Kora téli tennivalók a kertben

Január az új esztendő és egyben az igazi tél első hónapja, aminek vége felé fordulhat már olyan zordra az időjárás, hogy kiparancsolja az embert a kertből. Meg kell hát ragadni a kerti munkavégzéshez alkalmas időszakokat, hiszen tennivaló most is akad jócskán!

A gyümölcstermelő, díszítő- és lombhullató cserjék – a lombfakadás előtt virágzók kivételével – ritkításának a befejezése különösen fontos. A fák törzsápolása, a szokásos és szükséges korona ritkítása vagy éppen termőre metszése is időszerű. A még fiatal növények a bokorforma és koronaforma metszéssel való alakítása, valamint az ezek nyomán keletkező sebek kezelése a legfontosabb tennivaló ilyenkor. Mindezek addig végezhetők folyamatosan, amíg az időjárás ezt engedi.

A fák és cserjék mostani ápolását az elöregedett, terméketlen, esetleg odvas és a károsítók által fertőzött egyedek kivágásával, vagy a még csak pusztulófélben lévő részek eltávolításával kezdjük. Fontos, hogy levágjuk a pajzstetvek áttelelő egyedeivel rétegesen borított (A) pusztuló ágakat, gallyakat. A fák törzsén, ágain, vesszőin előforduló vértetűs foltokat és ennek nyomán keletkezett rákos sebeket ki kell tisztítani. Ugyanezt tegyük az üvegszárnyú almafalepke és a kéregmoly hernyója által károsított részekkel is. Az alapos tisztítás után a simára faragott sebzési felületeket sebkezelő anyaggal, de legalább fémmentes olajfestékkel vonjuk be. Vágjuk le a még visszamaradt, száraz levelekből álló hernyófészkeket (B), a kártevők telelőhelyéül szolgáló összezsugorodott gyümölcsöket – gyümölcsmúmiákat (C) – az elszáradt virágokat és hajtásvégeket is.

A fatörzsek és a vastagabb ágak kéregrésze hagyományosan kéregkaparó vassal, majd drótkefével tisztogatható meg, a még fiatal fák sima kérge pedig erős súrolókefével, ami nem sérti fel a felületüket. Egyidejűleg eltávolíthatjuk az elpusztult és fertőzött kéregrészeket, valamint a kérgen megtelepedő mohát, zuzmót is. Az ősszel megjelenő farontó-gomba termőtestek letörése se maradjon el, ami leggyakrabban idős fák tövében – különösen nedves, mély fekvésű kertekben – fordul elő. A maradványukat vagy a "tövüket" – a fa élő szöveteibe is bevágva – tisztogassuk ki. A legjobb, ha mindenféle kaparékot és egyéb ilyen hulladékot a kezelésbe vett fa, illetve bokor alá kiterített ponyvára vagy műanyag fóliára felfogva gyűjtünk össze, amit égetéssel semmisíthetünk meg.

A már gondosan megtisztogatott fáknál és cserjéknél kerülhet sorra a szokásos téli lemosópermetezés fagymentes napokon, legkésőbb a tél vége előtt. Különben sok kártékony élő szervezet áttelelhet, fokozva a későbbi továbbfertőzés veszélyét.
A lehullott levelek talajba forgatása se maradjon tavaszra. Talajba kerülésük – ha már nem komposztálhatók – sokkal hasznosabb mint összegyűjtés utáni elégetésük, mivel sok értékes anyagot tartalmaznak.

A lehullott levelekben áttelelő kártevők, kórokozók mélyen talajba forgatással, beásással pusztíthatók el. A fertőzések ellen hasznos még a beásást megelőző áztatásszerű avarpermetezés. A növényvédő szerek közül erre a célra a téli hígítású mészkénlé vagy bárium-poliszulfid, a 2%-os töménységű Novanda vagy az avar alatt zölden telelő növényekre sem ártalmas Chinoin Fundazol alkalmas egy-két ezrelék körüli töménységben.

Fontos időről-időre szemügyre venni a kevéssé ellenálló, fagyérzékeny rózsatövekre, szőlőtőkékre, díszcserjékre és új telepítésű facsemeték tövére felhúzott takaró földhalmokat. Ha szükséges kiigazíthatók és még vastagíthatók is. A fás növények védelmére rovarkártevők ellen felrakott törzsvédő drótháló, papírborítás, nádtakarás is igényli az időnkénti átvizsgálást, hogy nem lazultak-e meg, mindenütt takarják-e a törzset és az alsó, védendő ágvégeket. Ezek szükséges igazítása se maradjon el.

Előfordulhat, hogy a bokrokról, a gyümölcs- és díszfákról, főképpen a fenyők ágairól a vastagon felhalmozódó havat le kell rázni, nehogy letörjenek a nagy súly alatt. Óvatos ütögetéssel a jégréteget is el kell távolítani róluk, ami ólmos eső hatására képződhet.

Mindaddig, amíg a talaj erősen át nem fagy, azok a bokrok, évelő növények és kisebb fák – de esetleg a már nagyobbak is – átültethetők, amelyek eredetileg nem jó helyre kerültek vagy időközben útba lettek, egymás fejlődését akadályozva összenőttek, besűrűsödtek. Ugyanakkor egy-egy kipusztult bokor helyére pótlásként, a szomszédos bokortól megfelelő hosszúságú vessző bújtatható.