Távvezérelhető halászhajók

A hajóépítő készleteket gyártó spanyol "Artesania Latina" cégnek néhány halászhajója tehető úszóképessé, motoros meghajtásúvá. Ez érthető, hiszen az eredetileg asztali modellként kialakított hajók többsége vitorlás, míg a 400-700 mm hosszúságú halászhajók eredetijei már eleve motoros bárkák voltak. E modellek mérete már lehetővé teszi, hogy egy kis négycsatornás adóvevő egység, a hozzá való két szervo, a meghajtómotor és az ezekhez szükséges akkumulátorok ne terheljék meg túlságosan a hajót. Az sem mellékes körülmény, hogy a halászhajók soha nem voltak túlságosan fürgék, ezért meghajtásukhoz elégséges egy kis villanymotor is, ez pedig a szükséges akkumulátorok kapacitását, súlyát is előnyösen befolyásolja. Motorként a kisebb Mabutchi, Graupner 400 villanymotorok felelnek meg leginkább, s csak a nagyobb modellekhez szükséges ezeknek nagyobb tolóerőt biztosító típusa. Magasabb fordulatú motor esetében ajánlatos kis fogaskerekes áttételművel csökkenteni a csavar fordulatát. Ezzel egyben a meghajtómotor áramfelvétele is kedvezőbb lesz, az akkumulátor is hosszabb ideig marad üzemképes, s a motor sem fog túlmelegedni. Egyszóval ha valaki már egy ilyen szép hajómodell készítésére szánja el magát, nem árt ha, úszóképessé tételére is gondol. A lehetőség adott, illetve megteremthető, s remek vízparti szórakozás, ha saját készítésű hajónkkal igazi vízen manőverezve hajókázhatunk.

A következőkben bemutatott építőkészletekből ilyen hajók készíthetők, ezért lássuk hát, melyik milyen is valójában. A legkisebb hajózásra is megfelelő halászbárka a Carmen II (1). Hossza 585 mm, váza ún. telibordás, héjalása karvel palánkolású. Valójában nem RC-s modell, de a gerinc és a bordák kikönnyítésével a hajótest üregében minden távvezérlő tartozéknak elegendő helye lesz. Hogy ezekhez könnyen hozzá is férjünk a részletesen megépített fedélzeti felépítmények megbontása nélkül, a fedélzetet a mellvédek mentén kiemelhetővé kell tenni. A csavartengelyt megfelelően csapágyazott tönkcsövesre kell kicserélni, hogy a hajtás jól működjön és a vízbeszivárgás veszélye is minimális legyen. A modell meghajtásához használhatjuk az eredeti csigát is (2), de a kormánylapátot feltétlenül csőcsapágyazva építsük be a hajótestbe. A hajócskát az eredeti rajzokon eszközölt, körültekintő alapossággal végzett saját módosításaink szerint, ám nem különösebben jelentős plusz munka árán lehet úszóképessé és távirányíthatóvá tenni.

Ennek a hajótípusnak azonban van RC-s változata is, amely külsőleg csak némileg különbözik az elődjétől (3). Hossza 690 mm, s a hajótest ugyancsak karvel palánkolású. Felépítménye a célnak megfelelően egyszerűbb, és kabinja leemelhető a fedélzetre erősített keretről (4). Ez azonban többnyire nem elegendő a hajóűrbe helyezendő távirányító egységek hozzáféréséhez, ezért ajánlatos a fedélzeti haltároló rekeszek blokkját is kiemelhetőre készíteni.

Nem sokkal nagyobb az előző hajómodellnél az Északi-tenger rákhalász-hajója (5). A "Bensersiel" ugyancsak RC-hajó, hossza 710 mm, árbocgombja 610 mm magasan van, tehát ez a modell már egyáltalán nem mondható liliputinak. Kidolgozása nagyon igényes, ezt bizonyítja a modell elejéről készült felvétel is (6). Impozáns hajó, amelyet még érdekesebbé tehetünk, ha távvezérlőve kiegészítve építjük meg. A kormányszervo behelyezésére a kabin alatti hajóűrbe nyúló szerelőlap ad lehetőséget (7), míg a vevőt és a többi egységet a kabin előtti, emelt szintű fedélzeti rész leemelésével tehetjük hozzáférhetővé. A "Ben 10" nevű változatnál előnyösebb a helyzet, mert itt az egész fedélzeti felépítmény felemelhető, s alatta a majdnem ugyanakkora nyíláson keresztül kényelmesen beszerelhetjük a távvezérlés minden szükséges egységét. A kormánylapát tengelye is jól megvezetett, s a kis emelkedésű, háromágú csavar tengelye is csapágyazott tönkcsőben forog (8). Ez a modell azonban már komolyabb, nagyobb teljesítményű motort igényel, melynek fordulatszámát jelentősen csökkenteni kell, különben meg fog csúszni a vízben. Az öblösnek mondható hajó aljában bőséges hely van a nagy kapacitású akkumulátorok elhelyezésére is, ami hosszabb időtartamú hajózást tesz lehetővé.

Aki pedig még ennél is nagyobb hajóra vágyik, az választhatja az "Amsterdam" nevű mélytengeri vontató modelljét, amelynek 1060 mm a hossza, s nem kevésbé tekintélyes a magassága sem. Árbocantennája 600 mm magasra nyúlik fel. Ez már profi munkát igénylő RC-modell. Méretei miatt – a teljes felépítmény leemelése után – ideálisan nagy méretű nyíláson át (10) lehet a hajótest mélyébe elhelyezni a szervo-kat és a hajó nagyságához illően nagy kapacitású, ennek megfelelően méretes akkumulátorokat is.
Az úszóképes hajómodelleket másként kell felkészíteni, mint a vitrinbe kerülőket. A víz ugyanis minden résbe behatol, s ezt mindenképpen meg kell akadályoznunk. Már a hajótest készítésekor is gondoljunk erre. A palánk felragasztásához vízálló ragasztót használjunk, az éleket gondosan csiszoljuk össze, hogy minden palánk résmentesen illeszkedjen az alatta lévőkhöz. Ugyanez vonatkozik a fedélzet és a mellvédek összeerősítésére, sőt minden alkatrészre is. A hajótestet nem csak kívülről, hanem belülről is alaposan itassuk be híg lenolajkencével. Szükség esetén a hézagokat tapaszolással tüntessük el, majd minden felületet fújjunk be a szokásosnál jobban hígított, selyemfényű vagy matt, színtelen lakkal.

Ez különösen a színezetlen fa alkatrészeknél fontos, mert a "vízi utak" alkalmával rájuk freccsenő víz soha nem tiszta, nyomai később ezeken a helyeken meglátszanak. A színezéshez csak olajbázisú festékeket használjunk, mégpedig selyemfényűeket, mert a hajókon csak a réz csillog, a festékek fénye hamar megtörik. Nagyon lényeges, hogy vízálló bevonattal lássunk el minden felületet, még a fém alkatrészeket is. A hajók bevonásához ne a szokásos modellfestéket, hanem erősen hígított kültéri zománcot használjunk, melyeket több, vékony rétegben fújjunk fel a megfelelő helyekre, s átszórás előtt a rétegeket finom csiszolópapírral dörzsöljük át. Most következzék néhány mechanikus feladat, s azok "megoldási képlete".

Nagyon lényeges, hogy a meghajtómotort és a csavartengelyt hogyan kapcsoljuk össze. Rugalmas tengelykapcsolóként megfelel egy pumpatömlőből levágott darab is, amit csak a tengelyszűkítő hüvelyek közbeiktatásával lehet a motor, illetve a csigatengely végére felcsavarozni. A tengelykapcsoló rugalmassága folytán 20 fokos kitérést is lehetővé tesz a meghajtómotor felől. A villanymotort mindig szilárdan, a hajótestbe épített motorágyra erősítsük fel. Mivel pedig a kis villanymotorok többnyire magas fordulatszám mellett adják le maximális teljesítményüket, a motort célszerű fordulatszám-csökkentő áttételművel kiegészíteni. A fogaskerekes áttételművek elég zajosak, de jól kiszámíthatók, a meghajtómotor mögé könnyen beépíthetők. Mivel a halászhajók csigatengelye közvetlenül a gerinc felett helyezkedik el, közvetlen meghajtás esetén a motort a gerincbe süllyesztett motorágyra kell felerősítenünk. Helyét a beépített tönkcső, illetve a tengelyvégre erősített tengelykapcsoló és a motor hossza határozza meg. Áttételműves motorhajtásnál viszont a villanymotor a gerinc fölé is kerülhet. A cél az, hogy a meghajtó tengely közel egy szintbe kerüljön a csavar tengelyével. Az a lényeg, hogy 5000 ford/percnél többet ne pörögjön a hajócsavar, s hogy ezt ne sok fogaskerék beépítésével érjük el. E célra lehetőleg műanyag fogaskerekeket használjunk, s a meghajtás zajának csökkentése érdekében lágy gumilapra állítva szereljük be a helyére a hajtóművet.

A hajók irányításához alapvetően szükséges kormánylapát jó működése sem lényegtelen. Mivel ezt motoros szervo-val mozgatjuk a partról, egyáltalán nem mindegy, hogy mennyire tudjuk kihajtani és hogy mennyire hatásosak az apró korrekciós manőverek. Ez a lapát nagyságától, ezen túlmenően pedig a kormánylapátot mozgató rudazat pontosságától függ. A szóban forgó halászhajóknál a lapátok mérete nem jelentős, jó manőverezéshez ennél legalább kétszer ekkora felületre lenne szükség. Ráadásul – egy kivételével – ezek kiegyenlítetlen lapátok, ami azt jelenti, hogy a csavar keltette vízsugarat csak fele részben téríti oldalra, s a hajó szűk fordulóra nem lesz képes. A felület növeléséhez hosszban és szélességben egyaránt változtassuk meg a lapátok méretét. Tengelyük körül könynyen elfordíthatók legyenek, ám a csapágyként szolgáló kis csődarabban ne lötyögjenek. Mozgatásukhoz a tengelyekre közvetlenül a felső csapágy fölé erősíthetünk egy- vagy kétkaros fordítórudazatot, esetleg fordítóívet. A kormányt állítható merev rudazattal, illetve spirálrugós előfeszítésű skálazsinórral kapcsolhatjuk össze a szervo-val. Az itt a lényeg, hogy a kormányszervo és a lapát fordítókarjai egy vonalban legyenek, ne feszüljenek, s az összekötők játéka is minimális legyen. A kihajtás mértékét is be kell szabályoznunk, amely balra 45, jobbra pedig 40 fok legyen. Ezt a kormányszervo fordítótárcsáján levő lyuksorok megfelelő kiválasztásával állíthatjuk be a leghatásosabban.

A fent említett szerkezetek nincsenek a modellbe építve, s készen sem kaphatók, nem úgy mint az irányításhoz szükséges adóvevő készülékek, szervomechanizmusok és akkumulátorok, amelyeknek a kiválasztásához előzőleg ajánlatos alaposabban tájékozódni a modellező üzletekben vagy gyakorlottabb modellezőtársunknál.