Szekrénybe zárt műhelyek

Szekrényműhely pincékbe, garázsokba

Van aki kényszerből, van aki kedvtelésből barkácsol szabadidejében. E tevékenységhez azonban nemcsak eltökéltség és szerszámok, hanem munkahely is szükséges. A családi házban lakók, vagy garázzsal rendelkezők e téren előnyösebb helyzetben vannak, hiszen a pincében, vagy a garázs végében könnyebb egy munkaasztalt elhelyezni, mint pl. egy lakótelepi lakás előszobájában, vagy konyhájában. Ám mivel a munkához nemcsak munkaasztalra, hanem szerszámos szekrényre is szükség van, célszerű ezeket úgy kialakítani, hogy használaton kívül ne foglaljanak sok helyet, barkácsoláskor pedig gyorsan a rendelkezésünkre álljon minden: a ránk váró munkához szükséges szerszámok és a munkaasztal is. E célra a kinyitható asztalú szekrények felelnek meg leginkább. Az alábbiakban két ilyen megoldást mutatunk be, elkészítéséhez leírással is szolgálunk.

A fent említett helyiségekbe viszonylag könnyű elhelyezni olyan szekrényeket, amelyeknek ajtaját lenyitva azonnal igénybe vehető munkaasztallá válnak. A szekrény belsejét pedig a különféle szerszámok tárolására hasznosíthatjuk. A meggondoltan kialakított szekrény belső terében minden munkaeszközünknek helyet teremthetünk, és elrámolásuk sem tart sokáig, hiszen minden darabnak meg van a maga helye. A lenyitható asztallapra pedig még egy nagyobb satut is felerősíthetünk, és gépmunkák végzésére is alkalmas (1), ha elég vastag és szilárd anyagból készítjük el. A szekrény mindössze
csak 300 mm mély, 2000 mm magas és 1120 mm széles, tehát a helyigénye - becsukva - nem jelentős (2).
A nagyítotthoz kattintson ide!A műhelyszekrény korpuszát 19 mm vastag faforgácslapból célszerű elkészítenünk, hátlapjául pedig 4-5 mm-es, esetleg lyuggatott kivitelű farostlemezt válasszunk. A munkaasztal lapjához keményfa-forgácslapot és 20x20 mm-es keményfa léceket, lábaihoz pedig 20-25x100 mm-es deszkákat és 30x40 mm-es léceket, zongorapántot, vagy erősebb csuklós pántot szerezzünk be. Az anyagokat vágassuk méretre, majd ezt követően hozzáfoghatunk a szekrény összeállításához.
Először a szekrény káváját állítsuk össze. Darabjait él-lap kötésben, az oldallapokkal közrefogva csapozzuk össze, vagy hosszú bútorösszehúzó csavarokkal fogassuk egymáshoz. A csavarokat azonban előfúrt lyukakba hajtsuk be. Ha a kötésekhez köldökcsapokat alkalmazunk, akkor a munka megkönnyítése érdekében átmenő csapozást készítsünk, a furatok a csapoknál néhány tizeddel kisebbek legyenek. A fedő- (B), polc- (D, F, E), és a fenéklapot (C) mindenkor ragasztással is rögzítsük a két oldallap (A) belső oldalához. A káva hátsó élére ragasszuk fel a hátlapot (M), majd 200 mm-enként behajtott facsavarokkal is erősítsük meg. A hátlapot a polcok éléhez is fogassuk hozzá.
Következő lépésben a felső ajtókat készítsük el. Ezeket ne tömör anyagból, hanem elől-hátul farostlemezzel lefedett léckeretből alakítsuk ki. Előbb a laminált felületű farostlemezből leszabott előlapok (V) hátoldalára ragasszuk fel a 20x20 mm-es lécekből összeállított vakkeretet (L), majd erre ragasszuk fel a belső borítólapot (N). Az ajtók a káva közé csukódjanak, s két-két 20x80 mm-es csuklós pánttal fogassuk fel a kávaoldalak belső oldalára. A becsukott ajtókat mágneszárakkal rögzítsük a helyükre. Az ajtókra bútorfogantyúkat sem kell szerelnünk, ha a borítólapjukba egy-egy 20 mm-es lyukat fúrunk.
Ezt követően az asztallapot alakítsuk ki. A méretre vágott faforgácslap (G) élére körben ragasszunk 20x20 mm-es, lehetőleg keményfa léckeretet (P). Az élerősítő keret léceit 8 mm-es, 30 mm mélyen a faforgácslap élébe eresztett átmenő facsapokkal is erősítsük meg. A csapok most is szorosan illeszkedjenek a fészkükbe. Hasonló módon alakítsuk ki a munkaasztal alatti lapot (H) is. A lábkerethez szükséges darabokat is szabjuk méretre, majd a két lábra (S) facsavarokkal megerősítve ragasszuk fel a két hevedert (R). A felső 20 mm-rel lejjebb legyen a lábak bütüjénél, az alsót meg 200 mm-rel feljebb rögzítsük a lábakra. Az asztal- és az alsó polclapot erős zongorapántokkal, vagy négy-négy 20 mm széles szárú, robosztus csuklós pánttal fogassuk a szekrénykáva fenéklapjának az élére, illetve a hevederek belső oldalára. A vízszintes lapok elől a hevederek élére feküdjenek fel. A munkaasztalt és a polcát így egy mozdulattal felhajtva becsukhatjuk, illetve lenyithatjuk. Felhajtott állapotában oldalról egy-egy szemes akasztóhoroggal rögzítsük (2).
A munkaasztalról azonban még hiányzik az állítható magasságú anyagtámasz. Ezt a hasznos alkatrészt egy a lábak közé beszabott deszkából (U) és egy keményfa lécből állítsuk össze. A lécet (T) a deszka élével egy síkba állítva ragasszuk fel, majd a hátsó oldal felől behajtott facsavarokkal tegyük a kötést szilárdabbá. A léc két végébe fúrjunk 5,8 mm-es lyukat az M6x50-es hengeresfejű, lereszelt menetű csavarokból kialakított rögzítőcsapok számára. E lyukak alapján fúrjuk ki a lábakon is a helyezőfuratokat, ám arra ügyelve, hogy közben a támléc mindig vízszintes maradjon.
E támléc nagyobb lapok élén végzett munkáknál nagy segítség, mert a munkadarabokat erre állítva csavaros szorítókkal az asztalra fogathatjuk (3).
A satut azonban - főként, ha az nagy méretű - ajánlatos 20 mm vastag rétegeltlemezből kiszabott felfogólapra (J) szerelnünk. Felfogó csavarjai a lap aljába süllyesztettek legyenek, hogy a befogószerszámot mindig az asztal legmegfelelőbb helyére tudjuk felcsavarozni. Ezért a felfogólap négy sarkát is fúrjuk ki, majd e furatok alapján az asztallapot is több helyen fúrjuk át. A satu általában az elülső sarkokra és az asztallap elülső részének a közepére fogva használható a legjobban.
A satulap felfogásához szárnyasanyával ellátott M8x50-es csavarokat használjunk. Az állványos fúrógép, a köszörűgép alá is érdemes ilyen vastag teherelosztó lapokat erősítenünk, hogy az egyébként nem túl vastag asztallap a gépek használata közben kevésbé legyen igénybe véve. Mivel azonosak a felerősítő furataik, az asztalra szerelésük sem okozhat gondot.
Miután a szekrényt teljesen összeállítottuk, szerszámainknak keressük meg a legideálisabb tárolóhelyét. A felső ajtókra lehetőleg csak könnyű eszközöket akasszunk fel, hogy kíméljük az ajtószárnyakat és a pántokat. Ha pedig a polcokra nehéz tárgyakat, kellékekkel teli dobozokat helyezünk, akkor nem árt közbenső, függőlegesen beerősített válaszfallal is megerősítenünk. Természetesen ezeket a hátlap felől behajtott facsavarokkal is fogassuk meg. A különféle kéziszerszámokat 3-4 mm átmérőjű lágy alumínium huzalból hajlított akasztó- és tartóhorgok segítségével rögzítsük a hátfalakra. A huzaltartók szárát nem árt pillanatragasztóval az előfúrt lyukakba ragasztani. Ha szerszámainkat jól átgondolt elrendezésben akasztjuk fel, helyüket meg is jegyezzük, akkor a szekrényen belül mindig rend lesz, semelyiket nem kell keresgélnünk.
A nagyítotthoz kattintson ide!A kész szekrényt végül célszerű be is mázolnunk. A kávát kellemes világos szürke, az ajtókat pedig kék, vagy más erősebb színű festékkel vonjuk be, mégpedig legalább három rétegben. A munkaasztalt azonban csak híg lenolajkencével itassuk jól be, majd száradás után a felületeket csiszoljuk teljesen simára. Ha a felületkezeléssel végeztünk, minden szerszámot rakjunk a helyére, az asztalon akár azonnal dolgozhatunk is.
 

Kisműhely konyhában, vagy előszobában

A kis lakásokban lakók között is szép számmal akadnak barkácsolók, ők - jobb híján - többnyire a konyhaasztalon, vagy rosszabb esetben egy régi hokedlin tevékenykednek, szerszámaikat pedig a kamrába, vagy a beépített szekrény aljában tárolják. E mostoha körülményeket jelentősen javíthatja az előzőhöz hasonló, de méretét tekintve szerényebb szekrényes műhely.
E célra egyajtós konyhai szekrényt is átalakíthatunk, de hasonlót magunk is készíthetünk. Így szerény házi műhelyünket a helyiség bútorzatához igazítva teljesen elrejthetjük (4), a háztartási eszközöket sem kell kisebb helyre összezsúfolnunk. A szekrényajtó belső oldalát most is a szerszámok tárolására használhatjuk, a belsejében levő polcokra pedig a terjedelmesebb és súlyosabb barkács kellékek, szerszámgépek kerülhetnek. A munkaasztal e változatnál is lenyitható, mégpedig egy utólag a szekrény belsejébe készített polcos padhoz szerelve.
A szekrényt úgy érdemes elkészítenünk, hogy kellően szilárd, lehetőség szerint igényes kivitelű legyen. A laminált felületű bútorlapok e célra kitűnően megfelelnek. (A kész szekrényt egyébként később esetleg más célra is felhasználhatjuk.) Hátlapja azonban ne farostlemez, hanem 19 mm vastag faforgácslap legyen, a káva darabjait köldökcsapokkal megerősítve ragaszszuk össze. A szekrénykávát úgy érdemes összeállítani, hogy valamelyik oldallapját felbakolva fúrjuk ki a csapfészkeket, majd a fedő-, hát- és fenéklapot a lábmagasítás darabjával egymás után, egymáshoz is facsapokkal megerősítve ütjük fel (5). Végül már csak a másik oldalt kell a helyére rögzítenünk, s már áll is a masszív szekrénykáva. Ezután már csak a kivetőpántokkal felszerelt ajtót kell felcsavaroznunk, készen is van a berendezéshez illő szekrény.
A világítótestet is most célszerű a fedőlap aljára csavaroznunk (6), hogy fényét már a további munkáknál is használhassuk. Egy hármas dugaszoló aljzatot is ajánlatos a belsejébe szerelnünk, hogy elektromos szerszámainkat kényelmesen tudjuk majd a későbbiek során használni.
Következő lépésként állítsunk össze 20 mm-es deszkából egy 850 mm magas, 360 mm keskeny asztalt, amelynek lapját oldalról egy-egy erősítő léc beépítésével szilárdítsuk meg. A lábai közé pedig erősítésként építsünk be még egy polcot is. Ez az asztalka szorosan illeszkedjen a szekrény belsejébe, a lécek túlnyúló szárain áthajtott facsavarokkal fogassuk a szekrény oldallapjaihoz. Ezt követően a munkaasztalt készítsük el. Anyaga 20-25 mm vastag fenyődeszka, vagy 20x20-as szegélylécekkel megerősített faforgácslap legyen. Az oldalsó kivágásokat nem szükséges elkészítenünk, ám ez esetben az asztallap 50-80 mm-rel keskenyebb legyen a szekrény belső méreténél. A hossza akár 1000 mm is lehet, ha lehajtva elfér a szekrény előtt. Az asztallap alá csavarozva ragasszunk egy-egy lécből kialakított lábkonzolt.
A lábakat két hevederrel megerősítve alakítsuk ki, majd az egyik oldal felől a hevederekig érőn fedjük le rétegelt-, vagy farostlemezzel. Ez egyben megszilárdítja a lábkeretet és még néhány kéziszerszám elhelyezésére is módot ad. A lábat kapupánt csavarokkal fogassuk a konzolokhoz, a kihajtott láb rögzítését pedig ajtókitámasztó felszerelésével biztosítsuk. Az asztallapot két-három testes csuklós pánttal fogassuk a már szekrénybe erősített asztalkához, majd próbaként hajtsuk fel a munkaasztalt, a lábát meg hajtsuk le. Ebben a helyzetben a láb a szekrény káva élétől 60 mm-re lesz, e szabad helyet pedig később még hasznosíthatjuk. A munkaasztalt felhajtott helyzetében (7) szemes akasztóhoroggal célszerű rögzítenünk. A szükséges kisebb igazítások elvégzése után már csak polclapokat kell a szekrény felső terébe szabnunk, majd - az oldallapokra csavarozott konzolokra téve mindegyiket - a szekrénybe költöztethetjük kis házi műhelyünk szerszámait.
Ha a tárolóhely netán szűknek bizonyulna, akkor az ajtó és a felhajtott munkaasztal közötti részt laposabb szerszámok elhelyezésére használjuk fel. E célra szereljünk az ajtóra egy 5x10 mm-es léckeretet, arra meg csavarozzunk fel egy - a kerettel azonos méretűre szabott - lyuggatott farostlemez darabot.
A lyukakba erősített akasztóhorgokra, vagy huzaltartókra szerelőkulcsokat, ecseteket, és más 50 mm-t nem meghaladó eszközöket függeszthetünk fel. Ezek azonban ne akadályozzák az ajtó becsukását, túl súlyosak se legyenek, mert ezzel nagyon megterhelnénk az ajtó kivetőpántjait.
A szekrényt most már a helyére állíthatjuk. Nem fog árulkodni arról, hogy zárt ajtaja barkácsműhelyünk kellékeit és munkaasztalát rejti. A helyét azonban jól válasszuk meg, mert az asztalán csak akkor tudunk majd dolgozni, ha az legalább két oldaláról jól hozzáférhető.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Babos János

Címkék: műhely

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Hibrid fűrészgépek

A piaci tendenciák egyértelműen az akkumulátoros gépek térhódítását mutatják a szerszámiparban, de kétség kívüli tény, hogy a hálózati társaikat nem minden esetben tudják pótolni. A nagy...


Rögzítők műhelyben, garázsban

A műhelyben, garázsban, kamrában, pincében sok olyan tárgyat tárolunk, amelyre csak időszakonként van szükségünk. Így aztán gyakorta az autónak már nem is jut hely a garázsban, mert amikor már a...