Kerti teherhordó eszközeink

A talicska, és a kézikocsi

Számos változatuk ismert, alapvető különbség közöttük, hogy a talicska egy kerékkel, a kézikocsi legalább kettővel rendelkezik.
Mivel három pont meghatároz egy síkot, így talicskatolás közben ezt a két lábunk és a talicska kereke meg is oldja. Amennyiben kibillenünk egyensúlyunkból, akkor a talicska rakománya is könnyen borulni fog. Ebből következően a talicska könnyebben tolható, könnyebb vele fordulni, de kevésbé stabil teherhordó eszköz. Ellentétben a kézikocsi nehezebben tolható, nehezebben lehet manőverezni vele, de nehezebben is borul fel.
Mindkét eszköznek számos változata kapható a kereskedelemben. Talicskából, és kézikocsiból is vannak szétszedhető változatok, amelyek így szállításkor kis helyet foglalnak el, ám ugyanebből adódóan kisebb teherbírásúak, mint az egybeépített változataik. Ezt érdemes figyelembe venni vásárlásukkor.
Különböző kerékméretű és keréktípusú változataik vannak. A fémkerekes változatok gyakorlatilag törhetetlenek, ám nagy tömegük miatt - és azért, mert a fémkerékkel kárt is okozhatunk (mondjuk a betonban, járólapokon) - szinte teljesen kimentek a divatból.
A tömörgumijú-kerekű szerkezeteknél nem kell defektekkel és a tömlőnyomás figyelésével bajlódnunk, de ezeknek nem nagyon jó a rázkódást-csillapító hatásuk, és valamivel nagyobb tolóerőt kell kifejtenünk használatukkor, mint a gumitömlős társaikkal való munkavégzéskor.
Lényeges még a kerekek nagysága is. Egy olyan kézikocsit, amit csak lebetonozott, sima és tömör talajon használunk, elég, ha kicsi átmérőjű kerekekkel szerelünk fel. Ez a rakodásnál is előnyös, hiszen rá-, és leemeléskor nem kell a terhet olyan magasra feltornászni. Laza talajon e kis kerekek azonban használhatatlanná válnak, hiszen besüllyednek a teher alatt. Emiatt a kerti, vagy kerti használatra is szánt szerkezetek mindenképp nagyobb, legalább 40 centiméteres kerékátmérővel rendelkezzenek.

Traktorutánfutók

Bár egy-két motoros-kapa típushoz, és fűnyíró traktorhoz kaphatók gyári utánfutók, sokan inkább maguknak készítik ezt el. Így plusz funkciókkal is elláthatók e szerkezetek. A képen bemutatott, fűnyírótraktor után szerelhető házi típus előnye, hogy minden úgy lett kialakítva rajta, hogy az innen-onnan összeszedett alkatrészek a legkisebb átalakítást igényeljék.
Az utánfutók többségének a kerekei nem teljesen a plató alatt helyezkednek el, hanem azok mellett. Akkor azonban sárhányót is kell szerelni föléjük, és oldalról az ott levő kerekek miatt nehezebb hozzáférni az utánfutóhoz, jószerével, csak hátulról rakodhatók emiatt. Példánkban ezek a hiányosságok úgy lettek orvosolva, hogy ráadásul még kevesebb munkaráfordításra volt szükség a szerkezet összeállításakor.
Adott volt a két kerék a tengellyel. Ezekre a plató két acélrúd segítségével úgy lett ráhegesztve, hogy a kerekek teljesen a teherhordó rész alatt vannak: így nem kell sárvédő, és oldalról is rakodható a plató. Amikor az utánfutó nincs a traktor mögé kapcsolva, a kert egy sarkában leállítható. Vonórúdja támasztásával közel vízszintes állásban tartható, így "munkaidőn túl" a kerti munkaasztal funkcióját is ellátja, hiszen az alulra szerelt kerekek nem akadályozzák körbejárhatóságát.
A platóra a magasítások a hagyományos módon szerelhetők fel, egy-egy mozdulattal. A fűnyíró traktorhoz egy acéltüskével, csappal záródó szerkezettel lehet csatlakoztatni. A vonóhorog (ami a csatlakozás módja miatt nem is horog igazából) pedig a fűnyíró traktor vázához úgy lett felhegesztve, hogy a kidobó-nyílás működését ne zavarja, és a gyűjtőtartály is felhelyezhető legyen fűnyírás közben. Utánfutó vontatásakor természetesen a fűgyűjtő tartálya nem lehet a traktoron.
Az előbbi példa is jól szemlélteti, hogy bár sok mindent megvásárolhatunk készen, az igazán saját igényeinkre szabott dolgokat gyakorta magunknak kell elkészítenünk. És ha ilyenkor el is térünk a hagyományos megoldásoktól, lehet hogy ennek köszönhetően egy praktikusabb szerkezethez jutunk.