítve jótékonyan eltakarja a régi fűtőtestet (9). Ilyen esetekben még az sem okoz nagy gondot, ha az öntöttvas monstrum kiáll a fal síkjából, hiszen csak a faburkolatot kell merőlegesen elfordulva folytatnunk, és a zsalugáteres keretet a síkból kiemelkedő burkolathoz csavarozhatjuk. A keretet 30´30 mm-es lécekből állítsuk össze, a 15´60 mm-es zsaluléceket pedig átmenő facsavarral fogathatjuk a két oldalsó keretléc közé. Így e lécek dőlése is jól beállítható, és ha a fűtőtestet is drappra mázoljuk, a zsalugáteres keret mögött szinte észre sem vehető. Ilyen esetekben azonban a fűtőtest fölé is rácsot erősítsünk, hogy a levegő cirkulációja kedvező legyen. A faanyagot azonban ajánlatos a fokozott kiszáradástól védeni, amit a fűtőtest mögé ragasztott alumínium hőszigetelő fólia felragasztásával és előrelátó faanyagvédelemmel biztosíthatunk.
Oázis fűtőtest fölött
Végül, íme egy mutatós, ám elég rossz hatásfokú megoldás a virágkedvelőknek. Ez nem más, mint egy magasba emelt virágláda, melyet a fűtőtestet is elrejtő lábazat és perforált alumínium homloklemez egészít ki (10, 11). Mázolt felületű változatához natúr, az igényesebbhez viszont laminált felületű faforgácslap szükséges. A virágláda adja a burkolat fő méreteit. Előbb U-alakú vályúját állítsuk össze, majd erősítsük fel a két oldallapját, amely egyben a burkolat lába is. Az előlapot két, oldalról felfogott darab adja, amelynek hátoldalára lehet felcsavarozni a lehetőleg nagy nyílású perforált lemezt (12). A kész burkolatot csak a fűtőtest fölé kell állítani, és a virágláda fóliával történő kibélelése után már a meleget kedvelő szobanövényeket is új helyükre telepíthetjük, s a csúf radiátor is eltűnik a rostély mögött. A rostély lehetőleg nyúljon a fűtőtest fölé, és mögé ajánlatos - felül ívben, a frontfelület nyílása felé kihajlított - alufóliás hőterelő szigetelő lemezt erősíteni a falra. Arra azonban számítsunk, hogy a növényeket még így is gyakrabban kell majd öntöznünk, és az ablakot sem nyithatjuk ki, hacsak nem bukópánttal ellátott.