Amikor egy autó viszonylag keveset megy, viszont sokat indítózik, és még hideg is van, akkor az akkumulátor nem képes regenerálódni, töltöttsége fokozatosan csökken. Ennek adja fel az utolsókenetet a reggeli indítás. Az első kérdés tehát az, honnan tudjuk, hogy az akku töltöttsége már kevés. Az a bizonyos reggeli indítás mindenféle mérés nélkül is jelzést ad számunkra, ha figyelünk rá. Az önindító motor nyögdécsel, nem pörög határozottan, egészen más hangot ad, mint a jól feltöltött akkumulátornál. Akinek van otthon bármilyen egyszerű feszültségmérője, multimétere, az hosszabb állás után mérjen rá az akku feszültségére. Ha ez az üresjárati feszültség 12,2 V alatt van, akkor az már egy jelzés, hogy nincs rendben minden. Ha 11 V alatt van, akkor pláne. Ez persze nem helyettesíti a szakműhelyek akkumulátor vizsgálatát, hiszen az üresjárati feszültség becsapó lehet, de tájékozódásként mindenképpen hasznos.
A start-stop-os autók akkuja különösen nagy terhelésnek van kitéve a téli-városi autózásban. A motor minden egyes lámpánál újra indul, miközben lehet, hogy a generátor csak fél percig töltötte az akkut. Nincs az az akkumulátor, ami ezt hosszabb utak nélkül bírja. A start-stop funkciót érdemes kikapcsolni a téli-városi vezetésnél.
Hasonlóan nehezen tolerálja az akku a nagyon rövid utat, majd sok állás, és újra csak rövid út. Elvisszük a gyereket az iskolába, majd ott áll az autó délutánig, amikor pár perc autózás után hazahozzuk. Az akku nem soká bírja. És nem soká bírja azt sem, ha a gépkocsi sokat áll, esetleg egy-két hétig egyáltalán nem mozdul, csak viseli a téli hideget. A harmadik héten aztán meglepődve tapasztaljuk, hogy a motor nem akar elindulni.
Érdemes tehát folyamatosan nyomon követni a sokat dolgozó, vagy keveset használt akku állapotát – például a fenti feszültség méréssel. Szerencsések azok, akiknek van alkalmuk garázsban, utcán az ablakuk alatt vagy kertjükben időnként rátölteni az akkura. Erre kiválóan alkalmasak az automata töltők, amikkel nem is lehet túltölteni az akkut. Ez a töltés szabályozott, és egy gondozásmentes akkunál semmiféle problémát nem okoz, garázsban például akár folyamatosan rajta lehet tartani a keveset használt autón az automata töltőt. A nem automata töltőre viszont ez már nem igaz, azzal túltölthetjük az autót, amivel tönkre is tesszük azt. Nem automata töltőt csak rövid ideig használjunk – ha muszáj – és akkor se hagyjuk magára. Egy esetben kényszerülhetünk nem automata töltő használatára, amikor a hosszú időre magára hagyott akku feszültsége annyira leesik, hogy az automata töltő egyszerűen nem fogadja el már, hibát jelez, és nem indítja el a töltést. Ilyenkor életmentő lehet még egy szabályozatlan töltő pár perces használata, ami az akkufeszültséget hamar felhúzza abba a tartományba, amikor már elindul az automata töltő is. Ehhez viszont a töltés előtt ki kell kötni az akkut a gépkocsiból.
A szakemberek álláspontja közel sem egységes abban a kérdésben, hogy ki kell-e kötni az autóból az akkut, ha rá akarjuk tenni a töltőt. Egyesek az autó elektronikájának azonnali tönkremenetelével fenyegetnek, és több száz ezer forintos javítási költséggel riogatnak, mások az ellenkezőjét mondják. Ez utóbbiak szerint a korszerű elektronikák (az automata töltőben és a gépkocsiban is) megvédik az autót. Kicsit megkerülve a határozott állásfoglalást, annyit jelentünk ki; egy Citroen akkuját több mint 10 éven keresztül alkalmanként utántöltöttünk a gépkocsiba beszerelve, és egy majdnem új Toyotát kb. másfél éve ugyanígy. A töltés semmiféle problémát nem okozott egyik gépkocsinál sem. Természetesen a töltő automata volt, a töltőkábelt először az akku saruira csatlakoztattuk, és csak utána dugtuk be a hálózati kábelt.
Még pár gondolat a hybrid autók akkujáról. Természetesen nem a nagyfeszültségű akkura gondolunk, azt szó szerint messziről kerüljük el. De pl. a hybrid Toyotákban is van normál, 12 V-os „indítóakku”, amelynek ugyan a motor indításához nincs köze, de ha lemerül, letiltja az egész autót, és adott esetben még az ajtót sem engedi kinyitni. Ez az akku ugyanúgy elérhető a motortérben, mint bármilyen más gépkocsinál, és ugyanúgy utántölthető – beszerelt állapotban is. Mert a fent már taglalt sok állás, rövid utazás bizony ezeket az akkukat is lemerítheti.
Hagyományos töltőnél
Ha mégis a hagyományos akkumulátor töltőt választjuk, akkor oda kell figyelni az optimális töltési időre, nehogy túltöltsük az akkut. A töltési időt sok minden befolyásolja, de ezek közül is talán a három legmeghatározóbb tényező az aktuális töltöttségi szint, az akkumulátor kapacitás, valamint a töltőeszköz töltési teljesítménye. Az éppen uralkodó külső hőmérséklet is befolyással van a töltési időre. Jellemzően 48 amperóra szokott lenni az autó akkumulátor kapacitása, vagyis egy óra alatt 48 ampert ad le. Mondjuk egy áltagos 2 amperes töltéserősség esetén 1 nap, azaz 24 óra kell a teljesen lemerült akkumulátor feltöltéséhez. Érdemes kisebb erősséggel, hosszabb időn át tölteni az akkut.