Egyedi hintaló

A kedves kis lovacska darabjait egységesen 19 mm-es bútorlapból vagy faforgács (MDF) lapból, esetleg lécekből gyárilag összeragasztott építőlapokból vághatjuk ki. A kötések kialakításához gyors faragasztót és 4x50-es panelcsavarokat használjunk. A fogantyúhoz keményfából esztergált rudat szerezzünk be, a nyereghez és a kantárhoz pedig műbőr vagy erős vászon anyagot használjunk.
Először négyzethálós rajzunk alapján készítsük el csomagolópapírra az alkatrészek szabásmintáját, majd a faanyagokra rajzoljuk fel a különféle alakú darabokat. A páros alkatrészeket összefogva célszerű kivágni, ám darabonként gyorsabban lehet a munkával haladni (A). Ebben az esetben viszont a kiszabás után kell - az azonos alakúakat párosan összefogva - egyformára ráspolyoznunk. A hintaló fejét két egymásra ragasztott darab alkotja, és a kivágását követően felsőmaróval gyorsan lekerekíthetők az élei (B), ám ezt a fúrógépbe fogott csiszolótárcsával, vagy ráspolyozva is elvégezhetjük. Központfúróval készítsük el a fogantyú beerősítéséhez szükséges lyukat (C), de ez pont akkora átmérőjű legyen, mint maga a farúd, mert a nagyobb lyukból könnyen kilazul majd a beragasztott fogantyú. Nagyon fontos, hogy az összes darab külső felülete és lekerekített éle sima legyen.
A paripa háta (2) alá ragasztva csavarozzuk fel a szügyét és a farát helyettesítő két lapot (3), majd a vízszintes lap oldaléleit ezek éleihez igazítva munkáljuk le. Ezt követően a két oldallapot (1) is rögzítsük a helyükre, és a ló fejét (5) csak ezután ragasszuk a hátlap kivágásába. Mivel a gyerek hintázáskor ezt az alkatrészt nyúzza leginkább, a test belsejébe nyúló oldalára két oldalról ragasszunk 25´25 mm-es háromszögű saroklécet (8). A kötés így elég erős lesz, és ellenáll majd a kis lovas rángatásának. A fogantyút is ragasszuk a helyére, ám arra ügyeljünk, hogy kiálló része mindkét oldalon egyforma hosszú legyen. Végül a nyereg mögötti támlap (6) egyik hosszanti élét ráspolyozzuk kb. 15 fokban ferdére, és ragasztva csavarozzuk a hátlapra. A facsavarokat természetesen a hintaló belseje felöl hajtsuk az alkatrészbe. Legvégül a kengyelt helyettesítő lábtámasz lapját is ragasszuk a két oldallap kivágásába, és ezzel kész a nyers hintaló.
A felületkezelést egy utolsó finomcsiszolás előzze meg, majd jöhet a két vékony rétegben felterített színtelenlakk. Száradása után sötétbarna olajfestékkel fessük fel a ló szemét, orrnyílását és szájvonalát, a sörényét viszont fehér olajfesték hozzá keverésével világos barna színnel alkossuk meg. Amint a festék megszáradt, szerszámozzuk fel a paripát. A ló szája mellé hajtsunk be egy-egy nagyobb szemescsavart, ebbe akasszuk a karikával ellátott kantárt. Ez kb. 30 mm széles bőr, vagy beszegett szélű műbőr öv, amely olyan hosszú legyen, hogy a ló nyaka mögött még jól megfoghassa a nyergében ülő kis lovas. A nyereg lehet sötét színű vastag vászon, vagy posztóból kiszabott, beszegett szélű darab, de műbőrből is elkészíthető. A kész nyerget ragasztással erősítsük a ló hátára és két oldalára. A teljesség kedvéért még a csatos "haslót" is felfesthetjük a ló két oldalára, mégpedig látszólag a nyereg aljához csatlakoztatva. Lovunknak már csak farka nincsen, ezt a hiányosságát hátul a hátlap alá erősítet fonalköteggel szüntethetjük meg. A köteg végét azonban - még a felragasztását megelőzően - erős fonállal tekerjük össze, és kenjük be híg ragasztóval. Felerősítéséhez kis darabka erős vásznat és apró szegeket használjunk. A mokány kis ló most már csak új gazdájára vár, hogy csodálatos vidékekre vágtasson vele.