Azt azonban előre kell bocsátanuk, hogy a különféle megoldású burkolatok más és
más fokon ugyan, de némileg csökkentik a fűtőtestek hőleadását. Ezt megpróbálhatjuk
ún. hőtükörrel kompenzálni, ami nem más, mint a fűtőtest mögé a falra ragasztott
fényes alufólia. Hatásosabb azonban, ha 5 mm vastag hőszigetelő, habosított hátoldalú
lemezt használunk e célra, amelyet minden nagyobb barkácsáruházban "kimérve"
árusítanak. Ha a radiátort az ablak alatti mélyedésbe szerelték, s a könyöklődeszka
fölé nyúlik, akkor célszerű a fóliás szigetelőanyagot felül a könyöklő széléig ferdén
megtörve kivezetni. Ehhez a könyöklő alatti sarokba ferdén felerősített, 3-5 mm vastag
farostlemez lappal teremthetjük meg a biztos alapot, amire a habszigetelésű, illetve a
sima hőtükröt is könnyen felragaszthatjuk.
A legegyszerűbb, radiátort rejtő burkolatot perforált lemezből készíthetjük el. A
könyöklő nélküli ablak alá szerelt fűtőtestnél a burkolatot az ablaknyílás aljával
célszerű egy szintbe hozni, homlokfelülete pedig a padlóig érjen (1). Lerögzítéséhez
elég néhány falba, illetve a padlóba hajtott csavar is. A perforált lemez
kiválasztásakor azonban lehetőleg nagyobb lyukúakat válasszunk, amely kevésbé
gátolja a levegő áramlását. A lemez hajlítását egy nagyobb konyhaasztal élére, vagy
két egyenes élű deszka közé szorítva, majd egy másik deszkával teljes hosszában
megnyomva végezhetjük el (2). A hajlítás vonala mindig egy lyuksor közepére essen,
különben a műveletet sokkal nehezebb elvégezni. Ha festett vagy vegyileg színezett
felületű perforált lemezzel dolgozunk, nagyon vigyázzunk arra, hogy hajlítás közben ne
sértsük fel a felületet, s a hajlítás sugara se legyen túl kicsi. A nyers lemezeket hajlítás
után zsírtalanítsuk, majd alapozó- és hőálló festékkel hengereljük le többször. A
festéshez ajánlatos fújható radiátorfestéket használni, amely nemcsak jól tűri a
meleget, hanem a festést is megkönnyíti.
Nagyon attraktív lehet, ha a régi öntöttvas radiátort egy falécekből összeállított paraván mögé rejtjük el (3). Ez egyáltalán nem akadályozza a radiátor hőleadását, hiszen a lécek egymástól 100-130 mm-re vannak, viszont elég sok anyag szükséges egy-egy ilyen lécparaván elkészítéséhez. A precízen végzett munka eredménye viszont olyan, mint egy bútordarab. Összeállításához 30x30 mm-es lécek szükségesek, amelyeket egymásba eresztetten kell összecsapoznunk. A szükséges aljazásokat sablon segítségével, körfűrésszel érdemes behatárolni, majd vésővel vagy felsőmaróval már könnyű a felesleges anyag eltávolítása. A lécekből gyorsan összeállíthatjuk a paraván áttört felületű felső-, elülső- és két oldalsó darabjait, amelyeket sötétre pácolás után lakkozhatunk, vagy beeresztésüket követően sötét színűre mázolhatunk.
Ugyancsak bútorszerű hatású az a radiátor álca, amely az ablak könyöklőjét egy hosszú, kb. 300 mm szélességű polccal egészíti ki faltól-falig (4). Ez alatt egy 10 mm-es faforgácslapból kiszabott, alul-felül léckeretes nyílással ellátott takarólap van, amelyet két oldalról léckeretes rács zár le. A falon és a burkolat belső oldalán felragasztott hőtükör van. A nyílások kellő légáramlást biztosítanak a fűtőtestnek. A nyers faforgácslapot tapaszolással célszerű elsimítani, majd színesre festeni. A 25x25 mm-es anyagból készített lécrácsokat (5) hagyhatjuk festetlenül is, de feltétlenül vonjuk be többrétegű színtelen lakkal.
A lapradiátorok sokkal kevesebb helyet igényelnek,
mint öntöttvas elődeik, de néha előnyösebb, ha még
ezt a korszerűnek mondható fűtőpanelt is rács mögé
zárjuk (6). Ezt adott esetben 10x25-30 mm-es,
egymásra erősített lécekből kialakított rácsozattal is
megoldhatjuk, amelyet azután egy erősebb
léckeretbe illesztve már csak a radiátor elé kell
fogatnunk. Célszerű fölé laminált faforgácslapból
kialakított polclapot erősíteni, így a farács színesre
fújva vagy natúr anyagában hagyva jól eltakarja a
radiátort. Különösen előnyös ez a megoldás, ha a
radiátor elé fekvőhelyet akarunk tenni.
Végül még egy érdekes megoldás, amely a
különösen fázósaknak előnyös. A fűtőtest fölé
ugyanis elhelyezhetünk egy asztalként is használható
hosszú, széles és vaskos polcot, amin remekül lehet dolgozni, tanulni, s jórészt
eltakarja a radiátort is (7). A felfelé áramló meleg levegőnek az asztallapba vágott
nyílás biztosítja az útját, amit egy fémráccsal vagy perforált lemezből kiszabott
takarólappal ajánlatos lefedni. Így mindig kellemes melegben dolgozhatunk, s a csúf
radiátor sincs túlságosan szem előtt.