Azt mondják a szakemberek,…
…hogy a vakond jelenléte a kertben azt jelzi, hogy bőségesen talál ott magának táplálékot. Ez nagyobb részbe kártevőket jelent – lótetű, cserebogár pajor stb. – és sajnos a hasznos földigilisztákat is szereti az apró állat. Mindenesetre megfontolandó, hogy mikor és milyen eszközökkel vesszük fel a harcot ellene. Ha egyszerűbb naponta elgereblyézni az újabb túrásokat a veteményesben és a gyümölcsösben, akkor inkább hagyjuk őket, de ha a pázsitunkat csúfítja el, akkor is legyünk humánusak. Azért is, mert a vakond védett állat, megölni, elpusztítani nem szabad, de értelmetlen is.
A kereskedelemben számtalan eszköz kapható a vakond távoltartására, és a folyton kísérletező kerttulajdonosoknak is vannak újabb és újabb ötleteik. Azért valljuk be, ezek nagy része nem válik be; sokszor tapasztaljuk, hogy a gondosan földbe süllyesztett sörösüveg vagy ultrahangos riasztó tőszomszédságában jelenik meg a vakondtúrás. A gyeptulajdonosok számára egyetlen tökéletes megoldás van a vakond háló. Ez nem olcsó mulatság, és elhelyezése lényegében egy gyep újratelepítést is jelent. A vakondháló tulajdonképpen egy sűrű, rugalmas műanyag háló, amelyet a felszín alatt körülbelül egy arasszal kell lehelyezni. A háló gyakorlatilag ellehetetleníti a vakondtúrásokat, ugyanis az állat a háló miatt nem tud feljönni a föld alól, így egy idő után inkább elhagyja a kertet. A vakondhálót érdemes az évi kertrendezés során kihelyezni, ugyanis a kertet fel kell ásni a leterítés előtt, így mindenképp újrafüvesítést igényel. Ki kell mondani, hogy lényegében ez az egyetlen biztos módszer a gyep megvédésére.
De van még számtalan más is, melyekkel azért lehet próbálkozni. Egyeseknek bevált, ők hisznek benne, másoknak kevésbé. Léteznek elektromos vakondriasztók, amelyek bizonyos időközönként az ember számára nem hallható, azonban a vakond számára rendkívül irritáló frekvenciájú zajt bocsátanak ki. A napelemes riasztó által keltett hang a talajban terjed, azonban az agyagos, homokos, köves földben kevésbé hatékonyan működik. Főleg morzsalékos, vályogos és nedves talajban érdemes alkalmazni. A vakondriasztót hetente ajánlott átrakni másik helyre, vagy akár érdemes egyszerre többet is leszúrni a kertben, ugyanis a készülék által kibocsátott hang csak 20-30 méter távolságig terjed.
A boltokban kaphatók különböző vakondcsapdák is, amelyekkel könnyen elkapható a kis ásógép, anélkül hogy veszélybe kerülne az élete. A csapdát a vakondjáratba kell behelyezni. Először is fel kell tárni óvatosan a járatot, arra figyelve, hogy az alagút ne omoljon be. A behelyezett csapdát be kell fedni földdel, fűvel vagy akár egy deszkával. Fontos, hogy semmiképp ne jusson be fény a járatba. A felszín felett lévő fogásjelző elfordulása jelzi, hogy a vakond csapdába esett. Ezután a kerttől jó messzire el kell vinni az állatot, például egy erdő vagy egy mező szélére. Az egyik leghumánusabb megoldás a huzat keltése az üregekben, ugyanis a vakond kimondottan nem szereti a huzatot, ezért sok esetben egyszerűen odébb áll. Huzatot könnyen kelthetünk, ha a túrásokat felszámoljuk vagy az alagutak nyílását megnagyobbítjuk.
Egyesek a vakond kiöntésével próbálkoznak – hasonlóan az ürgeöntéshez. Nem nagyon érdemes rá a vizet pocsékolni, épp elég járata van, amikben átvészeli az alkalmi árvizet. Mások sörösüveget állítanak a vakondtúrásba, hogy a szél hatására dudáljon. Ez a módszer sok pénzbe nem kerül, de sokat ettől se reméljünk. Ugyanígy a különböző zajkeltő módszerektől sem; csak a szomszédok idegeit őröljük fel vele. Több remény van a büdös rongyok, gázolajba mártott rongy vakondlyukba dugásában. Ezt a vakond tényleg nem szereti, bár mi sem nagyon.
A kertben a virágágyásba, vagy a gyepfelület köré különböző „vakond-űző” növényeket telepíthetünk. Ezeknek általában a gyökere áraszt kellemetlen szagokat a kis állat számára. Ilyen pl. a csillaghagyma, a császárkorona és a nagy sárfű (vakondűző kutyatej). Hatásos lehet még az ecetfa és a gyalogbodza is. Az ecetfa ágait, illetve a gyalogbodza szárát vagy leveleit kell a vakondjáratokba bedugdosni. A növények illata távol tartja a vakondokat. Jó tudni, hogy a gyalogbodza is mérgező növény, ezért arra ügyelni kell, hogy gyermekek ne férhessenek hozzá.
Fontos azonban – bármilyen módszerhez is fordulunk -, hogy ne ártsunk, semmiképpen ne pusztítsuk el a kis állatot, mert ő sokkal hasznosabb számunkra az életével. Hatalmas mennyiségű kártevőt pusztít el a föld alatt, ezzel pedig a növényvédelemben és a kártevőirtásban segíti a kertész vagy kerttulajdonos munkáját. A táplálkozása során nem az elültetett növényeket támadja, hanem a talajlakó rovarokat és férgeket. Tehát ha vakondtúrásokkal találkozunk a kertben, az azt is jelzi, hogy a talajban sok a kártevő, amellyel bizony érdemes foglalkozni. Mindemellett a kis állatka által létrehozott vakondtúrás kifejezetten jó minőségű földet biztosíthat a kertészkedéshez. A vakondtúrás morzsalékos, biztosan kártevőmentes föld, amely tökéletes a palántázáshoz és a virágok ültetéséhez.