Teleltetési bonyodalmak

Általában azokat a növényeket szükséges teleltetnünk, melyek számára nem ideálisak a mi teleink. Többnyire azért, mert kint megfagynának. Van néhány mediterrán faj (leánder, babér, füge, gránátalma, rozmaring, olajfa), melyek korábban, 15-20 éve még nem voltak képesek kint áttelelni nálunk, ám a klímaváltozás és az egyre enyhülő telek miatt ma már jó eséllyel életben maradnak kiültetve is. Sokan azonban a biztonság kedvéért ezeket továbbra is dézsában, nagy cserepekben tartják, hiszen lehet enyhe a tél, ha néhány napra bejön a mínusz tíz-tizenöt alatti hőmérséklet, akkor ezek elpusztulnak, vagy csak nagy károsodással vészelik túl ezt a lehűlést.

A kaktuszok is a teleltetett növények sorát gyarapítják, esetük annyiban speciális, hogy a fagyhatás elkerülése miatt vannak bent. Elvileg a szobahőmérséklet ideális lenne számukra, de a téli fényszegény időszakban szobahőmérsékleten növekedni kezdenének, és a kevés fény miatt e hajtások megnyúlnának, eldeformálódnának, nem a fajra jellemző formát vennék föl. A kaktuszukat ezért kell hűvösben teleltetni, hogy ne is fagyjanak meg, de eszükbe sem jusson növekedésnek indulni.

Próbáljuk megakadályozni a leépülésüket

Tehát, a teleltetés nem ideális a növényeinknek, mondhatni egy szükséges rossz, de még rosszabb lenne nekik e nélkül. Ahogy telik az idő, az október-novemberi beteleltetéshez viszonyítva egyre több probléma adódhat a növényekkel, ezért fordítsunk gondot a „karbantartásukra”, hogy minél jobb állapotban elérjenek tavaszig, mire elkezdődhet újra a kiszoktatásuk. Távolítsuk el az elszáradt, megsárgult, vagy penészes leveleket. Ezzel csökkenthetjük a kórokozók terjedését. A beteg növényeket különítsük el, és kezdjük meg a védekezést. Lehetőleg felszívódó szereket alkalmazzunk, mert azok hatása kiterjedtebb, és tovább tart. Ha nem tudjuk beazonosítani a kórokozót, akkor kapjon a növény „koktélt”, ami gomba-, és baktériumölő szert is tartalmaz.

Kártevők is megjelenhetnek rajtuk, mint a levéltetvek, molytetvek, pajzstetvek. Ha ezek egy-egy részen koncentrálódnak, szerencsés esetben a hajtásvégeken, akkor ezeket egyszerűen lemetszhetjük. A kártevők eltávolításának másik hatékony módja, hogy rovarirtó szerrel lepermetezzük növényeinket tetőtől talpig.

Kondíciójuk az idővel romlik

Próbáljuk minden növényt az igényének megfelelő körülmények között tartani; a megfelelő hőmérsékleten, páratartalomban, fényen. Így februárra már láthatjuk, ha valamelyik telelő növénynek nem ideális a téli helye. Amelyek levele kókad, annak valószínűleg több víz, vagy magasabb páratartalom kell. A magas páratartalom azonban szellőztetés nélkül a gombás megbetegedések, és a penész terjedésének kedvez. A lomb nélkül telelő növényeket tarthatjuk teljes sötétségben is, de a lombbal rendelkezőknek ilyenkor is szükségük van némi fényre.

Sok telelő növény vesztét okozza, ha hagyjuk teljesen kiszáradni a tövét, és emiatt a gyökerek annyira károsodnak, hogy tavasszal már nem fog kihajtani a növény. Természetesen ilyenkor közel nem kell annyi víz a növényeknek, mint nyáron, de a teljesen szárazon tartott földlabda sem jó. Amely növények vékony, nyurga hajtásokat hoznak, azoknak próbálunk hűvösebb körülményeket biztosítani, hogy télen ne növekedjenek. Ha ezek az etiolált hajtások már megjelentek, a növekedést a hűvösebb körülményekkel próbáljuk meg megállítani, és tavasszal, amikor majd kitesszük őket a kinti körülményekhez szoktatni, akkor majd vágjuk le a növényre nem jellemző atipikus hajtásokat. Ne feledjük, hogy a beteleltetéskor jó kondícióban lévő növények, ahogy telik az idő, e kedvező állapotukból, tartalékaikból folyamatosan veszítenek. A legtöbb a teleltetés áldozatául eső növény a teleltetési időszak vége felé, február és április között pusztul el.

Ismerjük meg növényeinket

5-12 °C-on teleltethetjük a rozmaringot, leandert, babért, kaktuszokat, gránátalmákat és a citrusféléket (citrom, narancs, lime, mandarin, grapefruit, kumquat). Kicsivel magasabb teleltetési hőmérsékletet 13-17 °C-ot igényelnek télen a házi pálmák (legyező, főnix, Washingtonia), valamint a mályvarózsa, selyemmályva, akáciák, broméliák.

A legegyszerűbb dolgunk a trópusi eredetű fajokkal van, hiszen azoknak a szobahőmérséklet (20-25 °C) az ideális. A trópusi eredetű szobanövények többnyire jól viselik a fényszegényebb körülményeket is, hiszen egy trópusi esőerdő több szintű lombkoronájában, vagy az alatt élő növényeknek az eredeti élőhelyükön sem jut túl sok fény. Emiatt e fajok a magas hőmérséklet és csökkent fényviszonyok mellett sem nyurgulnak meg (ez az etioláció a fénykeresés miatt következik be, a növény hosszú hajtásokat hoz, hátha arrább több fényhez jut.) Ennek ellenére e példányokat is lehetőleg déli tájolású ablak közelében tartsuk, hiszen az ablaktól távolodva hatványozottan csökken a fényerősség.

Vannak, akik a muskátlik átteleltetésével is próbálkoznak. E növények számára a legoptimálisabb, hogy olyan világos helyre rakjuk őket ahol a hőmérséklet 4-10 °C fok közötti. A hajtásokat csak február végén kell visszavágni, ilyenkor a legerősebb 3-4 hajtást hagyjuk meg, melyeket 3-4 rügyre vágjuk vissza. Ezután tavasszal ültessük friss földbe, és tegyük kicsit melegebb, 15 °C fok körüli helyre a növényeket. A kertbe csak a május közepi talaj menti fagy miatt kockázatos időszakot követően kerüljenek ki. A citrusféléket fagymentes világos teraszon, erkélyen teleltessük. Minimális öntözés mellette a téli alacsony hőmérséklet (5-10 °C fok) serkentően hat a tavaszi virágképződésre. Február végétől fokozatosan szoktassuk ezeket a közeledő tavaszhoz, helyezzük melegebb helyre, és hamarosan a virágzás is megindul.