Egy ágy, amelyen jó pihenni

A mintadarab szerkezetileg egyszerűnek mondható, anyagai könnyen beszerezhetők lapszabászatokban. Az ágykeret mérete 320x2568x1552 mm nagyságú, és négy kihúzható, ágyneműtartóként használható fiókot tartalmaz. Valódi színfurnérral borított bútorlapokból, sima fenyőfa deszkákból és staflikból, vagy laminált felületű faforgácslapokból is kialakíthatjuk. Ez utóbbi esetben több munkánk lesz vele, ám könnyebb a szoba többi bútorához igazodva kiválasztanunk az anyag mintázatát.
Ha az elkészült ágynak a szerkezetét mintaként használjuk, kisebb módosításokkal igényeinknek és a helyiség adottságának megfelelő ágykeretet készíthetünk a minta alapján. E változtatásokra leírásunk végén térünk ki. Az eredeti verzióhoz szükséges, jegyzékbe foglalt anyagok beszerzése, és a nagyobb darabok méretre szabatása, simára csiszolása után fogjunk hozzá az ágykeret kialakításához.
Először is az ágy hat lábát (C, D) szabjuk méretre. A négy azonos magasságú darabba (C) véssünk fészket a tartólécek csapjai számára. Ha van felsőmarónk, vagy asztali fűrészgépünk, akkor a lábak közötti betétlapok (G) rögzítését idegencsapozva, vagy a táblából kimart csaprészekkel csatlakoztathatjuk a lábakhoz, ám választhatjuk a lábakra erősített támléces megoldást is. Az előző kötésmódok munkaigényesek, az utóbbi egyszerűbb megoldás, de szilárdsága még megfelelő a célnak. Az idegencsapos kötésmódnál előbb a lábba és a kereszttartóba (B) ragasszuk be az 5x30 mm-es, rétegeltlemezből leszabott csíkokat, majd a lábat ragasszuk a kereszttartóra. Az alkatrészeket óvatosan, hézagmentesen csatlakoztassuk egymáshoz (1), majd a betéttáblát (G) és a másik lábat is üssük a helyére, és két-két csavaros szorítót használva húzassuk össze a darabokat (2). Az összeállított lábvéget tegyük félre, és az ágykeret másik végét is alakítsuk ki. A két hossztartó (A) közepére erősítsük fel a középső lábat (D), majd a két közbenső hevederlécet (E) is üssük a helyére (3). A váz két végén levő fedőlapot (F) idegencsappal, vagy támléccel kapcsoljuk a kereszttartókhoz, két-két rövid támléccel a hossztartókhoz, s másik hosszanti élük kialjazása a hevederlécekre üljön fel. A lábvég felőli fedőlapot a hossztartókra történő felragasztásával rögzítsük véglegesen a vázba (4), a másikat pedig a fejvég lábainak és kereszttartójának beragasztásával rögzítsük a helyére.
Következő lépésben a négy fiókot állítsuk össze. A fiókok oldallapjaiba marjunk 6x6 mm-es hornyokat a fenéklap számára, majd az oldallapokba (I) marjunk 10x19 mm-es aljazásokat az elő- és hátlapok (J, L) számára. A fiókkávákat - a hátlapok kivételével - ragasztva és facsavarokkal is megerősítve állítsuk össze, majd a horonyba ragasztót nyomva csúsztassuk helyére a fenéklapokat (Q, 5), végül a fiókhátlapokat (L) is erősítsük a helyükre. Ezután erősítsük fel a fiókok homloklapját (6), a kávák előlapja mögül behajtott facsavarokkal, és a fiókok aljára M3x10-es anyás csavarokkal fogassuk fel a hat, tehát oldalanként három-három széles bútorgörgőt (7). A fiókok homloklapja az ágylábak közé záródik, ütköztetésükhöz a középső lábra betétléccel (N) ellátott ütközőlapot (M) kell felcsavaroznunk (8). Sőt, ajánlatos hasonlókat a szélső lábakra is felerősítenünk. E betétlécek 10x20x250, az ütközőlécek pedig 20x90x250 mm méretűek legyenek. A fiókokra csavarozzuk fel a mozgatásukat megkönnyítő fogantyúkat, majd a fejtámláját készítsük elő végleges felerősítéséhez.
A fejtámla konzoljának a rögzítésére lamelló (9) vagy hagyományos köldökcsapokat használhatunk. A szélső konzolokat a tábla szélétől 200-200 mm-re ragasszuk fel, a harmadikat pedig a tábla közepére fogassuk. A fejtámla alsó élét a konzolokkal azonos síkban gyaluljuk le, majd - ugyancsak csapozva - ragasszuk az ágy végére. Arra azonban ügyeljünk, hogy a támla felső éle a váz élétől 30 mm-rel előrébb kerüljön. Az ágy nyers váza most már készen van (10), jöhet az ágybetétet tartó lap (R) beerősítése, és az esetleges finomító műveletek elvégzése.
Az ágybetétlap 19 mm vastag faforgácslap, vagy 15 mm vastag rétegeltlemezből kiszabott darab. Felületét érdemes 5-10 mm vastag, sűrű habszivacs réteggel, vagy két rétegben ráterített kárpitosipari szálbundázattal és erős vászon, vagy vékony kárpitanyaggal lefedni. A burkolóanyagot a lap hátoldalán, sűrűn letűzve rögzítsük, majd a lapot néhány facsavarral fogassuk a hevederlécekre és a hossztartók belső élére erősített szegélylécekre. Faforgácslap esetében ajánlatos a középső lábak mögé erősített ütközőlécek tetejére még egy 2x40 mm-es lécekből összeragasztott hevederidomot is beerősítenünk, hogy a lap középső terhelését kedvezőbbé tehessük.
Ha valaki kedveli a határozott éleket, sarkokat, akkor sem árt ezeket finoman lekerekítenie, ám felsőmaróba fogott, másológyűrűs marókésekkel az ágykeret éleit 45 fokban le is munkálhatjuk, vagy körben lekerekíthetjük. Ez esetben a lábak függőleges éleit munkáljuk le, majd a hosszanti éleket marjuk fazonosra. Ezt a hossz- és kereszttartók alsó élén is elvégezhetjük, ám arra számítsunk, hogy a sarkok nem lesznek lekerekítettek, mert a szerszám ezt nem teszi lehetővé. A mart éleket is finoman csiszoljuk át, és csak ezt követően végezzük el új bútordarabunk végleges felületkikészítését. Természetes faanyagokat nagyon szép, meleg tónusúvá és kellemes tapintásúvá tesz a keményviaszolás (Ezermester 1999/10. lapszám), de a több, vékony rétegben felkent bútoripari lakk is dekoratív bevonatúvá teszi ágyunkat.