Testre szabott kanapé

A mérettáblázatból kitűnik, hogy a kényelem szempontjából az ülőfelület ideális "mélysége", annak magassága, s a háttámla magassága mekkora legyen. Az viszont általánosan elfogadott, hogy az ülést 5-10 fok között, a háttámlát pedig 20 foknyira érdemes megdönteni. Az ülőbútor hossza változó, ám méretét mindenkor úgy célszerű megválasztanunk, hogy két- vagy három személy még felhúzott lábakkal is kényelmesen elférjen rajta, de "személyenként" minimum 55 cm legyen. A kanapét ágyként ugyan nem szokás használni, de sziesztázáskor, olvasáskor azért jó elnyúlni rajta. Szélesség megválasztásakor tehát erre legyünk tekintettel, és a kétszemélyes kanapé inkább legyen egy kicsivel hosszabb, mint rövidebb.

Lényeges az ülőfelület párnázatának a milyensége is. Ennek legkézenfekvőbb anyaga a poliuretán habszivacs. Ám csak az jöhet számításba, amely elég tömör, s jelentősebb terhelés mellett sem nyomódik túlságosan össze. A lágy hab ugyanis ülés közben "mélyre süllyed", a párnázat széle pedig lágy nyomást gyakorol combunk izomzatára, ezért hamar zsibbadást okoz. Ezen úgy segíthetünk, hogy a párnázatot több, különböző keménységű, méretre szabott habtáblából ragasszuk össze. Középre 50-80 mm vastag keményhab magot vagy gumiszőr táblát fogjunk közre 50-60 mm vastag lágy réteggel, majd erre terítsünk vattaszerű, kárpitos műanyag paplant. Ha feszes huzattal kívánjuk bevonni a párnázatot, akkor vékony vászonból varrt, szoros tokkal fedjük le teljesen. A laza felületű kárpithoz 2-3 centiméteres ráhagyással megvarrt vászontok szükséges.
A párnák nagysága, alakja sem lényegtelen, az osztott felületűekkel könnyebb a dolgunk, s külsőre is tagoltabbá teszik a bútort. Az ülés és a háttámla párnázatát alul úgy érdemes kialakítanunk, hogy a ferdére vágott élek egymást kiegészítve töltsék ki a sarkot, s egyben meg is támasszák a háttámla párnáit. A párnákat a kárpit szövetével csak öt oldalról érdemes bevonni, hátsó oldalukra az erős lenvászon fedőanyag is megteszi. S hogy használat közben se mozduljanak el a párnák, legegyszerűbben tépőzár csíkok felvarrásával, illetve a kávalapra tűzésével akadályozhatjuk meg.

Ezután néhány tanács a kanapé kávájának az elkészítéséhez. Anyagául eredetileg 20 mm vastag rétegelt lemez szolgált, de lécezett bútorlapból, laminált faforgácslapból is elkészíthetjük. Ez utóbbi esetében megtakaríthatjuk a felület kikészítést, viszont a látható élek fedéséhez fóliázott felületű MDF szegélyléceket célszerű használni. E kanapét – kényelmességén túl – oldalsó rakodópolcai teszik igazán praktikussá. Kialakítását a táblázat alapján kiválasztott méretű háttámla és a kettős ülőlap összeépítésével kezdjük el. A méretek meghatározásakor ne feledkezzünk el a párnák vastagságának a beszámításáról. A háttámlának ennyivel magasabbnak kell lennie. Az ülőlapot és az alá szerelt rakodólapot két közbenső válaszfallal kiegészítve nagyon szilárdan csapozzuk össze, hátul pedig egy vastagabb lécből kialakított hevederrel is erősítsük meg. Az oldalsó polcok fedőlapjaival egy vonalba a hátlapot felül is erősítsük meg egy hevederléccel, s csapozva csatlakoztassuk a jobb- és baloldali kávalaphoz. Ezekre csapozzuk fel a két oldalsó válaszlapot, majd a polcok darabjait is fogassuk a helyükre. Nem feltétlenül kell teljes szimmetriára törekednünk a polcok tekintetében. Az eredeti kanapé két oldala sem egyforma. A polcok sarkait érdemes legalább elől ferdére vágni vagy lekerekíteni, mert ezek kellemetlen zúzódást okozhatnak.

Végezetül még annyit, a kávaoldalak alsó élére ajánlatos csúszásgátló purfix szalagot ragasztani, amely megakadályozza, hogy leüléskor a kanapé velünk együtt hátracsússzon.