Elektronikus hobbiáramkörök

SZUB-BASSZUS CSATORNA

A sztereó hanghatás szinte minden vonatkozásban az emberi hallás fizikájára épül. Kihasználja például azt, hogy ha a két fülünkkel egy hangforrást egyforma erősséggel hallunk, akkor annak helyét mindig előttünk, középen határozzuk meg. Vagy ha ugyanezt a hangforrást egyik fülünkben kisebb mértékben erősebbnek, hangosabbnak halljuk, akkor helyét arra az oldalra képzeljük, ahonnan az erősebb hang érkezett. Ez tulajdonképpen az úgynevezett "intenzitás" sztereó lényege. Ennél a rendszernél természetesen a hanghullámok fázisának az azonos hangforrásokra vonatkoztatva egyformának kell lennie.

Ma már sokféle, a modern digitális hangtechnikával jól kezelhető olyan fizikai jelenséget ismerünk, melyekkel az emberi hallás szükségképpen tökéletesen becsapható. Egyet említve például, hogyha egy hangforrás kibocsátott hangjait egy bizonyos idő elteltével ismételjük, akkor a hangforrás helyét távolabbról érzékeljük. Ugyanakkor az is már szintén kitapasztalt tény, hogy a sztereó irányhallás csak egy viszonylag keskeny frekvenciasávban érvényesülhet tökéletesen. Itt az emberi fül két-, háromfokos eltérést már észlelő érzékenységgel képes a hangforrások irányát meghatározni. Természetesen még sok egyéb tapasztalat segíti azt, hogy ma már egyre tökéletesebb digitális térhatású hangfelvételek készülhessenek.

Fontos felismerésnek számított – amikor az emberi hallást tanulmányozták azért, hogy a különféle technikai megoldásokat elsősorban az így kapott eredményekhez igazítsák –, hogy az irány meghatározó képesség az alacsonyabb frekvenciákon fokozatosan csökken, majd szinte teljesen megszűnik. Az olyan hangok irányát, amiket a 150 hertz alatti frekvenciák alkotnak, az emberi fül képtelen meghatározni. Úgyszintén az egészen magas frekvenciájú hangok irányának érzékelésére is képtelenek vagyunk. A nagyon alacsony frekvenciás, ún. "szub-basszus" hangokat szinte mindenhonnan halljuk. Sőt az egészen alacsony, 10-20 hertz-es hangokat inkább már csak fizikailag érzékeljük, főleg ha ezek intenzitása megfelelően nagy ahhoz, hogy akár magunkat vagy a környezetünket kisebb-nagyobb mértékben fizikailag is megmozgassa. Az egészen magas hangoknál még az is további problémát okoz, hogy az akusztikus környezetben képesek szinte teljesen szétszóródni. Továbbá a fázisuk néha meghatározhatatlan és elektronikusan is nehezen kezelhetők. Ezek a látszólagos hibák mindezek ellenére nem károsak, hanem hasznosak a térhatású rendszerek elektronikus kialakításában.
Az is tapasztalt tény, hogy egy átviteli rendszer, erősítők, hangsugárzók stb., költségeit és bonyolultságát hatványozottan növeli az, ha az átviteli frekvenciasávot egy adott határon túl növelik. Ilyen vonatkozásban a legdrágábbak a hallható hangok tartományának széleinél levő frekvenciák. Ide tartoznak egyfelől a szub-basszusok, másfelől a 15 kilohertz fölötti frekvenciák. Irányhallásról általában csak az 500–5000 hertz közötti frekvenciák esetében beszélhetünk. Természetesen ezek a főleg tapasztalati úton szerzett, statisztikai eredményeket tükröző adatok nem mindig pontosan érvényesek, hiszen a hallás olyan emberi tulajdonság, ami mindenkinél más-más képességekre épül. A dolgok látszólag nagymérvű szubjektivitása ellenére az elektroakusztika mára már kiforrott tudomány nagyszerű eredményekkel.
Egy sztereó vagy bármilyen többcsatornás hangrendszer kialakításánál rendszerint alapvető követelmény a lehető legszélesebb átviteli frekvenciasáv, kis zaj és torzítás és a megfelelően nagy dinamika. Ezek a látszólag egyszerűen megfogalmazható követelmények azonban azonnal sokfelé tagolódnak amint a műszaki megvalósításukra kerül sor. A sok kisebb, de emiatt egyáltalán nem könnyebb probléma megoldása ráadásul nem kezelhető függetlenül, mert ami az egyik előnyére válik az rendszerint nem hagyja érintetlenül a másik szempontjait sem. Ennek az áthatásnak legszembetűnőbb példája a hangfrekvenciás átviteli lánc talán legfontosabb elemének, a hangdobozoknak a felépítése. Egyetlen hangszóróval igazán jó minőségű, szélessávú hangátvitelt nem lehet megvalósítani. Megoldás a többutas – kettő- vagy háromutas – hangszóró rendszerekkel ellátott hangdobozok, melyekben speciális hangváltó áramkörök gondoskodnak a frekvenciák szétosztásáról. Így a keskenyebb frekvenciasávokban sokkal tökéletesebben viselkedő hangszórókra csak a "rájuk tartozó" frekvenciák kerülnek, miképpen az összhatás jobb lesz az egyhangszórós szélessávú megoldásoknál.

Miután a szub-basszusoknak a sztereó hangképben, vagy bármely más többcsatornás térhatású rendszerekben az irányok meghatározásában nincs szerepük, de a hiányuk nagymértékű minőségromláshoz vezet, és a hangdobozok képességeit a sugárzásukra is kiterjeszteni halmozottan megnövekedett költségekkel jár, ezért célszerű ezeket az különlegesen alacsony frekvenciás hangokat teljesen külön kezelni. Ez ma már nem okoz megoldhatatlan műszaki problémát, sőt ha a hangsugárzó-rendszer ilyen független szub-basszus csatornával rendelkezik, akkor a kiváló minőséghez sokkal kisebb költség járul, mint más esetekben. A szub-basszusok leválasztása viszonylag egyszerű feladat, ugyanis a ma használatos térhatású hangrendszerek alapját a hagyományos sztereó hangkép alkotja, vagy legalábbis a rendszerek egymás közötti kompatibilitása következtében minden lényeges hanginformáció sztereóban is hallgatható, ennélfogva a szub-basszusokat ebből a két csatornából kell kiválasztani. A Dolby Surround például kimondottan a sztereó két csatornájára építkezik. A középső, fantom Center csatornát a már említett kétoldali azonos fázisú és intenzitású hangokkal alakítja ki. Ezt tökéletesíti a Dolby Surround Pro Logic eljárás, ahol a Center csatorna már fizikailag is kialakított eleme a rendszernek. A minőséget elsősorban meghatározó hanginformációt igyekeznek tehát a sztereó hangképbe tenni, mivel elfogadott megoldásnak számít az, hogy a legtöbb rendszerben a szub-basszusokat innen választják ki.

Az 1. ábrán egy TL072-es típusú, kettős műveleti erősítő IC-re épülő, Butterworth karakterisztikájú alul-áteresztő szűrő kapcsolási rajza látható. Az első fokozata összegző erősítő, a P1-es logaritmikus karakterisztikájú potenciométerrel szabályozható erősítéssel. Ennek a fokozatnak az a feladata, hogy a sztereó két oldalát "monosítsa", miközben az eredeti sztereó hanginformáció sértetlenül továbbhalad. Az egészen alacsony frekvenciákon, a szub-basszusoknál a két szelektív csatornának nincs tovább jelentősége mivel ezek csak a megfelelő bázisú hangképben megszólaló hangforrások irányának meghatározásában töltenek be nélkülözhetetlen szerepet. Ezzel tehát nagymértékben egyszerűsödik a helyzet ahhoz képest, amikor a sztereó kétoldali hangsugárzóinál kell a szub-basszusok átvitelét megoldani. Sok esetben a hangfelvételeknél a számottevő basszusokat eleve középre "panorámázzák", ezzel a visszajátszásnál sok előnyhöz jutnak anélkül, hogy a sztereó hatást a legkisebb mértékben is befolyásolnák. A monosításnál a rendszerint eltérő fázisú, azaz a sztereó hatást ténylegesen hordozó úgynevezett "különbségi" jelek részben vagy teljesen kioltódnak. Ezek a jelen esetben szükségtelen frekvenciák, amik "távozásukkal" majdhogynem tovább erősítik a basszus csatorna minőségét.
Az 1. ábrán látható szub-basszus leválasztó alul-áteresztő szűrő a P2-es, dupla 10 kiloohmos lineáris karakterisztikájú potenciométerrel hangolható. A hangolás következtében a szűrő felső 3 decibel-les határfrekvenciája 30 és 120 hertz között folyamatosan változtatható. Ez az állítási lehetőség gyakorlatilag azt jelenti, hogy egyik szélső helyzetben csak a 30 hertz alatti frekvenciák, másik szélső esetben pedig csak a 120 hertz alattiak jutnak tovább. A P2-es potenciométer beállítását attól kell függővé tenni, hogy a szub-basszus sugárzó milyen teljesítményekre képes, illetve az adott műsorforrásból milyen mennyiségű és intenzitású basszusok állnak a rendelkezésünkre. Akkor, amikor a sztereó hang az alsó frekvenciák mennyiségét tekintve is kiváló minőségű, akkor a szűrő határfrekvenciáját érdemes a 30 hertz felé közelíteni. Ha a sztereó hangkép az alacsonyabb frekvenciákban szegényebb, akkor a jobb hatás érdekében a szűrő felső határfrekvenciája inkább a 120 hertz felé legyen.
A TL072-es IC másik műveleti erősítője egy szokásos illesztő-követő fokozatot alkot, ami a basszus jelek teljesítmény erősítőhöz történő hibátlan csatolását végzi. A szűrő szimmetrikus 15 voltos tápfeszültséggel működik, néhány milliamperes fogyasztással, azonban a zavarszűrésnek jónak kell lennie. A megfelelő tápegység kapcsolási rajza a 2. ábrán látható. A hálózati transzformátor mindössze 1,5 wattos, a nyomtatott áramkörökhöz való egyszerű kereskedelmi típus. A pozitív 15 voltos oldalt szabályozó 7815-ös és a negatív 15 voltos oldalon levő 7915-ös fix feszültségű stabilizátor IC-t nem szükséges hűteni. A szub-basszus leválasztó szűrő elvileg az árnyékolásokra nem túlzottan kényes, azonban gondoljunk arra is, hogy a hozzá csatlakozó teljesítmény-erősítő már nem "pusztítja" a bemenetére zavarként érkező 50, 100 és 200 hertz-es búgó-feszültségeket.
A szűrőhöz való teljesítmény-erősítőket az EM hobbi 1998/3. számában találunk. Az Egyszerű hobbiáramkörök-ben a 10. ábra az LM12CL IC-vel 150 wattos, a 11. ábra a TDA7949V IC-vel pedig 50-80 wattos hangfrekvenciás teljesítmény erősítő kapcsolási rajzát tartalmazza. Szintén itt, a 12. ábrán található egy kiváló minőségű basszus-reflex hangdoboz méretei és összeállítási rajza. Végül vegyük sorra, hogy a független szub-basszus csatornával milyen lényeges előnyökhöz jutunk:
– kisebb hangdoboz méretek (kevesebb anyag),
– mechanikailag egyszerűbb felépítésű hangdobozok (olcsóbb nyersanyag, kevésbé költséges alkatrészek),
– magasabb lehet az alsó hangszóró határfrekvencia (emiatt kisebb méretű, de esetleg nagyobb zenei teljesítményű, olcsóbb hangszóró típusok is kiváló minőséget adnak),
– kellő mennyiségű basszus, kitűnő hangminőséggel,
– kisebb teljesítményű erősítőkkel is jobb a minőség.
Sorolható még jó pár előny, de már ennyi is meggyőző lehet.

SURROUND HANGDOBOZOK

A Dolby Surround kiépítéséhez tulajdonképpen a kereskedelemben mindegyik szükséges készülék megvásárolható. Egyre nagyobb a választéka a különböző képességű és márkájú erősítőknek, tv-készülékeknek, hangdobozoknak stb. A Surround csatornához külön hangdobozpárt is árusítanak, ez a szett állhat három darabból is, amikor a Center sugárzóval a meglévő sztereó-rendszerhez komplett kiegészítésként kínálják. Azonban kitűnő minőségű hangdobozt házilag is lehet készíteni. Továbbá ezek a hangdobozok nem kizárólag csak a Surround-hoz használhatók, hanem bármelyik készülékhez, sztereó erősítőhöz, rádióhoz, magnetofonhoz, számítógépek hangkártyáihoz stb. is kiválóan megfelelnek.
A
3. ábrán egy olyan kisméretű, mindössze 4,5 literes, maximálisan kétutas hangszórórendszert magába foglalni képes hangdoboz rajzai láthatók, amik elsősorban olyan megoldásokhoz valók, ahol a "termetesebb" basszusok a szub-basszus csatornába kerülnek. Ennek ellenére ez a kisméretű hangdoboz a beépített hangszórók típusától függően és a hangoló cső hatására körülbelül 90-120 hertz-től 18 000–22 000 hertz-ig képes a jóminőségű hangsugárzásra. Az eredetileg körülbelül 30-40 watt teljesítményre szánt hangdobozba elvileg bármelyik típusú, 10 cm átmérőjű, jó akusztikai jellemzőkkel bíró hangszóró beépíthető, akár 4 vagy 8 ohmos. Ugyanez vonatkozik a felső frekvencia tartományt sugárzó úgynevezett "dóm" hangsugárzóra is. A két hangszóró azonos impedanciájú és egyforma teljesítményű legyen. A hangdoboz építéséhez csak a hangszórók megvásárlása után kezdjünk, nehogy méretbeli differenciák adódjanak.
A hangdoboz anyaga 6-8 milliméteres rétegelt lemez (furnér), az éleknél csapolással és csavarozással, esetleg belső közdarabok igénybevételével összeállítva. Bár nem annyira lényeges, mint amikor a rendszerben nagyteljesítményű basszus hangszóró is működik, de azért a doboz mechanikai szilárdsága megfelelően nagy legyen. A hangoló cső legalább 2 milliméter falvastagságú, 18 centiméter hosszú, 40 milliméter átmérőjű pvc-cső. Ezt a hátsó sarokban a fedőlapon a számára megfelelő méretű furatba szorítva és az éleknél az oldal falakhoz ragasztva rögzítsük. Miután az előlapra készített hangszóró nyílások mérete már tisztázott, az előlapot is fel lehet szerelni. Ezután a doboz belsejéhez csak a hangszórók számára készített nyílásokon keresztül lehet hozzáférni.
Ebbe a hangdobozba esetleg kisebb igényekhez be lehet építeni egyetlen, az autórádiókhoz használatos, úgynevezett szélessávú, vagy kettős kónuszú hangszórót is, ha a méretei és a teljesítménye ezt lehetővé teszi. Ekkor nem kell hangváltót beszerelni és végül is a Surround csatornában meglévő alsó és felső frekvencia korlátozás (150–7000 hertz) a túl széles átviteli sávot egyébként sem igényli. Akkor is jó ez a megoldás, amikor a hangdobozt, vagy a hangdobozokat esetleg valamilyen közepes vagy ennél gyengébb minőségű rádió, kazettás magnetofon, számítógép hangkártya kiegészítő hangszórójaként akarjuk éppen a minőség javítása érdekében használni. A hangdobozok erre a célra akkor is alkalmasak lesznek, ha azokba hangváltóval kétutas hangszóró-rendszert építünk be. A hangváltó kapcsolási rajza a 4. ábrán látható. A két 60-100 voltos kondenzátor úgynevezett bipoláris típus, ezeket akár több, párhuzamosan kapcsolt kisebb értékű kondenzátorból is össze lehet állítani, elektrolitikus kondenzátorokat ne használjunk. Az ellenállások 5-10 wattosak. A váltási frekvencia körülbelül 3000 hertz-re adódik, az ennek megfelelő légmagos tekercs induktivitása 0,33 millihenry. Ilyen vagy ehhez hasonló induktivitású légmagos hangváltó tekercseket elvileg a kereskedelem is forgalmaz, de elég ritkán lehet hozzájuk jutni. Elkészíthetők viszonylag egyszerűen, ámbár ezek nem biztos, hogy pontos értékűek lesznek. Ez azonban egyáltalán nem baj, mert legfeljebb a váltási frekvencia kissé eltolódik, de az viszont lényeges, hogy ez mindkét hangdobozban egyformán azonos frekvenciára adódjon. Mintahogy az is nagyon lényeges, hogy ha nem egy, hanem kettő vagy több hangdobozt készítünk egy adott hangrendszerhez, akkor azokban minden egyforma legyen. A tekercstest 10-12 milliméter átmérőjű, 22-25 milliméter széles és ezt kell 22-25 milliméter magasságig 1,5 milliméter átmérőjű zománcszigetelésű vörösrézhuzallal megtölteni, ami körülbelül 130-150 menetet jelent. Arra ügyeljünk, hogy a két tekercs, vagy tekercsek minden vonatkozásban pontosan egyformák legyenek!

FALRA HELYEZHETŐ HANGDOBOZ

Nagyjából az előzővel azonos kategóriába tartozó hangdoboz ez is, azonban felépítése olyan, hogy elsősorban megfelelő magasságokban a falra kell elhelyezni. Az ilyen falra tett hangdobozok egyrészt a Surround hangnál jelentenek jó megoldást, másrészt viszont egyéb célokra is kiválóan lehet használni őket. A falra tett hangdobozoknak előnye az is, hogy nem különösebben foglalnak helyet, ideálisabb körülmények között lehet a jó térhatáshoz megfelelő helyekre, a fejmagasságba elhelyezni anélkül, hogy ehhez az egész helyiséget át kellene rendezni. Ugyanakkor a szilárd falfelület bizonyos akusztikai törvényszerűségek következtében a hangdoboz majd mindegyik tulajdonságát kisebb nagyobb mértékben javítja. Például az alacsonyabb frekvenciák intenzitása a falra helyezéssel jól hallhatóan megnő. A következőkben ismertetett, falraszerelhető hangdoboz, illetve hangdobozok jól használhatók az olyan sztereó erősítőkhöz is, melyek a jobb térhatás érdekében egyféle "álkvadrofonszerű" megoldással két hátsó hangdoboz csatlakoztatására is alkalmasak. De minden műszaki érvet félretéve, a falra tehető hangdobozok mellett csupán esztétikai vagy egyéb praktikus okokból is dönthetünk. Ugyanis ezek a hangdobozok semmivel sem gyengébbek, sőt sok szempontból még jobbak, a hasonló méretű vagy a még nagyobb lábon álló társaikhoz képest.
A falra szerelhető hangdoboz méretei és összeállítási rajza az 5. ábrán látható. A doboz úgy lett tervezve, hogy egy háromutas hangszóró-rendszert képes befogadni. Alapjában véve egy csővel hangolt basszus-reflex doboz, amiben a mélyfrekvenciás 130-140 milliméteres és a középfrekvenciákat sugárzó 80 milliméteres, hátul zárt dom hangsugárzó az előlapra, a magas hangokhoz a "Tweeter" pedig a doboz tetejére kerül. Ezzel a megoldással a magasabb frekvenciák szóródása és a mennyezetről történő visszaverődések következtében növekszik a térhatás érzete. Most is lehet az, hogy nem háromutas, hanem csak kétutas rendszert építünk a dobozba. A faanyag 13-18 milliméteres rétegelt (furnér) lemez. Középen egy szilárdságot növelő keresztkötés van. A lemezeket csapolással, ragasztással és csavarozással jól kapcsoljuk egymáshoz. Most nagy jelentőséggel bír az, hogy a doboz megfelelően szilárd felépítésű legyen. A 40 milliméter átmérőjű, 80 milliméter hosszú és 2-3 milliméter falvastagságú pvc-hangolócsövet az oldallapon a számára készített furatba szorítva és a szöglet oldallemezeihez ragasztva rögzítsük.
Ideális esetben, illetve ha a hangszórók típusát jól sikerült kiválasztani, akkor egy 50-80 watt zenei teljesítményű, 70 hertz-től 20-22 000 hertz-ig hatékonyan sugárzó jóminőségű hangdobozhoz jutunk. Ennek tehát elsősorban az a feltétele, hogy a mélysugárzó korszerű mágnessel, gumis felfüggesztésű membránnal rendelkező jó hatásfokú típus legyen. Ez és a doboz már eleve garantál egy jó mélyhang átvitelt. A középhangokhoz már könnyebb egy megfelelő teljesítményű úgynevezett dóm sugárzót, a magas hangokhoz pedig egy szintén hátul zárt "Tweetert" találni. Mindegyik hangszóró 4 ohmos legyen, mert a 6. ábrán látható háromutas hangváltó ehhez az impedanciához való. Az alsó váltási frekvencia 800 hertz környékén, a felső váltási frekvencia pedig 2000 hertz környékén van. Ezt a hangszórók típusának kiválasztásánál is vegyük figyelembe akkor, ha a hangváltót is magunk készítjük. Van ugyanis arra lehetőség, hogy a kereskedelemben komplett kettő vagy háromutas hangszóró-rendszert vásároljunk hangváltóval, hangszórókkal, többféle teljesítményhez és minőségben. Ez a könnyebben járható út, mert a hangváltó tekercsek elkészítése mindig problémás, külön tekercseket pedig nagyon ritkán kapni. A hangszórók bekötésénél vigyázzunk a változó polaritások szerinti összekapcsolásra.

NAGYTELJESÍTMÉNYŰ HANGDOBOZOK

Némelyik gyári, nagyteljesítményű, jó minőségű, a felső kategóriába tartozó hangdoboz már szinte megfizethetetlen. A mai digitalizált hangtechnikával felszerelkezett világban viszont már mindenki igényli a természetesen jó hangvisszaadást, ami enélkül a méregdrága hangdobozok és erősítők nélkül csak megvalósíthatatlan álom marad. Nyilván az lenne az egyszerűbb ha megfelelően vastag bankjegyköteggel csupán csak válogatni kellene a jobbnál jobb készülékek között, azonban a valóság teljesen más. Azok számára akik komolyabb hangdobozok építésére is képesnek érzik magukat, két bevált típus rajzait ajánlom.
A 7. ábrán egy körülbelül 30 literes basszus-reflex doboz rajzai láthatók. A doboz kialakítása olyan, hogy közvetlenül a padlóra állítható, karcsú, nem foglal sok helyet, ugyanakkor a padlóra helyezésnek bizonyos mélyhang sugárzást javító hatása is kialakul. A középen merevített dobozon alul egy szögletes, felül egy kerek hangoló nyílás található. A basszus hangsugárzó oldalt, a szélesebb felületen helyezkedik el. Ennek a hangok irányítottságában nincs túl nagy jelentősége, mivel a 500 hertz alatti frekvenciák esetében az emberi fül a hangforrások irányát csak hozzávetőlegesen képes meghatározni. Viszont ezzel a megoldással viszonylag karcsúbb, jobb akusztikai kialakítású dobozt lehetett szerkeszteni, továbbá a basszusok "szétsugárzásával" egyféle zenei mélyhang alapozó hatást lehet elérni anélkül, hogy ez a sztereó hangkép szelektív hangirány-tartalmát befolyásolná. Ezzel az elhelyezési megoldással a 200-240 milliméteres, 2-300 wattos basszus hangszóró is gond nélkül a dobozba fér.
A 8. ábrán egy körülbelül 33-34 literes, szintén basszus-reflex hangdoboz rajzai láthatók. Itt – ellentétben az előzővel – mindegyik hangszóró az előlapra került. A belül áteresztő merevítéssel ellátott dobozon a szögletes hangoló nyílás a hátlapon, a kerek pedig az előlapon található. Ennél a doboznál kétféle megoldás közül választhatunk: két- vagy háromutas hangszóró-rendszert építünk be.
A jobb mélyhang átvitel érdekében szokás az alacsony frekvenciás hangsugárzókat megosztani. Ezzel a megoldással tulajdonképpen a felület növelhető ami azzal a kedvező eredménnyel jár, hogy a hangdoboz alsó határfrekvenciája lejjebb tolódik. Itt tehát két, maximum 180 milliméteres basszus sugárzó kerül beépítésre. Ez a megoldás csupán azzal a megkötéssel járhat, hogy ha 4 ohmos rendszerben gondolkodunk, akkor két 8 ohmos mélysugárzót kell polaritás helyesen párhuzamosan kapcsolni. Ha 8 ohmos rendszert építünk, akkor viszont két 4 ohmos basszus hangszórót kell polaritás helyesen sorba kapcsolni.
Háromutas hangszóró rendszernél a mély és közepes frekvenciákat egyforma, 180 milliméteres hangszórók közvetítik. Mindkét hangdoboznál a jól megválasztott hangszóró típusokkal 5-600 wattos zenei teljesítmény is elérhető. Ennek és a kiváló minőségnek tehát egyik feltétele a jó minőségű hangszóró szett a másik, hogy a doboz kellően szilárdan és kifogástalanul legyen összeállítva.
Faanyagként pozdorja lemezt vagy ehhez hasonló bútorlapot ne használjunk. A minőséget csak a rétegelt (furnér) lemez garantálja és csak akkor, ha a dobozoldalak csapolással, ragasztással és erős csavarozással kötődnek egymáshoz. A rajzokon szabványos hangszórókhoz igazodó nyílások méretei találhatók, melyek esetleg a beépített típusétól eltérhetnek. Emiatt a doboz építéséhez csak azután kezdjünk hozzá, miután a beépítendő hangszórókat és a hangváltót megvásároltuk.
Akik a témával komolyabban is szeretnének foglalkozni és van Internet kapcsolatuk, azoknak megadok néhány címet, ahonnan a sokféle információn kívül hangdoboz és hangváltó tervező programok is letölthetők, továbbá pontos és részletes hangszóró adatokhoz lehet hozzájutni stb.:

http://members.aol.com/Niss93/Audio/AudSoft1.htm
http://members.aol.com/Nis93/Audio/Sound.htm
Ezekről a címekről letölthetők például a Crossover Calculator, a Boxplot 3.0 stb. shareware programok.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Mocsáry Gábor

Címkék: áramkör

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Kismegszakítók

Lakásunk, házunk elektromos hálózatának szerves része akismegszakító rendszer, amit aköznyelv agyakorlatban gyakran biztosítónak, biztosítéknak hív. Alap szintű használatával mindenkinek tisztában...


Milyen áramfejlesztőt válasszunk?

A nem ipari célra használt áramfejlesztők egy- vagy háromfázisú generátorral ellátott, általában benzinmotoros típusok, két- és négyüteműek egyaránt kaphatóak. Áruk jelentősen függ a márka...