Átfolyós és tárolós vízmelegítők

A lakás melegvízellátása közvetlenül kihat a benne élők mindennapjára, életminőségére. Ha helytelenül megválasztott melegvíz-ellátó berendezés miatt a melegvíz gyakran kifogy, vagy a használatot korlátozni kell, az napi bosszúság és családi veszekedés forrása lehet. Ezt szem előtt kell tartanunk akkor, amikor kiválasztjuk, illetve megvásároljuk a használati melegvizet előállító készüléket.
Ne az legyen az elsődleges szempont, hogy a szögletes netán jobban tetszik, mint a kerek, és ne próbáljuk eldugni a beszerezhető legkisebb berendezést valamelyik beépített szekrénybe. Ne aszerint válasszunk, hogy melyik tetszik, hanem, hogy milyen és mekkora kell. A kiválasztott megoldás, illetve a felszerelt készülék évtizedekre mindennapjaink részévé válik és akkor jó, ha észrevétlenül működik.
Az alábbiakban a választási lehetőségek bemutatásával szeretnénk segítségére lenni az építtetőknek, vagy házukat, lakásukat utólag "gázosítóknak". A bőséges választék miatt hasonlóan korábbi cikkeinkhez itt sem tudunk teljességre törekedni, de igyekszünk az egyes típusok jellemző képviselőinek bemutatására.
A vízmelegítők két nagy csoportja: az átfolyós és a tárolós készülékek a felhasználó szempontjából nagymértékben eltérnek egymástól, más-más előnyöket és alkalmazási lehetőségeket kínálnak.
Az átfolyós vízmelegítőkre jellemző a kis helyigény. A használati melegvíz előállítása a fogyasztással egyidejűleg történik, gyakorlatilag tehát az átfolyós melegvíz-termelő "nem fogy ki." Viszont a készülék által előállított melegvíz mennyiségét - mint azt már az októberi számunkban közölt táblázatban bemutattuk - a készülék hőteljesítménye behatárolja. Ez általában csak egy csapoló egyidejű ellátását teszi lehetővé. Ha például egy zuhany működik és kinyitjuk a konyhai mosogató csapját is, akkor a termelt vízmennyiség már kétfelé oszlik: a zuhany beállított vízhőmérséklete kellemetlenül csökkenni fog.
A tárolós készülékek a tartályukban lévő vizet hosszabb idő - égőteljesítménytől függően 1-1,5 óra, ill. a kémény nélküli változatoknál 4-6 óra - alatt melegítik fel, viszont a tárolt vízmennyiség a rövid ideig jelentkező nagyobb melegvíz fogyasztás fedezésére rendelkezésre áll. Példaként: egy zuhany ellátását egy átfolyós készülék is megfelelően biztosítja még akkor is, ha azt a zuhanyt egymás után tizen használják. Viszont egy fürdőkád megtöltését az átfolyós vízmelegítő csak 15-20 perc alatt tudja elvégezni. A megfelelő méretű tárolós készülékből a fürdőkád percek alatt feltölthető, viszont ha a fogyasztás túl hosszú ideig tart, az átfolyósnál lényegesen kisebb égőteljesítmény nem tud kellően utánfűteni - a melegvíz kifogy.
Feltétlenül tárolós készülék javasolható ott, ahol több egyidejűleg is használni kívánt fürdőszoba, konyha ellátására van szükség. Különösen fontos a tárolós készülék alkalmazása, ha a melegvíz-fogyasztók (vagy azok egy része) a melegvíz-előállító készüléktől távolabb van. Ekkor célszerű az ún. cirkulációs vezeték kiépítése.
A cirkulációs vezeték a melegvíz-hálózat legtávolabbi pontját vagy pontjait köti össze a tároló külön e célra szolgáló csonkjával, vagy a bemenő hidegvíz csatlakozásával. A cirkulációs vezetékbe beépített, speciális bronzházas használati melegvíz-cirkulációs szivattyú a melegvíz hálózatban kismértékben lehűlt vizet szállítja vissza a cirkulációs vezetéken keresztül a tárolóba, ahonnan a melegvíz vezetékbe a tároló hőmérsékletének megfelelő víz jut. Ezzel biztosítható, hogy a csapoknál azok kinyitásakor mindig azonnal melegvíz folyik, nem kell várni annak "megérkezésére". Az ilyen cirkulációs vezeték-szivattyú rendszer kiépítése nem csak víztakarékossági, hanem komfortnövelés szempontjából is fontos. A családi ház nagyságrendet kiszolgáló használati melegvíz-cirkulációs szivattyú 1/2" csatlakozási méretű és 15-20 W teljesítményű. Célszerű villamos csatlakozását kapcsoló órával ellátni, és üzemét a melegvíz-fogyasztás időszakaihoz igazítani.
Átfolyós kis-vízmelegítők alatt az 5 liter/perc melegvíz teljesítményű, ennek megfelelően 9 kW körüli hőteljesítményű készülékeket értjük, melyeknek néhány hazai forgalomban beszerezhető típusát az I. táblázat tartalmazza. A felsorolt készülékek közül a KORAL készülékek kémény nélküliek, égéstermékük teljes mennyiségben a készülék elhelyezésére szolgáló helyiségbe jut. Az ebből eredő fokozott veszélyesség miatt elhelyezésükre, felszerelésükre a kéménybe kötött készülékekre vonatkozó (nagy-vízmelegítőknél ismertetett) előírásoknál szigorúbb szabályok vonatkoznak.
Viszonylag nagy légterű, megfelelő légellátású helyiségbe szerelhetők csak olyan fogyasztó ellátására, melynél rövid idejű vízvételre lehet számítani (pl. konyhai mosogató). Nem alkalmazhatók zuhany, vagy kád ellátására, és csak abban a helyiségben szerelhetők, ahol az általuk kiszolgált melegvíz-csap is van. Az elhelyezhetőség elbírálására - mint általában minden gázkészülék esetében - célszerű beszerzés előtt hozzáértő tervezővel vagy szerelővel konzultálni.
Az átfolyós nagy-vízmelegítők körébe a 10, 13, 16 liter/perc melegvíz adó képességű készülékek tartoznak.
A II. táblázatban néhány gyártmányt összefoglalva láthatjuk, hogy valamennyi gyártó közel azonos paraméterű készülékeket hoz a piacra eltérő minőségben és áron.
Itt mondjuk el, hogy semmiféle gázfűtésű vízmelegítő nem szerelhető lakószobába, alvás céljára szolgáló helyiségbe, tűzveszélyes helyiségbe pl. garázsba. Átfolyós vízmelegítőt általában legcélszerűbb a fürdőszobában esetleg a konyhában elhelyezni, tudva azt, hogy fürdőkád fölé a vízmelegítőt csak annak a lefolyó felőli oldalán szabad felszerelni.
Az átfolyós vízmelegítőket ismertető táblázatban lévő minimális nyomás bar-ban az a vízhálózati nyomásérték, ami mellett a készülék működni képes. Ezeknek a szerkezete ugyanis olyan, hogy a melegvíz-csap kinyitásakor létrejövő vízáramlás energiája nyitja a főégő gázszelepét. Túl kicsi hálózati nyomás esetén nem jön létre megfelelő áramlási sebesség, így a készülék főégője nem tud begyújtani. Ha valahol tartósan alacsony értékű víznyomásra kell számítani, akkor inkább tárolós vízmelegítőt kell választani.
A táblázatokban lévő méret adatok (magasságxszélességxmélység) mm-ben vannak megadva. A névleges hőterhelés érték itt is a leggyakrabban rendelkezésre álló "H" gáz esetére vonatkozik. A megfelelő méretű kéménnyel, illetve a füstcső szűkítésével kapcsolatosan korábban leírtak természetesen itt is érvényesek. A II. táblázatban * jellel jelölt típusok füstcső mérete nincs megadva, ez ún. zárt égésterű parapettes készülék, melyhez nem kell kémény. Csak külső falra szerelhető, az égéstermék a tartozékként szállított külső faliszerelvényen keresztül távozik a szabadba. Felszerelése, beépítése azonban csak erre vonatkozó építési engedély birtokában végezhető el.
A direkt fűtésű kéményes vízmelegítő lényegében egy tartály, amelynek alsó részében lévő tűztérben elhelyezett gázégő melegíti fel a vizet. A tűztérből a forró füstgáz a tartály belsejében végighúzódó csövön keresztül - lehűlve, hőtartalmát a tartályban lévő víznek átadva - jut a füstcsőbe, illetve a kéménybe. A hőleadás növelése, a készülék jó hatásfoka érdekében fontos szerkezet a függőleges cső belsejében látható perdítő elem.
Mint a III. táblázatból kitűnik több gyártó számos méretben kínálja ezt a vízmelegítő fajtát. Kiválasztásnál a legfontosabb adat az űrtartalom, hogy a tárolóban rendelkezése álló melegvíz a csúcsfogyasztás (pl. kádtöltés és mosogatás egyszerre) kielégítésére elegendő legyen. A beépített égő teljesítménye abból a szempontból fontos, hogy minél nagyobb az égő annál hamarább tudja a kifogyasztott melegvizet újból felmelegíteni. Normál használat esetében azonban a melegvíz nem "fogy ki", mert a beállított vízhőmérséklet 4-6 °C csökkenésekor a készülékre felszerelt automatika az égőt rövid időre beindítja és a készüléket utánfűti.
A táblázatban bemutatott készülékek közül például az Idropi csak falra szerelhető kivitelben, a Vaillant csak padlóra állított kivitelben, a FÉG készülék mindkét módon szerelhető. A beszerzés előtt nem árt azt is tisztázni, hogy hol és milyen módon kívánjuk elhelyezni a készüléket és a megvásárlásra kerülő típust ennek megfelelően kiválasztani.
A táblázatok súly adatai valamennyi tároló vonatkozásában az üres, víztöltet nélküli súlyt jelentik.
Direkt fűtésű kémény nélküli tárolós vízmelegítők néhány hazai kereskedelemben beszerezhető típusának adatait tartalmazza a IV. táblázat. Figyeljük meg, hogy az égő teljesítménye valamennyi készüléknél típustól és űrtartalomtól függetlenül 2 kW vagy annál kisebb. Ennek az az oka, hogy a kémény nélküli készülék teljes égésterméke a helyiségben marad, ezért az előírások igyekeznek a helyiség károsanyag-szennyezését az égő teljesítményének 2 kW-on történő behatárolásával alacsony értéken tartani. Természetesen a készülék üzeme során a helyiségben kialakuló légszenynyezés mértéke nagymértékben függ a helyiség szellőzésének módjától, a kialakuló légcsere nagyságától.
Az előírásoknak megfelelően felszerelt és beszabályozott készüléknél normál körülmények között balesetveszélyes mértékű szennyeződés nem alakul ki. Azt azonban tudnunk kell, hogy a gázkészülék okozta légszennyeződés kis mennyiségben sem egészséges. Magam részéről legszívesebben minden ilyen készülék dobozára a cigarettás dobozhoz hasonlóan rányomtatnám, hogy "a készülék égésterméke káros az egészségre". Az ilyen készüléket - ismételten hangsúlyozzuk - csak kényszermegoldásként, kémény vagy indirekt megoldási lehetőség hiányában, akkor is emberi tartózkodási tértől távol elhelyezve javasoljuk alkalmazni.
A 2 kW teljesítményű égő a készülék vizét nagyságtól függően 4-6 óra alatt melegíti fel. Ez a készülék vízadó képességét igencsak behatárolja, ami gyakran csak a megvásárolt és felszerelt készülék üzeme során derül ki a tulajdonos nem kis meglepetésére. Nem egy ilyen esetben találkoztam már a készülék "tuningolásának" kísérletével. Ez viszonylag könnyen végrehajtható, csak az automatikán beavatkozva az égőnyomást kell magasabb értékre állítani. Legyünk tisztában azzal, hogy ez életveszélyes művelet, mert az égő túlterhelése esetén biztosan több lesz a melegvíz, de a normál üzemben "csak" széndioxidot és nitrogénoxidot kibocsátó égő túlterhelt állapotban nagy mennyiségű erősen mérgező szénmonoxidot is termel, mely a kémény nélküli készüléknél a helyiségben marad.
A kémény nélküli direkt fűtésű melegvíztárolók égéstermék kivezető csövének tetejét szabadon kell hagyni, ahhoz csövet csatlakoztatni nem szabad, mert minden változtatás megzavarja a hőtechnikai szempontból igen labilis készülék működését. Az égéstermék kilépő keresztmetszete általában egy nyílást tartalmazó kis fém koronggal, "sapkával" van fedve. Ez a égési levegőmennyiséget tartja a szükséges értéken, eltávolítása azzal jár, hogy a túl nagy légmennyiség miatt a készülék még lassabban melegszik fel.
Az indirekt fűtésű tárolós vízmelegítők minden tekintetben korszerű megoldásnak számítanak. A hozzájuk kapcsolt kazán teljesítményétől függően 10-20 perc alatt felfűthetők, tehát a nyerhető melegvíz mennyiség igen nagy. Jó hőszigetelő burkolata miatt a megtermelt melegvíz hőveszteség miatti lehűlése kicsi.
Ezekben a tárolókban egy belső fűtőkígyó biztosítja a használati melegvíz felfűtését. Ez a fűtőkígyó a hőenergiát a központi fűtés kazánjáról a fűtési víz közvetítésével kapja. A fűtési és használat melegvíz nem keveredik egymással: közöttük van a fűtőkígyó csőfala. Arról, hogy a fűtőkígyó a használati melegvíz lehűlésekor a szükséges fűtővizet a megfelelő hőmérsékleten a kazántól megkapja, a nevesebb gyártók készülékeiben előre beépített, vagy opcionálisan rendelkezésre álló automatika gondoskodik.
Kedvező tulajdonságai miatt nem véletlen, hogy az V. táblázatból is megállapíthatóan valamennyi nagyobb készülékgyártó bőséges választékot kínál kazánjaihoz kapcsolható tárolókból nagyságra és formára egyaránt. Elvileg bizonyos "játékszabályok" betartásával bármely hőtermelőhöz bármely tároló alkalmazható.
Amiért viszont célszerű a hőtermelő gyártmányával azonos gyártmányú tárolót alkalmazni az egyrészt esztétikai ok: színre, formára a kazán és tároló egységes formatervezésű. Másrészt saját tároló alkalmazása esetén annak vezérlése is gyárilag megoldottan összhangban lesz a rendszer többi részeivel.
Így például a Vaillant tárolós vízmelegítő (kazán kettősét a 45°-ban letört formájú egységes burkolattal már bemutattuk a 1998/10. számunk 42. oldalán). A színben és formában megegyező kazánhoz és tárolóhoz olyan kiegészítők szerezhetők be amikkel a két egység üzemképesen percek alatt egymáshoz csatlakoztatható. Az V. táblázatban VIH Q jelű tárolók ezeket a "letört" formákat jelzik. A sima VIH tárolók állóhengeres kialakításúak, ezeknél a megadott két méret az átmérőt és a magasságot jelenti. Az V. táblázatban szereplő * jellel megjelölt DUO 55 tároló fali lakásfűtő készülékhez csatlakoztatható, azzal teljesen azonos burkolattal van ellátva, így egymás mellé szerelve egységes képet nyújt. Hátránya viszonylag kis tárolókapacitása és magas ára.
A ** jelű VIH 115 közel hűtőszekrény nagyságú, fehér színű tároló bármely Vaillant cirkóval összekötve a működéshez szükséges valamennyi szerkezetet, automatikát tartalmazza.
Egyébként a tároló és kazán összekötéséhez szükséges egységek beszerzésénél feltétlenül vegyük igénybe valóban hozzáértő szakember tanácsát. Készülékek üzembe helyezése során gyakran találkozunk olyan esetekkel, amikor a tulajdonossal szükséges tartozék címszóval a "fél boltot" megvásároltatták esetenként hat jegyű számmal kifejezhető többletköltséget okozva, viszont valami valóban nélkülözhetetlen apróság hiányzik. A legbiztosabb, ha olyan, kereskedéssel is foglalkozó márkaszerviznél vásárolunk ahol a készülék üzembe helyezését is vállalják.
Külön figyelmet érdemelnek a táblázatban szereplő Vogel-Noot gyártmányú tárolók, amelyek a gázenergiával történő indirekt fűtés csőkígyóján kívül villamos fűtőpatront és napenergia hasznosító rendszer csatlakozására szolgáló fűtőkígyót is tartalmazhatnak. A tárolóban lévő alsó csőkígyó - amely a hálózatból érkező hideg vízzel érintkezik - szolgál a napenergia hasznosító rendszer hőátadására. Így akkor is, ha gyenge sugárzási viszonyok között a kellő használati víz hőmérsékletet elérni nem tudja, a bekövetkező előmelegítés mindenképpen nyereséget jelent. A kellő hőmérsékletet biztosító utófűtés ilyenkor a villamos fűtőpatron vagy gázenergiával az indirekt fűtőspirál feladata. Ha hosszabb távon napenergia hasznosító rendszer kiépítésére is gondolunk akkor célszerű erre alkalmas tárolót beépíteni.
Bár a fentiekben azt mondtuk, hogy elvileg bármely tároló bármely hőtermelővel összeköthető mégis ajánlatos figyelembe venni a gyári ajánlásokat és a valóban hozzáértő szakember véleményét. A tárolóknál megadott hőteljesítmény ugyanis egy névleges érték, amely bizonyos elvi körülmények között áll fenn. Valójában a készülék ettől eltérő körülmények között dolgozik, ami illesztési problémákat vethet fel. Például egy nagyobb kazánhoz csatlakoztatott kisméretű tároló gyakran okozhatja a kazán túlfűtését, amikor is a tároló fűtéséhez szükségtelenül nagy hőmennyiség előidézi a kazán határoló termosztát kioldását, a kazán "zavarra állását".
Végezetül ismételten jelezzük, hogy gázüzemű fűtő és melegvíz-termelő készülékekkel foglalkozó cikksorozatunkban távolról sem tudtuk bemutatni a teljes választékot. Néhány bevált gyártmány adatain keresztül igyekeztünk megismertetni olvasóinkat a választás lehetőségeivel, egyben tanácsokkal ellátni a helyes választás érdekében.