Szekrényműhely pincékbe, garázsokba

A fent említett helyiségekbe viszonylag könnyű elhelyezni olyan szekrényeket, amelyeknek ajtaját lenyitva azonnal igénybe vehető munkaasztallá válnak. A szekrény belsejét pedig a különféle szerszámok tárolására hasznosíthatjuk. A meggondoltan kialakított szekrény belső terében minden munkaeszközünknek helyet teremthetünk, és elrámolásuk sem tart sokáig, hiszen minden darabnak meg van a maga helye. A lenyitható asztallapra pedig még egy nagyobb satut is felerősíthetünk, és gépmunkák végzésére is alkalmas (1), ha elég vastag és szilárd anyagból készítjük el. A szekrény mindössze
csak 300 mm mély, 2000 mm magas és 1120 mm széles, tehát a helyigénye - becsukva - nem jelentős (2).
A műhelyszekrény korpuszát 19 mm vastag faforgácslapból célszerű elkészítenünk, hátlapjául pedig 4-5 mm-es, esetleg lyuggatott kivitelű farostlemezt válasszunk. A munkaasztal lapjához keményfa-forgácslapot és 20x20 mm-es keményfa léceket, lábaihoz pedig 20-25x100 mm-es deszkákat és 30x40 mm-es léceket, zongorapántot, vagy erősebb csuklós pántot szerezzünk be. Az anyagokat vágassuk méretre, majd ezt követően hozzáfoghatunk a szekrény összeállításához.
Először a szekrény káváját állítsuk össze. Darabjait él-lap kötésben, az oldallapokkal közrefogva csapozzuk össze, vagy hosszú bútorösszehúzó csavarokkal fogassuk egymáshoz. A csavarokat azonban előfúrt lyukakba hajtsuk be. Ha a kötésekhez köldökcsapokat alkalmazunk, akkor a munka megkönnyítése érdekében átmenő csapozást készítsünk, a furatok a csapoknál néhány tizeddel kisebbek legyenek. A fedő- (B), polc- (D, F, E), és a fenéklapot (C) mindenkor ragasztással is rögzítsük a két oldallap (A) belső oldalához. A káva hátsó élére ragasszuk fel a hátlapot (M), majd 200 mm-enként behajtott facsavarokkal is erősítsük meg. A hátlapot a polcok éléhez is fogassuk hozzá.
Következő lépésben a felső ajtókat készítsük el. Ezeket ne tömör anyagból, hanem elől-hátul farostlemezzel lefedett léckeretből alakítsuk ki. Előbb a laminált felületű farostlemezből leszabott előlapok (V) hátoldalára ragasszuk fel a 20x20 mm-es lécekből összeállított vakkeretet (L), majd erre ragasszuk fel a belső borítólapot (N). Az ajtók a káva közé csukódjanak, s két-két 20x80 mm-es csuklós pánttal fogassuk fel a kávaoldalak belső oldalára. A becsukott ajtókat mágneszárakkal rögzítsük a helyükre. Az ajtókra bútorfogantyúkat sem kell szerelnünk, ha a borítólapjukba egy-egy 20 mm-es lyukat fúrunk.
Ezt követően az asztallapot alakítsuk ki. A méretre vágott faforgácslap (G) élére körben ragasszunk 20x20 mm-es, lehetőleg keményfa léckeretet (P). Az élerősítő keret léceit 8 mm-es, 30 mm mélyen a faforgácslap élébe eresztett átmenő facsapokkal is erősítsük meg. A csapok most is szorosan illeszkedjenek a fészkükbe. Hasonló módon alakítsuk ki a munkaasztal alatti lapot (H) is. A lábkerethez szükséges darabokat is szabjuk méretre, majd a két lábra (S) facsavarokkal megerősítve ragasszuk fel a két hevedert (R). A felső 20 mm-rel lejjebb legyen a lábak bütüjénél, az alsót meg 200 mm-rel feljebb rögzítsük a lábakra. Az asztal- és az alsó polclapot erős zongorapántokkal, vagy négy-négy 20 mm széles szárú, robosztus csuklós pánttal fogassuk a szekrénykáva fenéklapjának az élére, illetve a hevederek belső oldalára. A vízszintes lapok elől a hevederek élére feküdjenek fel. A munkaasztalt és a polcát így egy mozdulattal felhajtva becsukhatjuk, illetve lenyithatjuk. Felhajtott állapotában oldalról egy-egy szemes akasztóhoroggal rögzítsük (2).
A munkaasztalról azonban még hiányzik az állítható magasságú anyagtámasz. Ezt a hasznos alkatrészt egy a lábak közé beszabott deszkából (U) és egy keményfa lécből állítsuk össze. A lécet (T) a deszka élével egy síkba állítva ragasszuk fel, majd a hátsó oldal felől behajtott facsavarokkal tegyük a kötést szilárdabbá. A léc két végébe fúrjunk 5,8 mm-es lyukat az M6x50-es hengeresfejű, lereszelt menetű csavarokból kialakított rögzítőcsapok számára. E lyukak alapján fúrjuk ki a lábakon is a helyezőfuratokat, ám arra ügyelve, hogy közben a támléc mindig vízszintes maradjon.
E támléc nagyobb lapok élén végzett munkáknál nagy segítség, mert a munkadarabokat erre állítva csavaros szorítókkal az asztalra fogathatjuk (3).
A satut azonban - főként, ha az nagy méretű - ajánlatos 20 mm vastag rétegeltlemezből kiszabott felfogólapra (J) szerelnünk. Felfogó csavarjai a lap aljába süllyesztettek legyenek, hogy a befogószerszámot mindig az asztal legmegfelelőbb helyére tudjuk felcsavarozni. Ezért a felfogólap négy sarkát is fúrjuk ki, majd e furatok alapján az asztallapot is több helyen fúrjuk át. A satu általában az elülső sarkokra és az asztallap elülső részének a közepére fogva használható a legjobban.
A satulap felfogásához szárnyasanyával ellátott M8x50-es csavarokat használjunk. Az állványos fúrógép, a köszörűgép alá is érdemes ilyen vastag teherelosztó lapokat erősítenünk, hogy az egyébként nem túl vastag asztallap a gépek használata közben kevésbé legyen igénybe véve. Mivel azonosak a felerősítő furataik, az asztalra szerelésük sem okozhat gondot.
Miután a szekrényt teljesen összeállítottuk, szerszámainknak keressük meg a legideálisabb tárolóhelyét. A felső ajtókra lehetőleg csak könnyű eszközöket akasszunk fel, hogy kíméljük az ajtószárnyakat és a pántokat. Ha pedig a polcokra nehéz tárgyakat, kellékekkel teli dobozokat helyezünk, akkor nem árt közbenső, függőlegesen beerősített válaszfallal is megerősítenünk. Természetesen ezeket a hátlap felől behajtott facsavarokkal is fogassuk meg. A különféle kéziszerszámokat 3-4 mm átmérőjű lágy alumínium huzalból hajlított akasztó- és tartóhorgok segítségével rögzítsük a hátfalakra. A huzaltartók szárát nem árt pillanatragasztóval az előfúrt lyukakba ragasztani. Ha szerszámainkat jól átgondolt elrendezésben akasztjuk fel, helyüket meg is jegyezzük, akkor a szekrényen belül mindig rend lesz, semelyiket nem kell keresgélnünk.
A kész szekrényt végül célszerű be is mázolnunk. A kávát kellemes világos szürke, az ajtókat pedig kék, vagy más erősebb színű festékkel vonjuk be, mégpedig legalább három rétegben. A munkaasztalt azonban csak híg lenolajkencével itassuk jól be, majd száradás után a felületeket csiszoljuk teljesen simára. Ha a felületkezeléssel végeztünk, minden szerszámot rakjunk a helyére, az asztalon akár azonnal dolgozhatunk is.
 

Kisműhely konyhában, vagy előszobában

A kis lakásokban lakók között is szép számmal akadnak barkácsolók, ők - jobb híján - többnyire a konyhaasztalon, vagy rosszabb esetben egy régi hokedlin tevékenykednek, szerszámaikat pedig a kamrába, vagy a beépített szekrény aljában tárolják. E mostoha körülményeket jelentősen javíthatja az előzőhöz hasonló, de méretét tekintve szerényebb szekrényes műhely.
E célra egyajtós konyhai szekrényt is átalakíthatunk, de hasonlót magunk is készíthetünk. Így szerény házi műhelyünket a helyiség bútorzatához igazítva teljesen elrejthetjük (4), a háztartási eszközöket sem kell kisebb helyre összezsúfolnunk. A szekrényajtó belső oldalát most is a szerszámok tárolására használhatjuk, a belsejében levő polcokra pedig a terjedelmesebb és súlyosabb barkács kellékek, szerszámgépek kerülhetnek. A munkaasztal e változatnál is lenyitható, mégpedig egy utólag a szekrény belsejébe készített polcos padhoz szerelve.
A szekrényt úgy érdemes elkészítenünk, hogy kellően szilárd, lehetőség szerint igényes kivitelű legyen. A laminált felületű bútorlapok e célra kitűnően megfelelnek. (A kész szekrényt egyébként később esetleg más célra is felhasználhatjuk.) Hátlapja azonban ne farostlemez, hanem 19 mm vastag faforgácslap legyen, a káva darabjait köldökcsapokkal megerősítve ragaszszuk össze. A szekrénykávát úgy érdemes összeállítani, hogy valamelyik oldallapját felbakolva fúrjuk ki a csapfészkeket, majd a fedő-, hát- és fenéklapot a lábmagasítás darabjával egymás után, egymáshoz is facsapokkal megerősítve ütjük fel (5). Végül már csak a másik oldalt kell a helyére rögzítenünk, s már áll is a masszív szekrénykáva. Ezután már csak a kivetőpántokkal felszerelt ajtót kell felcsavaroznunk, készen is van a berendezéshez illő szekrény.
A világítótestet is most célszerű a fedőlap aljára csavaroznunk (6), hogy fényét már a további munkáknál is használhassuk. Egy hármas dugaszoló aljzatot is ajánlatos a belsejébe szerelnünk, hogy elektromos szerszámainkat kényelmesen tudjuk majd a későbbiek során használni.
Következő lépésként állítsunk össze 20 mm-es deszkából egy 850 mm magas, 360 mm keskeny asztalt, amelynek lapját oldalról egy-egy erősítő léc beépítésével szilárdítsuk meg. A lábai közé pedig erősítésként építsünk be még egy polcot is. Ez az asztalka szorosan illeszkedjen a szekrény belsejébe, a lécek túlnyúló szárain áthajtott facsavarokkal fogassuk a szekrény oldallapjaihoz. Ezt követően a munkaasztalt készítsük el. Anyaga 20-25 mm vastag fenyődeszka, vagy 20x20-as szegélylécekkel megerősített faforgácslap legyen. Az oldalsó kivágásokat nem szükséges elkészítenünk, ám ez esetben az asztallap 50-80 mm-rel keskenyebb legyen a szekrény belső méreténél. A hossza akár 1000 mm is lehet, ha lehajtva elfér a szekrény előtt. Az asztallap alá csavarozva ragasszunk egy-egy lécből kialakított lábkonzolt.
A lábakat két hevederrel megerősítve alakítsuk ki, majd az egyik oldal felől a hevederekig érőn fedjük le rétegelt-, vagy farostlemezzel. Ez egyben megszilárdítja a lábkeretet és még néhány kéziszerszám elhelyezésére is módot ad. A lábat kapupánt csavarokkal fogassuk a konzolokhoz, a kihajtott láb rögzítését pedig ajtókitámasztó felszerelésével biztosítsuk. Az asztallapot két-három testes csuklós pánttal fogassuk a már szekrénybe erősített asztalkához, majd próbaként hajtsuk fel a munkaasztalt, a lábát meg hajtsuk le. Ebben a helyzetben a láb a szekrény káva élétől 60 mm-re lesz, e szabad helyet pedig később még hasznosíthatjuk. A munkaasztalt felhajtott helyzetében (7) szemes akasztóhoroggal célszerű rögzítenünk. A szükséges kisebb igazítások elvégzése után már csak polclapokat kell a szekrény felső terébe szabnunk, majd - az oldallapokra csavarozott konzolokra téve mindegyiket - a szekrénybe költöztethetjük kis házi műhelyünk szerszámait.
Ha a tárolóhely netán szűknek bizonyulna, akkor az ajtó és a felhajtott munkaasztal közötti részt laposabb szerszámok elhelyezésére használjuk fel. E célra szereljünk az ajtóra egy 5x10 mm-es léckeretet, arra meg csavarozzunk fel egy - a kerettel azonos méretűre szabott - lyuggatott farostlemez darabot.
A lyukakba erősített akasztóhorgokra, vagy huzaltartókra szerelőkulcsokat, ecseteket, és más 50 mm-t nem meghaladó eszközöket függeszthetünk fel. Ezek azonban ne akadályozzák az ajtó becsukását, túl súlyosak se legyenek, mert ezzel nagyon megterhelnénk az ajtó kivetőpántjait.
A szekrényt most már a helyére állíthatjuk. Nem fog árulkodni arról, hogy zárt ajtaja barkácsműhelyünk kellékeit és munkaasztalát rejti. A helyét azonban jól válasszuk meg, mert az asztalán csak akkor tudunk majd dolgozni, ha az legalább két oldaláról jól hozzáférhető.